Hírek

2007.06.02. 02:29

Egy emberként

Magyarföld - Siker koronázta az őrségi kisközség erőfeszítéseit, a pünkösdi hétvégére ugyanis elkészült az a pajtaszínház, mely elsősorban a helyi kulturális rendezvények színhelye lesz a jövőben.

Zalai Hírlap

A cél megvalósítása érdekében a falu teljes lakossága összefogott, ugyanakkor bizonyos jelek arra utalnak, hogy a korábbi ellentétek továbbra is ott húzódnak a mélyben.

- Mikor volt ennyi ember utoljára a faluban? - tette fel a kérdést Rátóti Zoltán polgármester a helyi viszonyokat talán a legjobban ismerő Tóth Lászlónénak, ám ahogy a Nemzeti Színház művésze, úgy a megkérdezett is tudta, hogy felesleges a válasz, mert tisztában van vele mindenki, hogy a háromszáz fősre becsült tömeg igencsak ritka jelenség errefelé. A felfokozott érdeklődés elsősorban a pajtaszínház avatójának, s az annak kapcsán a faluban fellépő művészeknek szólt, de talán egyfajta szimpátiatüntetésnek is felfoghatjuk, mivel az ötletgazda Rátóti Zoltánnak nem kis erőfeszítésébe került létrehozni mindezt.

Lapunk hasábjain többször is beszámoltunk arról, hogy a ciklus kezdetén milyen nehézségekkel kellett megküzdenie az újonnan megválasztott polgármesternek, ám a pünkösdi hétvégén úgy tűnt, végre békesség telepedett a megye szélén megbúvó kis településre.

- Elkészült a pajtaszínház, az esőtől már védve vagyunk, de a széltől még nem - mutatta az oldalról nyitott új közösségi épületet a község önkormányzati vezetője. - Sok mindent lehet itt még tenni, talán valamikor arra is sor kerül, hogy bedeszkázzuk a pajta oldalát, az alapokat is meg kell erősíteni, hiszen jó pár tégla hiányzik, ám az avatóünnepséget mindenképpen most akartuk megtartani. Örülök annak, hogy ilyen sokan összejöttünk, bár azt is tudom, hogy ez egyszeri alkalom. Ennek ellenére szeretném, ha a jövőben is lenne lehetőségünk hasonló rendezvények megtartására. A színpadot élettel megtölteni, minden bizonnyal ez lesz majd a nehezebb feladat, de nem adjuk fel.

Rátóti Zoltán azt is hozzátette, a pajtaszínház létrehozásáért egyértelműen elismerés illeti a falu közösségét, hiszen szinte egy emberként sorakoztak fel az ötlet mellett. Volt, aki az építési munkálatokból vette ki a részét, a pajtában felállított színpadot Orosz Sándor vezetésével építették a Szabó testvérek, illetve a Tóth és Tolnai családok tagjai, de olyan is akadt, aki a pünkösdi rendezvényekre sütött, hiszen nemcsak kulturális programmal szolgáltak, hanem a Virágzás Napjai nevű őrségi sorozathoz kapcsolódó pajta-rajtra érkezőket jó falusi szokás szerint meg is kellett vendégelni. Érdeklődő pedig volt bőven, köszönhetően az olyan közismert és népszerű fellépőknek, mint Stohl András.

- Minden elszármazottat, akiről csak tudtunk, igyekeztünk visszahívni a faluba - magyarázta Fekete Ilona, aki szintén képviselőként dolgozik a faluért. - Úgy az egyharmaduk el is jött. Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan visszatértek a szülőfalujukba.

