Hírek

2009.08.18. 17:52

A polgári vármegye 1872 után - Zala megye ezer éve XVI.

ZH - A megye 1861-es, hősies ellenállását követően az önkormányzati jogok gyakorlására az 1867-es kiegyezés megkötésével nyílt újra lehetőség.

zaol.hu

Az osztrák-magyar megbékélést jelképező államszerződés létrejötte után törvények egész sora született a modern, polgári államrend megalapozása érdekében. Az igazságszolgáltatást elválasztották a közigazgatástól, a megyei önkormányzatok további sorsáról pedig a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló, 1870. évi 42. törvénycikk rendelkezett, amely beillesztette a megyéket a kiegyezés által létrehozott új államszervezetbe. A megye  azonkívül, hogy választott tisztségviselői útján önmagát igazgatta  köteles volt végrehajtani a parlamentben hozott törvényeket és a kormány által alkotott rendeleteket. Fel volt jogosítva országos ügyek tárgyalására is, s ezekkel kapcsolatban határozatokat is hozhatott. Legfontosabb döntéshozó testületét törvényhatósági bizottságnak nevezték. Ennek közgyűlései képviselték a vármegye egészének akaratát. A bizottság tagjainak fele a megye legtöbb adót fizető polgáraiból (az úgynevezett virilisekből) tevődött össze, a másik felét választották. A közgyűléseken ők vitatták meg a megye költségvetését, ők választották meg a tisztségviselőket, és ők alkották meg azokat a helyi szabályrendeleteket, amelyeket a megye területén élő polgároknak tiszteletben kellett tartaniuk. 


Zala megye korabeli térképe
Fotó: archív

Zala megyében az említett törvénycikk értelmében létrehozott törvényhatósági bizottság 1872. január 9-én ült össze először. Az országos törvények és rendeletek, valamint a helyi szabályrendeletek végrehajtásának a felelőssége az ekkor újjáalakult megyei tisztikarra hárult. A megye élén álló főispán és alispán mellett a jegyző, a tiszti ügyész, az árvaszéki elnök, a főorvos, a főmérnök, a levéltárnok, a főszámvevő és a járási szolgabírák tartoztak a fontosabb tisztségviselők közé. A főispán személyét, akinek fő feladatát az állami érdekek közvetítése, a megyei önkormányzat működésének törvényes felügyelete képezte, a kormány nevezte ki. A többieket  a levéltárnok kivételével, akit élethossziglan a főispán nevezett ki  a megyei közgyűlés választotta. 

A megyei közigazgatás tényleges ügyvitelét a gyakorlatban az alispán látta el. Ő hajtotta végre a közgyűlés határozatait, ő vette át a megyéhez érkező felsőbb rendeleteket, a különböző leveleket és folyamodványokat, ő vigyázott a megye pecsétjére, s ő írta alá a megye nevében kiállított okmányokat, felterjesztéseket. Az alispánt távolléte esetén a jegyző helyettesítette, emellett ő vezette a megye közgyűlésének jegyzőkönyveit, s ő fogalmazta meg a határozatokat és jelentéseket. A tiszti ügyész a megye jogtanácsosa, az árvaszéki elnök az árvák és gondnokoltak javainak felügyelője, érdekeinek képviselője, a levéltárnok a megye levéltárának kezelője, a számvevő pedig a megye vagyonának legfőbb gondviselője volt. (Ő készítette el a költségvetéseket és ellenőrizte a számadásokat.) A mérnök vezette a megyei középítkezéseket, az út- és hídépítéseket, de például az árvízvédelem megszervezéséről is neki kellett gondoskodnia.  A főorvos hatáskörébe általában véve a közegészségüggyel kapcsolatos intézkedések, feladatok tartoztak.



  






















Zala  két főispánja: Szapáry Géza (18671872), illetve Hertelendy Kálmán (18721875). A főispánokat a kormány nevezte ki; feladatuk az állami érdekek közvetítése, a megyei önkormányzat működésének ellenőrzése volt

Fotó: archív

A járások igazgatását az azok élére megválasztott szolgabírák irányították. Helyi szinten ők foganatosították a megyei határozatokat, s a járásukbeli községek felett közvetlen felügyeletet gyakoroltak. Zala megye akkori területe (5995 négyzetkilométer) 1872-ben tapolcai, sümegi, szentgróti, pacsai, kanizsai, keszthelyi, egerszegi, letenyei, baksai, lendvai, csáktornyai és perlaki székhellyel 12 járásra oszlott. Ez a beosztás 1878. január 1-jéig maradt érvényben. Ekkor a baksai, szentgróti és letenyei járást megszüntették, a novait pedig létrehozták. A túl terjedelmes lendvai és kanizsai járások miatt 1879. január 1-jétől újból visszaállították a letenyei járást, ezt követően pedig 1887-től a szentgrótit. 1908. január 1-jétől jött létre a balatonfüredi járás, amit a tapolcai járás ugyancsak nagy kiterjedése tett szükségessé. 

A járások általában több községet magukba foglaló körjegyzőségekre tagolódtak, amelyek élén a körjegyző állt. Az óriási kiterjedésű megyében valójában mindig sok gondot okozott az igazságos közigazgatási beosztás megvalósítása. Valamelyik falu biztosan mindig sérelmezte hovatartozását. Ennélfogva az 1872-ben kialakított körjegyzőségek határai is többször módosultak. 

A kiegyezés után létrehozott közigazgatási rendszer alapvető struktúrája és intézményrendszere  a járások és jegyzőségek határainak gyakori változása és a trianoni békeszerződés által okozott drasztikus területcsonkítás ellenére  lényegében 1950-ig fennmaradt. A megyei önkormányzat korabeli újjászervezését tehát Zalában is a polgári közigazgatásra való áttérés legfontosabb lépésének tekinthetjük.

Szerző: Foki Ibolya



Olvassa el az EZER ÉVES ZALA további híreit, barangoljon a történelmi megye területén, böngéssze át a jubileumi programokat! 

A Zalai Hírlap cikkei

A jubiláló megye honlapja

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!