Kis magyar valóság - eltérően értékelve

Heves, disszonáns, személyeskedésekkel telített vita a hüledezés oka, a külföldi tudósítók hol nem értik a politikai játszmák összefüggéseit, hol pedig hinni nem akarnak a fülüknek: hogy lehet ennyire eltérően értékelni ugyanazt a magyar valóságot. Reakcióikon persze nincs mit csodálkozni: világnézetek csapnak össze a pódiumon, vallássá kövült álláspontok ütköznek olyan témákban, mint demokráciaféltés, hataloméhség, kirekesztés, államreform vagy kormányzati stílus. Ízelítőt, azt éppen kapnak Magyarországból. De hogy mit visznek mindebből haza, mivel bátorítják vagy tántorítják el a tőlük információt váró potenciális befektetőket... A hallottak alapján nehéz megjósolni.

MÉDIA

Nádas Péter előadása nyitotta a diskurzust. Bár a Kossuth-díjas, Németországban is népszerű író nem volt jelen, felolvasott beszéde - A dolgok állása című - erős visszhangot keltett az N-ost tudósítóhálózat hatodik nemzetközi médiakonferenciáján. Pécsett, Európa kulturális fővárosában gyűltek össze nemrég a berlini központú újságíró- szervezet munkatársai, hogy képet kaphassanak a nagy változásokat élő Magyarországról. Ők azok, akik Közép- és Kelet-Európa 15 országából tudósításokkal, elemzésekkel látják el a német médiapiacot, így rajtuk is múlik, milyen Magyarország megítélése a külföldi sajtóban. Nem mindegy tehát, mit gondolnak, tudnak hazánkról. Nádas Péter, ahogyan arra számítani lehetett, nem a könnyebbik utat választotta. Nem kínált egyszerűen befogadható, lecsupaszított válaszokat, sem zanzásított igazságokat, ehelyett filozofikus társadalomkritikával, cizellált helyzetábrázolással rázta fel azt, aki meg tudta emészteni gondolatfolyamát.

VITAINDÍTÓ

Néhány idézet, a teljesség igénye nélkül:
„A modernizáció harmadik nagy kísérlete mondott csődöt... Már a rendszerváltás pillanatában világos volt, hogy a magyar társadalomnak nincs demokratikus hagyománya, így a harmadik köztársaság a gondoskodó állam és a rendi tekintélyuralom, a Kádár-korszak és a Horthy-korszak hagyományvilága között fog ingázni... Miután az egyik liberális párt a nemzeti konzervatív mozgalom élére állt, a másik pedig betagozódott a szocialista pártkorrupció gépezetébe, párt sem akadt, mely fékezhette volna a mentális és a szellemi kilengéseket vagy a közigazgatási agyrémek útjába állhatott volna. A harmadik modernizációs kísérlet első fázisában az állami gondoskodás arra szolgált, hogy fedésében elszigetelt egyének és pártpolitikai érdekcsoportok javára, a közjó terhére lehessen végrehajtani a privatizációt... Most a tekintélyuralmi hagyomány dominanciájának ideje érkezett el. A közjó terhére felhalmozott magánvagyonok védelmében kell féken tartani a feszültségeket... A gondoskodó állam díszlete a szocialisták és a szabad demokraták kezén szolgált ki. Ami nyersfordításban azt jelenti, hogy néhány kiválasztott magyar nagytőkés és különböző pártszínekben tündöklő tőkés csoportosulás javára az állami gondoskodás hagyományából nem lehet többet kihozni. A modernizációs folyamat befejezésének sikerére ezzel együtt van remény. A gazdagok és jómódúak a 2006-os zavargások idején döntöttek úgy a díszletek mögött, hogy megvonják bizalmukat a szocialistáktól, akik éppen hozzáláttak az uniós pénzek elosztásához, és a nemzeti konzervatívokat ajándékozzák meg vele, akik az ország aránytalanságait majd más érdekcsoportok javára korrigálják...”