A helybeliek és az elszármazottak mellett az őrségi fesztivál törzsközönsége adta az érdeklődők gerinchadát, illetve feltűnt a nézelődők közt Riederauer Andrea korábbi polgármester is, aki mára már tulajdonképpen elköltözött a faluból, illetve a Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter színész házaspár is.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

- Mikor volt ennyi ember utoljára a faluban? - tette fel a kérdést Rátóti Zoltán polgármester a helyi viszonyokat talán a legjobban ismerő Tóth Lászlónénak, ám ahogy a Nemzeti Színház művésze, úgy a megkérdezett is tudta, hogy felesleges a válasz, mert tisztában van vele mindenki, hogy a háromszáz fősre becsült tömeg igencsak ritka jelenség errefelé. A felfokozott érdeklődés elsősorban a pajtaszínház avatójának, s az annak kapcsán a faluban fellépő művészeknek szólt, de talán egyfajta szimpátiatüntetésnek is felfoghatjuk, mivel az ötletgazda Rátóti Zoltánnak nem kis erőfeszítésébe került létrehozni mindezt.

Lapunk hasábjain többször is beszámoltunk arról, hogy a ciklus kezdetén milyen nehézségekkel kellett megküzdenie az újonnan megválasztott polgármesternek, ám a pünkösdi hétvégén úgy tűnt, végre békesség telepedett a megye szélén megbúvó kis településre.

- Elkészült a pajtaszínház, az esőtől már védve vagyunk, de a széltől még nem - mutatta az oldalról nyitott új közösségi épületet a község önkormányzati vezetője. - Sok mindent lehet itt még tenni, talán valamikor arra is sor kerül, hogy bedeszkázzuk a pajta oldalát, az alapokat is meg kell erősíteni, hiszen jó pár tégla hiányzik, ám az avatóünnepséget mindenképpen most akartuk megtartani. Örülök annak, hogy ilyen sokan összejöttünk, bár azt is tudom, hogy ez egyszeri alkalom. Ennek ellenére szeretném, ha a jövőben is lenne lehetőségünk hasonló rendezvények megtartására. A színpadot élettel megtölteni, minden bizonnyal ez lesz majd a nehezebb feladat, de nem adjuk fel.

Rátóti Zoltán azt is hozzátette, a pajtaszínház létrehozásáért egyértelműen elismerés illeti a falu közösségét, hiszen szinte egy emberként sorakoztak fel az ötlet mellett. Volt, aki az építési munkálatokból vette ki a részét, a pajtában felállított színpadot Orosz Sándor vezetésével építették a Szabó testvérek, illetve a Tóth és Tolnai családok tagjai, de olyan is akadt, aki a pünkösdi rendezvényekre sütött, hiszen nemcsak kulturális programmal szolgáltak, hanem a Virágzás Napjai nevű őrségi sorozathoz kapcsolódó pajta-rajtra érkezőket jó falusi szokás szerint meg is kellett vendégelni. Érdeklődő pedig volt bőven, köszönhetően az olyan közismert és népszerű fellépőknek, mint Stohl András.

- Minden elszármazottat, akiről csak tudtunk, igyekeztünk visszahívni a faluba - magyarázta Fekete Ilona, aki szintén képviselőként dolgozik a faluért. - Úgy az egyharmaduk el is jött. Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan visszatértek a szülőfalujukba.

A helybeliek és az elszármazottak mellett az őrségi fesztivál törzsközönsége adta az érdeklődők gerinchadát, illetve feltűnt a nézelődők közt Riederauer Andrea korábbi polgármester is, aki mára már tulajdonképpen elköltözött a faluból, illetve a Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter színész házaspár is.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

- Mikor volt ennyi ember utoljára a faluban? - tette fel a kérdést Rátóti Zoltán polgármester a helyi viszonyokat talán a legjobban ismerő Tóth Lászlónénak, ám ahogy a Nemzeti Színház művésze, úgy a megkérdezett is tudta, hogy felesleges a válasz, mert tisztában van vele mindenki, hogy a háromszáz fősre becsült tömeg igencsak ritka jelenség errefelé. A felfokozott érdeklődés elsősorban a pajtaszínház avatójának, s az annak kapcsán a faluban fellépő művészeknek szólt, de talán egyfajta szimpátiatüntetésnek is felfoghatjuk, mivel az ötletgazda Rátóti Zoltánnak nem kis erőfeszítésébe került létrehozni mindezt.

