Rovásírásra szeretné "lefordítani" a Toldit a nyolcadikos diáklány

Mutatja az eredményeket bizonyító okleveleket, s a feladatokat, melyeket a kívülálló bizony nem tud olvasni, csak a sorakozó jeleket látja. A szeptembertől nyolcadikos Vivien azonban oda-vissza  folyékonyan fordítja a szövegeket.

- A keszthelyi Család Iskolában, a tanáraimtól, Nagy Gyulától és Molnár Teréztől tanultam a rovásírást, mely rögtön megtetszett, amikor a jeleket megláttam - idézte a kezdeteket, ismertetőt adva a rovásírásról is, melynek történetéről nem sok mindent lehet tudni, a kutatások ma is folynak.
Azt mondja, úgy tanulták, hogy a honfoglaló elődök írásrendszere volt, de amikor a kereszténységet felvette népünk, a legtöbb írást elégették. A jelek többsége ötvözeteken és agyagedényeken maradt fenn.

- Alsópáhokon rendezték meg a nyugat-dunántúli rovásírás versenyt, amit megnyertem, s így jutottam be a Kárpát-medencei verseny budapesti döntőjébe - folytatta. - Sokat gyakoroltam, meséket írtam át, olvastam. A megmérettetésen harmincöten indultunk, köztük erdélyi és felvidéki gyerekek. A feladatlap nagyon nehéz volt. Negyvenöt perc alatt nagyon sok feladatot kellett megoldani, szövegeket átírni, képeket összepárosítani, s keresni a különböző szavak magyar megfelelőjét. Jól sikerült, örülök az eredménynek. Előttem, az első két helyen két erdélyi diák végzett.

Kiss Vivien egyébként nem csak akkor foglalkozik a rovásírással, ha éppen versenyre készül, vagy iskolában tanulja. A szabadidejében is szívesen írja és olvassa a jeleket. Amúgy nagy terveket dédelget, a Toldit szeretné "lefordítani" rovásírásra...