ZSAROLÁS

„A magyar társadalom ma azt állítja magáról, hogy politikai felfogásában végletesen megosztott. Ez nemcsak hamis állítás, hanem szándékosan hamis állítás. Az egymással szemben álló pártok mentalitása és politikai nézetrendszere legfeljebb az ingredienciák (alkotórészek) arányában különbözik. Egymással szemben ugyan ellenőrző szerepet játszanak, de az ellenőrzés eredményeit nem kötik az állampolgárok orrára...
A pártok speciális tudásukkal nem élnek a közjó javára, hanem kölcsönösen zsarolják egymást vele. Hallgatólagosan még abban is megegyeznek, hogy milyen határokig mennek el egymás leleplezésében és megzsarolásában. Nem arról van szó, hogy ezzel becsapnák a választóikat, épp ellenkezőleg, a választók ilyen pártokat kívánnak. Ők sem kívánják nyilvánosságra hozni, hogy ki mikor és hogyan jutott a vagyonához, milyen illegális hálózatban működteti, miként kerüli el az adófizetést, hová menekíti a nyereségét... Inkább fedésben szeretne maradni. Legyen egy titkos élete, legyen egy nyilvános élete, a kettő között ne legyen átjárható kapcsolat...”

SZEMBENÁLLÁS

Nádas Péter megállapításai ezek. Hárman vállalkoznak a vitára: Balog Zoltán szociális integrációért felelős államtitkár, Ungváry Rudolf író-publicista és Jakab Tamás, a pécsi LMP képviselője.

-Nádas demoralizált, polgárság nélküli társadalmat vázol fel, amiből hiányzik az összekötő erő. Magyarország az EU elnökségére készül, közben a kormánypárt kétharmados parlamenti többségbe került, a miniszterelnök pedig forradalomról beszél. Mit jelent ez a fogalom? - teszi fel a kérdést a beszélgetés moderátora, Peter Kapern, a kölni Deutschlandfunk rádió szerkesztőségvezetője.

- A miniszterelnök úgy értette: forradalom a szavazó szavazófülkékben. Nagy fordulat következett be az emberek gondolkodásában, ami egyszersmind a rendszerváltás kritikája is. Akik a Fidesznek szavaztak bizalmat, az 1998 és 2002 közötti időszakot nem sorolták az elmúlt 20 évet jellemző kudarcok közé - jelzi Balog Zoltán, s a nyitóbeszédre utalva azt is megjegyezi: nem gondolja, hogy veszélybe kerülne a demokrácia.

Nem így látja Ungváry Rudolf. Szerinte a hazai jobboldal ott folytatja, ahol 1945-ben abbahagyta.

- Az euroatlanti demokráciákban a bal- és jobboldal is legitim. Ezzel szemben Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy a baloldal már négyszer rohanta le a hazát, az önkormányzati választások után pedig azt mondta, Budapest ismét csatlakozott Magyarországhoz. Tehát a város előző irányítói nem tartoznak ide? Hogy lehet ilyet mondani az elmúlt 100 év kirekesztése után? - sérelmezte, majd kijelentette: Magyarország illiberális, autoriter jobboldal kezébe került, ami nem tud szabadulni a két világháború közötti szellemi örökségtől.

LEHENGERLÉS?

Dermedt csend a konferenciateremben. Ne csodáljuk: német értelmiségiek ülnek itt, akik kvázi egy új harmadik birodalom épüléséről hallanak...

Balog Zoltán előbb védekezik, majd így folytatja:

- A forradalom kifejezés a szélsőségeseknek, a Jobbiknak is szól. Azt üzeni: forradalmat nem az utcán és nem erőszakkal kell csinálni. A Fidesz 2006-ban úgy döntött, alkotmányos eszközökkel veszi fel a küzdelmet a kormánnyal.

- Valóban lehengerli a Fidesz az országot? Alkotmánymódosítások, személycserék... - veti közbe a moderátor. Ungváry Rudolftól jön válasz:

- Konrád György „Blitzkrieg” kifejezése találó: a Fidesz villámgyorsan új, saját államfőt választott, és elkezdte írni anakronisztikus alkotmányát. E politikai kurzusnak olyan erős a hatalom iránti igénye, hogy reformokra is képes ezért.

Aztán a médiatörvény kerül terítékre. Balog szerint a francia példát vették át, Ungváry úgy látja, e nyugati minták a hazai környezetben nem működőképesek. A Magyar Gárda elutasításában aztán egyetértés alakul ki, de csak egy pillanatra. Ungváry az SS-szel és a két világháború közötti hazai szélsőjobboldallal von párhuzamot, kifejtve, hogy akkoriban is a tekintélyelvű középosztályból verbuválódott ezek tábora. Végül veszekedésbe fúl a vita: az államtitkár kikéri magának a náci párhuzamot, a publicista pedig az ő „leidegenezését”.

S hogy mit várhat az EU az elnökségre készülő Magyarországtól? E legfontosabb témára marad a legkevesebb idő. Együttműködést, ezt mindenki megállapítja.