Lapunk hasábjain többször is beszámoltunk arról, hogy a ciklus kezdetén milyen nehézségekkel kellett megküzdenie az újonnan megválasztott polgármesternek, ám a pünkösdi hétvégén úgy tűnt, végre békesség telepedett a megye szélén megbúvó kis településre.

- Elkészült a pajtaszínház, az esőtől már védve vagyunk, de a széltől még nem - mutatta az oldalról nyitott új közösségi épületet a község önkormányzati vezetője. - Sok mindent lehet itt még tenni, talán valamikor arra is sor kerül, hogy bedeszkázzuk a pajta oldalát, az alapokat is meg kell erősíteni, hiszen jó pár tégla hiányzik, ám az avatóünnepséget mindenképpen most akartuk megtartani. Örülök annak, hogy ilyen sokan összejöttünk, bár azt is tudom, hogy ez egyszeri alkalom. Ennek ellenére szeretném, ha a jövőben is lenne lehetőségünk hasonló rendezvények megtartására. A színpadot élettel megtölteni, minden bizonnyal ez lesz majd a nehezebb feladat, de nem adjuk fel.

Rátóti Zoltán azt is hozzátette, a pajtaszínház létrehozásáért egyértelműen elismerés illeti a falu közösségét, hiszen szinte egy emberként sorakoztak fel az ötlet mellett. Volt, aki az építési munkálatokból vette ki a részét, a pajtában felállított színpadot Orosz Sándor vezetésével építették a Szabó testvérek, illetve a Tóth és Tolnai családok tagjai, de olyan is akadt, aki a pünkösdi rendezvényekre sütött, hiszen nemcsak kulturális programmal szolgáltak, hanem a Virágzás Napjai nevű őrségi sorozathoz kapcsolódó pajta-rajtra érkezőket jó falusi szokás szerint meg is kellett vendégelni. Érdeklődő pedig volt bőven, köszönhetően az olyan közismert és népszerű fellépőknek, mint Stohl András.

- Minden elszármazottat, akiről csak tudtunk, igyekeztünk visszahívni a faluba - magyarázta Fekete Ilona, aki szintén képviselőként dolgozik a faluért. - Úgy az egyharmaduk el is jött. Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan visszatértek a szülőfalujukba.

A helybeliek és az elszármazottak mellett az őrségi fesztivál törzsközönsége adta az érdeklődők gerinchadát, illetve feltűnt a nézelődők közt Riederauer Andrea korábbi polgármester is, aki mára már tulajdonképpen elköltözött a faluból, illetve a Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter színész házaspár is.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

Lapunk hasábjain többször is beszámoltunk arról, hogy a ciklus kezdetén milyen nehézségekkel kellett megküzdenie az újonnan megválasztott polgármesternek, ám a pünkösdi hétvégén úgy tűnt, végre békesség telepedett a megye szélén megbúvó kis településre.

- Elkészült a pajtaszínház, az esőtől már védve vagyunk, de a széltől még nem - mutatta az oldalról nyitott új közösségi épületet a község önkormányzati vezetője. - Sok mindent lehet itt még tenni, talán valamikor arra is sor kerül, hogy bedeszkázzuk a pajta oldalát, az alapokat is meg kell erősíteni, hiszen jó pár tégla hiányzik, ám az avatóünnepséget mindenképpen most akartuk megtartani. Örülök annak, hogy ilyen sokan összejöttünk, bár azt is tudom, hogy ez egyszeri alkalom. Ennek ellenére szeretném, ha a jövőben is lenne lehetőségünk hasonló rendezvények megtartására. A színpadot élettel megtölteni, minden bizonnyal ez lesz majd a nehezebb feladat, de nem adjuk fel.

