2011: a kősüllő és a széncinege éve

A halkérdésben nem hivatásszerű szakértők, hanem a halbarátok maguk döntöttek: a Magyar Haltani Társaság honlapján szilveszter éjszakáig bárki szavazhatott a jelöltekre, melyek közül a kősüllő érdemelte ki az év hala címet. A szervezet közleménye szerint a süllőhöz küllemében és életmódjában is nagyon hasonló, de annál kisebb növésű faj kizárólag Európában, ezen belül is csak a Fekete- és a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók vízrendszerében honos. Legnagyobb elterjedési körzete a Volga és a Duna medencéje. Hazánkban a jelentősebb folyóvizek és a nagyobb tavak lakója, de sehol nem gyakori. Európában a sebezhető fajok közé tartozik, mindenképp nagyobb kíméletet érdemelne. A horgászok nagy része egyetért azzal a javaslattal, hogy a kősüllő legkisebb fogható mérete 20 helyett 25 centiméterre, a naponta elvihető mennyiség pedig a jelenlegi 3 kilogrammról 3 darabra változzék.


A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2011-es választásában az a kuriózum, hogy hétköznapi madárra irányítja a figyelmet: az egyik leggyakoribb énekesmadarunkat, a széncinegét tüntették ki ugyanis. A madár a verébalakúak rendjébe tartozik, 14 centiméter hosszú, 16-22 gramm súlyú, s a legnagyobb a cinegefélék között. Tolla hasán sárga, hátán zöld, csőre és feje a két fehér arcfoltot leszámítva fekete. Télen főleg magokkal, tavasztól őszig rovarokkal táplálkozik, ezért fontos szerepet tölt be a biológiai védekezésben. Elterjedtségét mutatja, hogy 2009-ben 14700 egyedét gyűrűzték meg hazánkban, s ezzel a legtöbbet jelölt fajok közé tartozik.

A szakemberek választását indokolja, hogy a széncinege védelméhez bárki hozzájárulhat, nemcsak kertekben, de akár panellakások ablakában, erkélyein is kihelyezhetők odúk, etetők, itatók neki. Etethető sótlan napraforgóval és faágra szúrt almával is. Fontos tudni, hogy a fiókák már a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják az odút, ezért a kertben talált kicsiket nem kell megmenteni , a szülők gondoskodnak róluk.