Az őssejtbeültetés után - Takács Vera hazatért Pekingből (fotókkal)

A kapuban váltottuk egymást a gyógytornásszal, a szakember még vagy tíz alkalommal látogatja meg Takács Veronikát. Aztán, ha minden jól megy, Hévízen kezelik majd tovább a fiatal lányt. Most - a szemmel látható javulás láttán - igazán meg kell ragadni minden további lehetőséget.

Takács Veronika történetével már találkozhattak olvasóink. A fiatal lány SMA (Spinal Muscular Atrophy) betegségben szenved, ez a gerincvelő mozgatóideg-sejtek pusztulásával járó betegség pedig csak őssejtbeültetéssel gyógyítható. Az első beavatkozásokon, kezeléseken túljutott, kíváncsiak voltunk, milyen eredménnyel zárult a kúra, így felkerestük Balaton-parti otthonában. 


Takács Veronika édesapjával - Vera jobban bírja a sétát, mióta hazajöttek Pekingből
Fotó: Pezzetta Umberto

A kertben ültünk le, s míg vártuk, kísérőjével, vagyis édesapjával, Takács Jánossal váltottunk néhány szót. Megtudtuk például, hogy a beavatkozásokra nem vitték külön műtőbe, egyéb helyiségbe a lányát, a szobában biztosítottak hozzá ideális körülményeket. Az utolsó két hétben amúgy a kórház foglya lett Vera az A típusú H1N1 új influenzának köszönhetően. Kína egyébként a vírus miatt később nem adott ki vízumot, így volt, aki már nem is utazhatott kezelésre.

Édesanyja, Takácsné Vágner Gyöngyi segítségével aztán megérkezett körünkbe Vera, sugárzó arccal. Letelepedett és mesélt. 

  
Takács Vera: - A cél? Az önállóság
Fotók: Pezzetta Umberto

- Könnyebben veszem a levegőt, mélyült a hangom, könnyebben mozgok, nőttek az izmaim a karomon és a lábamon, olyan helyeken is, ahol korábban szinte nem is voltak. Szemmel látható a változás. Azt mondták, ez jó jel, és még az egyensúlyt illetően is várhatok javulást - sorolta a fiatal lány jókedvének okait. Majd sajátos humorral hozzátette: - Kezdek embernek kinézni... Hat hónap, míg kiteljesedik a kezelések hatása.

- Egyértelműen jobban néz ki. Nem olyan csontos a válla és a mellkasa, teltebbek az ujjai is - folytatta az édesanya. - A sétát jobban bírja, ha kijövünk, legfeljebb miattam kell közben pihenni. 


Az első két hétben Vera elhagyhatta a kórházat
Fotó: Takács János

A Fegyveres Erők Rendészeti Katonai Kórházában töltött napok történéseiről szívesen beszélt Vera. A kórházi ágyat és a nővérhívót leszámítva semmi sem utalt rá, hol is van, a szoba inkább szállodai lakra emlékeztette. Állítja, hogy nem jártak különösebb fájdalommal a tűszúrások. A helyiség speciális lámpával történő sterilizálását követően 10-15 percig tartott egy-egy beavatkozás. Csak első alkalommal érkezett hozzá nagyobb stáb gerincspecialistákkal, a kezeléseket aztán később ketten - egy doktornő és az asszisztense - végezték. Utána minden alkalommal hat órán keresztül nyomta az ágyat, a fejét nem emelhette fel, nehogy megfájduljon.

- Az őssejt sűrűbb anyag, mint a levett folyadék, meg kellett várnom, míg a helyére vándorol - magyarázta.

Akupunktúrás kezelésben és hagyományos masszázsban is részesült, Kínában jól megfér egymás mellett a modern orvostudomány és a hagyományos gyógymód.


10-15 percig tartott egy-egy beavatkozás
Fotó: Takács János

Kinntartózkodásuk első felében sok helyen körülnéztek, a közlekedés rendkívül olcsó, a segítség soha nem marad el.

- Jártunk a Nyári Palotában, a selyempiacon, az antik piacon - említette Vera. - Az emberek közvetlenek. Megesett, hogy maga a főnök, törékeny nőként, kiskosztümben jött segíteni, hogy bejussak az étterembe... Az olimpia miatt komoly fejlődésen ment keresztül Peking: az utak kiváló minőségűek, mindenhol akadálymentesítettek, ahol nem, ott jön a segítség. Egyszer metróra szerettünk volna szállni. Volt ugyan egy gomb a segítséghívásra, de a kínai szöveget nem értettük. Arra járt egy huszonéves srác, látta tanácstalanságunkat, megnyomta a gombot és megvárta, míg jött a stáb, mely biztosította a mozgójárdát. Kérdezték, hova tartunk, és mire odaértünk, várt ránk a másik csapat, hogy kisegítsen a metróból...

Az egerszegi számviteli főiskola másodévese tele van tervekkel. Először persze a halasztott vizsgáira koncentrál, hogy aztán megkezdhesse a harmadik évet. Közgazdász lesz, ha minden jól megy, de szeretne azt követően is tanulni, méghozzá japán szakon. Elvarázsolta a mesés kelet. 


Vera a kezelések után minden alkalommal hat órán keresztül nyomta az ágyat
Fotó: Takács János

- A cél? Az önállóság - jegyezte meg. - Butaság lenne azon gondolkodni, mi az, amit nem csinálhatok, amikor annyi mindent megtehetek.

A szülők is erre nevelték, inkább a lehetőséget keresték, semmint sopánkodtak. Ennek megfelelően két idősebb, egészséges gyermekükhöz hasonlóan nevelték Verát is.

Ahhoz, hogy összejöjjön a kínai úthoz szükséges mintegy ötmillió forint, rengeteg támogatást kaptak nemcsak a megye, de az ország minden pontjáról. Fodrászként dolgozó édesanyjához máig érkeznek a kupakok, ezeket továbbra is gyűjtik, hiszen jó lenne egy újabb kúra... Állítólag, ha az első használ, a következő még inkább eredményes. Lapunk hasábjain keresztül is nagyon köszönik a támogatást, az érdeklődést.


Minden nap új csodát hozott
Vera blogot is írt, mégpedig Bognár Péter lapján, aki korábban volt kezelésen a pekgi katonai kórházban: Hétfőn kaptam egy utolsó őssejtadagot. Minden problémamentesen ment, semmi zsibbadás, elsőre megtalálták a jó pontot, hamar végeztek velem. Miközben én hatórás kényszerpihenőmet töltöttem az ütemesen csipogó monitorra kötve, apum elkezdett csomagolni. Letelt az egy hónap!... Minden egyes nap hozott valami újat és hihetetlent. 


Takács Vera többször szerepelt már a Zalai Hírlap online felületén - a cikkeket a kapcsolt anyagok között találja!