Rátóti Zoltán azt is hozzátette, a pajtaszínház létrehozásáért egyértelműen elismerés illeti a falu közösségét, hiszen szinte egy emberként sorakoztak fel az ötlet mellett. Volt, aki az építési munkálatokból vette ki a részét, a pajtában felállított színpadot Orosz Sándor vezetésével építették a Szabó testvérek, illetve a Tóth és Tolnai családok tagjai, de olyan is akadt, aki a pünkösdi rendezvényekre sütött, hiszen nemcsak kulturális programmal szolgáltak, hanem a Virágzás Napjai nevű őrségi sorozathoz kapcsolódó pajta-rajtra érkezőket jó falusi szokás szerint meg is kellett vendégelni. Érdeklődő pedig volt bőven, köszönhetően az olyan közismert és népszerű fellépőknek, mint Stohl András.

- Minden elszármazottat, akiről csak tudtunk, igyekeztünk visszahívni a faluba - magyarázta Fekete Ilona, aki szintén képviselőként dolgozik a faluért. - Úgy az egyharmaduk el is jött. Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan visszatértek a szülőfalujukba.

A helybeliek és az elszármazottak mellett az őrségi fesztivál törzsközönsége adta az érdeklődők gerinchadát, illetve feltűnt a nézelődők közt Riederauer Andrea korábbi polgármester is, aki mára már tulajdonképpen elköltözött a faluból, illetve a Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter színész házaspár is.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

Lapunk hasábjain többször is beszámoltunk arról, hogy a ciklus kezdetén milyen nehézségekkel kellett megküzdenie az újonnan megválasztott polgármesternek, ám a pünkösdi hétvégén úgy tűnt, végre békesség telepedett a megye szélén megbúvó kis településre.

- Elkészült a pajtaszínház, az esőtől már védve vagyunk, de a széltől még nem - mutatta az oldalról nyitott új közösségi épületet a község önkormányzati vezetője. - Sok mindent lehet itt még tenni, talán valamikor arra is sor kerül, hogy bedeszkázzuk a pajta oldalát, az alapokat is meg kell erősíteni, hiszen jó pár tégla hiányzik, ám az avatóünnepséget mindenképpen most akartuk megtartani. Örülök annak, hogy ilyen sokan összejöttünk, bár azt is tudom, hogy ez egyszeri alkalom. Ennek ellenére szeretném, ha a jövőben is lenne lehetőségünk hasonló rendezvények megtartására. A színpadot élettel megtölteni, minden bizonnyal ez lesz majd a nehezebb feladat, de nem adjuk fel.

Rátóti Zoltán azt is hozzátette, a pajtaszínház létrehozásáért egyértelműen elismerés illeti a falu közösségét, hiszen szinte egy emberként sorakoztak fel az ötlet mellett. Volt, aki az építési munkálatokból vette ki a részét, a pajtában felállított színpadot Orosz Sándor vezetésével építették a Szabó testvérek, illetve a Tóth és Tolnai családok tagjai, de olyan is akadt, aki a pünkösdi rendezvényekre sütött, hiszen nemcsak kulturális programmal szolgáltak, hanem a Virágzás Napjai nevű őrségi sorozathoz kapcsolódó pajta-rajtra érkezőket jó falusi szokás szerint meg is kellett vendégelni. Érdeklődő pedig volt bőven, köszönhetően az olyan közismert és népszerű fellépőknek, mint Stohl András.

- Minden elszármazottat, akiről csak tudtunk, igyekeztünk visszahívni a faluba - magyarázta Fekete Ilona, aki szintén képviselőként dolgozik a faluért. - Úgy az egyharmaduk el is jött. Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan visszatértek a szülőfalujukba.

