Állapotrajz: ami most van, az a normálisnál kicsit rosszabb

A Kossuth-díjas, 76 éves Konrád Györggyel, az SZDSZ EP-képviselő-jelöltjével a minap beszélgettünk Inga című könyvének kanizsai bemutatóján.

- Egyfajta prózával kísérletezem mostanában; olyannal, aminek minden mondata önmagában értelmes akkor is, ha az olvasó elvágja a kapcsolatot az előzővel, vagy az utána következővel - mondta elöljáróban az író. - Össze-vissza kísérletezgetem, ennek a gyümölcse ez a kötet is, amely reflexív, önéletrajzi elemekkel átszőtt, azokról elgondolkodó, meditáló szöveget tár az olvasók elé. Volt ennek előzménye, a Kakasok bánata című könyvem, ilyen szempontból tehát semmi újat nem kínálok. Az Inga a sorozat második darabja, az utolsó az ünnepi könyvhétre jelenik meg Harangjáték címmel. Valahogy úgy alakult, hogy mindig trilógiákat írtam, mert amit nem tudtam elmondani az elsőben, azt megpróbáltam a másodikban, és így tovább. Korábban jelent meg az El-utazás és hazatérés, valamint a Fenn a hegyen Napfogyatkozáskor című könyvem, ami szintén trilógiának indult, ezért aztán kívánatos lenne egy zárótételt hozzáírni - ha az Ég segít, meg tudom csinálni. Terveim szerint elbeszélő jellegű lenne - az Ingában is vannak elbeszélés-töredékek, de inkább képekből és meditációkból áll össze, azaz voltaképpen az én világképemet adja.

- Ön a rendszerváltás emblematikus alakja, gyakorta vállalta fel a demokratikus ellenzék szószólójának szerepét. Éppen húsz év telt el azóta. Ilyennek képzelték a szép új világot?

- Én nem vártam semmi különösen rózsásat, normálisat képzeltem. Ami most van, az a normálisnál kicsivel rosszabb, de nem sokkal. Nem csalódtam túl nagyot, mert az emberektől csak azt várhatjuk el, ami bennük van. Én nem gondoltam, hogy a rezsim rossz, de az emberek pompásak. Vagy, hogy a társadalom remek, de az állam rossz. Ugyan szinte genetikusan van egyfajta hajlandóságunk erre a gondolkodásmódra, minden ellenzéknek e szerint jár az agya: mi jók vagyunk, de ők, általában a másik oldalon állók rosszak. Hát, én ebben már akkor se hittem, mert azt vallom, hogy minden állam, minden rezsim olyan, amilyennek az emberek engedik lenni. Azt tehetik meg, sem többet, sem kevesebbet, amit eltűrnek tőlük. Ezzel együtt azt hiszem, ha álmunkban visszarepülnénk húsz évet, s egy reggel 1989-ben ébrednénk fel, nem biztos, hogy az egy boldogító ébredés lenne.



Konrád Görgy: – August Weber mondta egyszer, hogy az antiszemitizmus a hülyék szocializmusa
Fotó: Szakony Attila

- Azért közállapotainkra a nívótlanság enyhe kifejezés. A két nagypárt viaskodása az ország gazdasági stabilitását veszélyezteti, s ugyan a romagyilkosságok esetében még nem bizonyított az etnikai szándék, határozottan érezhető a rasszizmus és az antiszemitizmus erősödése.

- Sajnos, ez valóban így van, s minden idegszálam tiltakozik ellene. De nem gondolom, hogy ez valamiféle győztes és felülkerekedő áramlat lehetne. August Weber, aki a XIX. század egyfajta munkásvezére volt, mondta egyszer, hogy az antiszemitizmus a hülyék szocializmusa. Én az antiszemitizmusban még nem találtam semmi értelmeset, de törvényszerű, hogy ha egy időben sok embernek tetszik valami butaság, akkor egy darabig élvezik, aztán megunják.

- Ön fontos szerepet tölt be a hazai zsidóság szellemi éle-tében is, s úgy tudom, markáns véleménye van a zsidóképviseletről.

- Értelmetlenségnek tartom, hogy egy vagy két vezetője legyen annak a testületnek, amelyet a hitközségek szövetsége helyett inkább közösségnek kellene hívnunk, mert az jobban tükrözné hagyományainkat. Németországban, Berlinben Die Jüdische Gemeinde, közösség a neve az ilyen szerveződésnek, mert nem biztos, hogy akik beletartoznak, mind valláso-sak. Noha a zsidóság fennmaradásához kell a rabbinikus vallásosság, nem mindenki követi azt, s ezeket az embereket nem kellene diszkriminálni. És alapvetően másfajta képviseletet is képzelek el. Annyi érdekes egyéni kezdeményezés van, kitűnő zsidó tudósok, könyvkiadók, újságírók, orvosok, azaz értelmiségiek, akiknek véleményem szerint egy asztalhoz kellene ülni. Indokolt lenne, hogy ők egy kerekasztal körül, civilizált módon beszéljék meg a dolgainkat, s ne legyen kizárólagos döntési joga embereknek, akik valahogy újra, meg újra vezető pozíciókba kerülnek. Anélkül, hogy bármilyen személyes ítéletet fogalmaznék meg a MAZSIHISZ vezetőiről (némelyiket még kedvelem is), nem gondolom hogy szerencsés, ha a vezető pozíciókban nem változik soha semmi.

- Ön az SZDSZ európai parlamenti jelöltlistájának ötödik helyét foglalja el. Korábban országgyűlési választások alkalmával is mindig a jelöltlisták lecsúszó helyét kérte magának, s úgy tudom, most sem menne Brüsszelbe.

- A Szabad Demokraták Szövetségét erkölcsileg mindig is támogattam, a létrehozói közt több barátom van, magam is alapító taggá minősültem. Nagyrabecsüléssel gondolok azokra, akik vezetik e szövetséget, s abban bízom, hogy a nevem, mint tolóember neve használhat az ügyüknek. Sajnos, nem számottevő ma már az SZDSZ támogatottsága, s még az is bizonytalan, hogy az első helyen szereplő Szent-Iványi István bekerül az Európai Parlamentbe. Kívánom neki, hogy járjon sikerrel, és az első négy helyen szereplő jelölteknek is ezt kívánnám, de azt hiszem, utóbbi már tényleg hipotetikus. Az általam elfoglalt ötödik helyről pedig bizonyosan nincs esély bejutni. Amúgy jártam már Brüsszelben, az Európai Parlamentben is, ahol előadást tartottam. Finom sört és csokit kapni arrafelé, s feltett szándékom, hogy megint eljutok oda de nem mint képviselő. 


NÉVJEGY

● Konrád György 1933. április 2-án született Debrecenben, jómódú zsidó vaskereskedő családban.
● A nyolcvanas években a demokratikus ellenzék hangadó személyisége lett. 1989-ben az addig itthon betiltott írónak egyszerre öt könyve jelent meg.
● 1990-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Számos más elismerést is kapott: Herder-díj (1984), Franz Werfel Emberjogi-díj (2007), a Zsidó Könyvtanács első díja önéletrajz és memoár kategóriában (2008). Megkapta a legmagasabb francia, magyar és német állami kitüntetéseket: a Francia Becsületrend tisztje (1996), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal (2003), valamint A Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztje birtokosa.
● Az Antwerpeni (1990) és az Újvidéki (2003) Egyetem díszdoktora, Berettyóújfalu (2003) és Budapest (2004) díszpolgára.