Hírek

2009.10.09. 18:50

A konzervatív Zala vármegye - Zala megye ezer éve XX.

ZH - Amikor Zala megye egyik ismert közéleti személyisége, Skublics Ödön földbirtokos, megyei képviselő-testületi tag 1901-ben elhunyt, a közgyűlés a nekrológban így búcsúzott tőle: Minden tevékenységét és munkáját vármegyéje közügyeinek szentelte.

zaol.hu

Állandóan részt vett a vármegye minden közszolgálatában  folytatódott a nekrológ , tagja volt a vármegye összes kiküldött bizottságainak, jelen volt minden gyűlésen, híven követte azokat a tradíciókat, amelyek a régi vármegyei rendszerből nobili officiumként (nemesi hivatalként) áramlottak ránk. Önzetlenül, odaadással, egész tudásával, szívvel-lélekkel szolgálta a vármegyét, amelyben ősi alkotmányunknak védőbástyáját és hazánk sorsának alapját bírjuk.

Ezek a szavak egyszerre két tényre is utalnak, egyfelől arra, hogy a régi Magyarország politikai közéletében milyen fontos szerepet játszott a megye, mint közigazgatási egység, másfelől, hogy annak politikai elitje, s hangsúlyozni kell, hogy főként nemesi származású elitje, hogy viszonyult a közügyekhez.

Utóbbit elhivatottság és komoly felelősségérzet jellemezte, nézetük szerint a magyar társadalmat csak olyan személyek vezethetik, akik rendelkeznek a megfelelő műveltséggel és azonosulnak értékrendjével. Ennek a feltételnek a leginkább az úgynevezett történelmi osztályok felelnek meg, azaz az arisztokrácia és a köznemesség leszármazottai, de nem fogalmaztak meg kirekesztést a más társadalmi rétegből érkezőkkel szemben  főként a polgári származásúakkal szemben sem , ha az illető iskolázott volt és egyetértett nézeteikkel.



Gyömörey György,  Zala vármegye főispánja az 1920-as években és Czobor Mátyás,  Zalaegerszeg polgármestere a két világháború között



E zalai elit szemében a legfőbb érték a magyar társadalom hagyományos rendjének a biztosítása és a történeti alkotmányosság védelme volt. Szerintük ugyanis ezek pontosan illeszkednek a magyar nemzet karakteréhez, hiszen elemei az ezeréves magyar államfejlődésből eredeztethetők, s csak ezek biztosíthatják a magyar nemzet fennmaradását és harmonikus társadalmi fejlődését.



A misére  tartó Zala megyei főispán, Teleki Béla és kísérete  1936. november 25-én


Ezen építőkövek az egyik fontos  ha nem a legfontosabb  elemének a magyar vármegyét tekintették. Azt a vármegyét, amelyik Szekfű Gyula megfogalmazása szerint már a 13. századtól átvette a meggyöngült királyi hatalom szerepét, s mellyel a nemesi rend az ország egységét és az állami fejlődést zökkenés nélkül továbbvitte. A szervezkedő nemesek első, ismert fellépése éppen Zala megyében történt, 1232-ben, Szekfű szerint a zalai határozatban a magyar alkotmányos élet egyik legmagyarabb intézményének kezdeteit szemlélhetjük..., mely aztán a magyar nemzeti és állami fejlődés egyik főtényezője lett. Szavai szinte szó szerint visszaköszönnek Zala vármegye főispánjának, gr. Teleki Bélának  gr. Széchenyi István dédunokájának  1938. augusztus 28-án, a Szent Istvánnapi díszünnepségen mondott beszédéből: A nemesi vármegye fokozatosan átvette a királyi vármegye nemzetfenntartó és fejlesztő szerepét. Bandériumai (nemesi csapatai) hősiesen küzdöttek az ellenséggel szemben, közgyűlésein keményen állt őrt az ország magyarsága és jogai mellett, terjesztette a közművelődés és a politika haladó eszméit. Az ősi vármegye nemcsak külső és belső összetételében ment át változáson, hanem munkakörében is, de a mai vármegye épp oly hűségesen és sikeresen teljesíti új kötelességeit, mint amilyen becsületesen oldotta meg a régi problémákat a királyi és nemesi vármegye. Szent István az alapját vetette meg annak a sajátos magyar fejlődésnek, aminek legjellemzőbb, mert legmagyarabb alkotása a király magángazdaságából a magyar nemesség önkormányzatának erős várává lett vármegye, a mindmáig élő nemzetállam. Sőt, a vármegyei közgyűlés egy másik, az 1920-as években született állásfoglalása szerint a vármegye annyira fontos intézmény, hogy még a parlamentarizmus elfajulásának a korrektívumaként is szolgálhat. A határozat megalkotói ugyanis elégedetlenek voltak a parlamentben ekkor zajló meddő pártcsatározások miatt, és úgy gondolták, hogy a vármegyéknek kell javaslatokat megfogalmazniuk a trianoni Magyarország súlyos gondjainak megoldására.

Mindebből fakadóan a vármegye konzervatív elitje politikai ellenfelének tekintett minden olyan irányzatot, amely csorbítani igyekezett a történelmi osztályok befolyását, az alkotmányosság intézményeit, s benne a vármegyék jogait. Ezért szemben állt a 19. század végétől a liberális és baloldali irányzatokkal, amelyek a legmarkánsabban fogalmazták meg ezeket a reformokat. Nézetük szerint a társadalmi rendet alapjaiban rázná meg, ha iskolázatlan vagy a magyar társadalom normáival azonosulni nem tudó rétegek kerülnének be a hatalomba. A konzervatívok szerint a jogkiterjesztés és reform csak fokozatosan mehet végbe, mert a magyar társadalom nem alkalmas a radikális változásokra, azok csak a társadalmi ellentétek kiéleződését, züllést, korrupciót és a magyar társadalom erkölcsi rendjének megroppanását hoznák magukkal. 
 

Szerző: Paksy Zoltán

Olvassa el az EZER ÉVES ZALA további híreit, barangoljon a történelmi megye területén, böngéssze át a jubileumi programokat! 

A Zalai Hírlap cikkei

A jubiláló megye honlapja

Ezek is érdekelhetik