A helybeliek és az elszármazottak mellett az őrségi fesztivál törzsközönsége adta az érdeklődők gerinchadát, illetve feltűnt a nézelődők közt Riederauer Andrea korábbi polgármester is, aki mára már tulajdonképpen elköltözött a faluból, illetve a Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter színész házaspár is.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

- Elkészült a pajtaszínház, az esőtől már védve vagyunk, de a széltől még nem - mutatta az oldalról nyitott új közösségi épületet a község önkormányzati vezetője. - Sok mindent lehet itt még tenni, talán valamikor arra is sor kerül, hogy bedeszkázzuk a pajta oldalát, az alapokat is meg kell erősíteni, hiszen jó pár tégla hiányzik, ám az avatóünnepséget mindenképpen most akartuk megtartani. Örülök annak, hogy ilyen sokan összejöttünk, bár azt is tudom, hogy ez egyszeri alkalom. Ennek ellenére szeretném, ha a jövőben is lenne lehetőségünk hasonló rendezvények megtartására. A színpadot élettel megtölteni, minden bizonnyal ez lesz majd a nehezebb feladat, de nem adjuk fel.

Rátóti Zoltán azt is hozzátette, a pajtaszínház létrehozásáért egyértelműen elismerés illeti a falu közösségét, hiszen szinte egy emberként sorakoztak fel az ötlet mellett. Volt, aki az építési munkálatokból vette ki a részét, a pajtában felállított színpadot Orosz Sándor vezetésével építették a Szabó testvérek, illetve a Tóth és Tolnai családok tagjai, de olyan is akadt, aki a pünkösdi rendezvényekre sütött, hiszen nemcsak kulturális programmal szolgáltak, hanem a Virágzás Napjai nevű őrségi sorozathoz kapcsolódó pajta-rajtra érkezőket jó falusi szokás szerint meg is kellett vendégelni. Érdeklődő pedig volt bőven, köszönhetően az olyan közismert és népszerű fellépőknek, mint Stohl András.

- Minden elszármazottat, akiről csak tudtunk, igyekeztünk visszahívni a faluba - magyarázta Fekete Ilona, aki szintén képviselőként dolgozik a faluért. - Úgy az egyharmaduk el is jött. Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan visszatértek a szülőfalujukba.

A helybeliek és az elszármazottak mellett az őrségi fesztivál törzsközönsége adta az érdeklődők gerinchadát, illetve feltűnt a nézelődők közt Riederauer Andrea korábbi polgármester is, aki mára már tulajdonképpen elköltözött a faluból, illetve a Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter színész házaspár is.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

- Elkészült a pajtaszínház, az esőtől már védve vagyunk, de a széltől még nem - mutatta az oldalról nyitott új közösségi épületet a község önkormányzati vezetője. - Sok mindent lehet itt még tenni, talán valamikor arra is sor kerül, hogy bedeszkázzuk a pajta oldalát, az alapokat is meg kell erősíteni, hiszen jó pár tégla hiányzik, ám az avatóünnepséget mindenképpen most akartuk megtartani. Örülök annak, hogy ilyen sokan összejöttünk, bár azt is tudom, hogy ez egyszeri alkalom. Ennek ellenére szeretném, ha a jövőben is lenne lehetőségünk hasonló rendezvények megtartására. A színpadot élettel megtölteni, minden bizonnyal ez lesz majd a nehezebb feladat, de nem adjuk fel.

Rátóti Zoltán azt is hozzátette, a pajtaszínház létrehozásáért egyértelműen elismerés illeti a falu közösségét, hiszen szinte egy emberként sorakoztak fel az ötlet mellett. Volt, aki az építési munkálatokból vette ki a részét, a pajtában felállított színpadot Orosz Sándor vezetésével építették a Szabó testvérek, illetve a Tóth és Tolnai családok tagjai, de olyan is akadt, aki a pünkösdi rendezvényekre sütött, hiszen nemcsak kulturális programmal szolgáltak, hanem a Virágzás Napjai nevű őrségi sorozathoz kapcsolódó pajta-rajtra érkezőket jó falusi szokás szerint meg is kellett vendégelni. Érdeklődő pedig volt bőven, köszönhetően az olyan közismert és népszerű fellépőknek, mint Stohl András.