Végül sértődötten távoznak a felek.

Másnap a civil társadalom és a média viszonyáról esik szó. A hangulat barátságosabb, de a német tudósítók, bár kérik, nem kapnak egzakt választ arra, milyen hatással lesz a nyilvánosságra az új médiatörvény.

Magyarországon a politikai lapoknak középen nincs felvevőpiacuk, ezért tagozódnak jobbra vagy balra. Mi a keleti blokk tagjai voltunk, így nálunk elpusztult mindaz, amit Németországban a civil szférához sorolnak, ráadásul a rendszerváltás is felülről indult, ezért ennyire átpolitizált a közélet, és ezért gyenge még a civil hang. A média hangját az is meghatározza, hogy ki a tulajdonos, bár a világban másutt sem oknyomoznak a lapok saját tulajdonosaikkal szemben. Bizonyos ügyeket mi tárunk fel, más ügyeket mások; így a sajtó kontrollszerepe megfelelő - hallhattuk a Heti Válasz főszerkesztőjétől Borókai Gábortól.

Dénes Balázs a TASZ elnöke: Nálunk a civil társadalom ugyanolyan gyenge, mint az összes demokratikus intézmény; a közel 60 ezer egyesületnek csak kis része független, legtöbbjüket az állam finanszírozza. Szomorú, hogy már az új pártok is dolgoznak a civil holdudvar kialakításán. Nagyon kevés a pártatlan médium is, a közszolgálatiakra például minden kurzus rátelepszik. Az pedig tragédia, hogy az oknyomozó újságírás alulfejlett. Tény: Magyarországon vannak bizonyos személyek, gazdasági szereplők, akik érinthetetlenek...

Én lehetségesnek tartom a pártpolitikától független médiaműködést - mondta  Weyer Balázs az origo.hu főszerkesztője, majd így folytatja: Mi szerencsések vagyunk, mivel a tulajdonosunk a tőzsdei cégek sorában talán a legapolitikusabb. Mivel a bal- és jobboldali médiumok között ritka az átjárás, ezek „fogyasztói” gyakran két különböző valóságban élnek, annak megfelelően, hogy lapjuk miként formálja világképüket. Aki viszont nem drukkerként követi a politikát, hanem az állammal „felhasználóként” találkozik, ritkán hallathatja hangját. Ezzel együtt, úgy tapasztalom, erősödik Magyarországon a civil szféra szerepe.

ÍGY LÁTJA AZ EXMINISZTER

Jó ideje itt élek, így tudom, hogy ezt az országot az elmúlt nyolc évben megcsapolták. Nádas Péter azt mondta, nincs már mit rabolni, de ebben nem értek egyet vele: Európából ugyanis jön a pénz. Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi vezetője, Türingia egykori államminisztere fogalmazott így az N-ost konferencián, tovább árnyalva a honfitársaiban hazánkról kialakuló képet. Kemény szavakkal vázolta fel álláspontját:

- Az elmúlt 8 évben politikai értelemben katasztrófa jellemezte Magyarországot, ez volt az előzménye a kétharmados győzelemnek. 2008 végén azért kellett hitelt felvennie az államnak, mert a csőd szélére került. Alacsony foglalkoztatási ráta, ám annál több illegális munka és hatalmas korrupció - ilyen állapotok uralkodtak a választások előtt. Az embereknek átlagban nincs 500 euró jövedelmük, de Kelet-Magyarországon nem ritka, hogy valaki 50 euróból él. Eközben bécsi, párizsi árak vannak. Ez a helyzet felőrli az amúgy nagyon büszke magyarokat - mondta Hans Kaiser, aki, mint kiderült, mindezek ellenére szeret itt élni, mivel úgy látja, Magyarországnak hihetetlenül nagy a szellemi- kulturális kapacitása. Ezért van szükség hiteles tudósításokra, a német gazdasági szereplőket ugyanis nem szabad elriasztani az itteni beruházásoktól.

Tanulságos volt a megszólított újságírók egyikének, egy középkorú hölgynek a reagálása: „nehezen emészthető szellemi táplálékot kaptunk ma este, azt hiszem, sokunk nevében mondhatom, hogy nem ismerjük eléggé az országot”.

Végül, úgy tűnik, mégis a pozitív üzenet ért célba: Balog Zoltánnál és Hans Kaisernél álltak sorba az érdeklődő zsurnaliszták.  

Kapcsolódó rovataink:

Választás 2010

Önkormányzati választás 2010

Kormány/Parlament