- Minden elszármazottat, akiről csak tudtunk, igyekeztünk visszahívni a faluba - magyarázta Fekete Ilona, aki szintén képviselőként dolgozik a faluért. - Úgy az egyharmaduk el is jött. Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan visszatértek a szülőfalujukba.

A helybeliek és az elszármazottak mellett az őrségi fesztivál törzsközönsége adta az érdeklődők gerinchadát, illetve feltűnt a nézelődők közt Riederauer Andrea korábbi polgármester is, aki mára már tulajdonképpen elköltözött a faluból, illetve a Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter színész házaspár is.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

Rátóti Zoltán azt is hozzátette, a pajtaszínház létrehozásáért egyértelműen elismerés illeti a falu közösségét, hiszen szinte egy emberként sorakoztak fel az ötlet mellett. Volt, aki az építési munkálatokból vette ki a részét, a pajtában felállított színpadot Orosz Sándor vezetésével építették a Szabó testvérek, illetve a Tóth és Tolnai családok tagjai, de olyan is akadt, aki a pünkösdi rendezvényekre sütött, hiszen nemcsak kulturális programmal szolgáltak, hanem a Virágzás Napjai nevű őrségi sorozathoz kapcsolódó pajta-rajtra érkezőket jó falusi szokás szerint meg is kellett vendégelni. Érdeklődő pedig volt bőven, köszönhetően az olyan közismert és népszerű fellépőknek, mint Stohl András.

- Minden elszármazottat, akiről csak tudtunk, igyekeztünk visszahívni a faluba - magyarázta Fekete Ilona, aki szintén képviselőként dolgozik a faluért. - Úgy az egyharmaduk el is jött. Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan visszatértek a szülőfalujukba.

A helybeliek és az elszármazottak mellett az őrségi fesztivál törzsközönsége adta az érdeklődők gerinchadát, illetve feltűnt a nézelődők közt Riederauer Andrea korábbi polgármester is, aki mára már tulajdonképpen elköltözött a faluból, illetve a Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter színész házaspár is.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

Rátóti Zoltán azt is hozzátette, a pajtaszínház létrehozásáért egyértelműen elismerés illeti a falu közösségét, hiszen szinte egy emberként sorakoztak fel az ötlet mellett. Volt, aki az építési munkálatokból vette ki a részét, a pajtában felállított színpadot Orosz Sándor vezetésével építették a Szabó testvérek, illetve a Tóth és Tolnai családok tagjai, de olyan is akadt, aki a pünkösdi rendezvényekre sütött, hiszen nemcsak kulturális programmal szolgáltak, hanem a Virágzás Napjai nevű őrségi sorozathoz kapcsolódó pajta-rajtra érkezőket jó falusi szokás szerint meg is kellett vendégelni. Érdeklődő pedig volt bőven, köszönhetően az olyan közismert és népszerű fellépőknek, mint Stohl András.

- Minden elszármazottat, akiről csak tudtunk, igyekeztünk visszahívni a faluba - magyarázta Fekete Ilona, aki szintén képviselőként dolgozik a faluért. - Úgy az egyharmaduk el is jött. Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan visszatértek a szülőfalujukba.

A helybeliek és az elszármazottak mellett az őrségi fesztivál törzsközönsége adta az érdeklődők gerinchadát, illetve feltűnt a nézelődők közt Riederauer Andrea korábbi polgármester is, aki mára már tulajdonképpen elköltözött a faluból, illetve a Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter színész házaspár is.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

- Minden elszármazottat, akiről csak tudtunk, igyekeztünk visszahívni a faluba - magyarázta Fekete Ilona, aki szintén képviselőként dolgozik a faluért. - Úgy az egyharmaduk el is jött. Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan visszatértek a szülőfalujukba.

A helybeliek és az elszármazottak mellett az őrségi fesztivál törzsközönsége adta az érdeklődők gerinchadát, illetve feltűnt a nézelődők közt Riederauer Andrea korábbi polgármester is, aki mára már tulajdonképpen elköltözött a faluból, illetve a Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter színész házaspár is.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

- Minden elszármazottat, akiről csak tudtunk, igyekeztünk visszahívni a faluba - magyarázta Fekete Ilona, aki szintén képviselőként dolgozik a faluért. - Úgy az egyharmaduk el is jött. Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan visszatértek a szülőfalujukba.

A helybeliek és az elszármazottak mellett az őrségi fesztivál törzsközönsége adta az érdeklődők gerinchadát, illetve feltűnt a nézelődők közt Riederauer Andrea korábbi polgármester is, aki mára már tulajdonképpen elköltözött a faluból, illetve a Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter színész házaspár is.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

A helybeliek és az elszármazottak mellett az őrségi fesztivál törzsközönsége adta az érdeklődők gerinchadát, illetve feltűnt a nézelődők közt Riederauer Andrea korábbi polgármester is, aki mára már tulajdonképpen elköltözött a faluból, illetve a Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter színész házaspár is.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

A helybeliek és az elszármazottak mellett az őrségi fesztivál törzsközönsége adta az érdeklődők gerinchadát, illetve feltűnt a nézelődők közt Riederauer Andrea korábbi polgármester is, aki mára már tulajdonképpen elköltözött a faluból, illetve a Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter színész házaspár is.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

- Folyamatosan fedezik fel az emberek a települést, ez nagyon jó dolog, de nem az a cél, hogy túlnépesedjen Magyarföld - folytatta a színész-polgármester. - Számomra az évi egy-két alkalom tűnik ideálisnak, a pünkösdi hétvége mellett az augusztusi Hétrétország idején szeretnénk egy hasonló, egész napos rendezvényt szervezni. Ennek anyagi hátterét is meg kell teremteni, hiszen a fellépők számára tiszteletdíjat kell fizetnünk, bár Stohl András ma például barátságból jött, ám egy régi kapcsolatot nem lehet állandóan ilyen szívesség kérésével megterhelni.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

A Nemzeti Színház színésze azt is hozzátette, jól érzi magát, mint magyarföldi polgármester, s bár igen sűrű a programja, de igyekszik kéthetente hazajönni. A képviselő-testület támogatása nélkül azonban így is nehezen tudná ellátni feladatát. Szavait a helyszínen tapasztaltak is alátámasztják, hiszen Szabó Kálmán alpolgármesterrel az élen a község majd teljes lakossága most is ott segédkezett, folyamatosan kínálva a vendégeket.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncentrálna. A község lakóinak többsége úgyszintén továbblépett már a tavaly októberi önkormányzati választásokig visszavezethető, s jelenleg a mélyben szunnyadó feszültségen. A már említett Tóth Lászlóné arról számolt be, hogy ő a békesség kedvéért például teljesen visszavonult, vagyis nemcsak a képviselő-testületi tagságáról mondott le, hanem a hosszú éveken keresztül általa vezetett bol-tot is otthagyta, bár alkalomadtán még be-besegít utódjának, aki napi négy órában tart nyitva.

- Jobban szeretem a békét, mint a háborút - magyarázta döntését az idős asszony. - Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőtt ez a kis bolt, ám az állandó támadásokat nehezen viseltem el. Mióta visszavonultam, jóval nyugalmasabb az életem, de még mindig előfordul, hogy egyes falubeliek be-beszólnak.

Az elmúlt hét végén néhány röpke órára újra Magyarföldre irányult a figyelem, ám ezúttal nem az atrocitások és fenyegetőzések miatt, hanem azért, mert eredményt mutathatott fel a falu. Rátóti Zoltán polgármester egy újabb tervet is felvázolt már, a pajtaszínház és a temető közti rétre egy fatemplomot képzelt el. Ennek költségeit jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. A segítő szándékról már sok visszajelzés érkezett, s a faluban remélik, ez a terv is ugyanúgy kézzelfogható valóság lesz valamikor, mint a pajtaszínház, a térség ékszerdobozaként megismert Magyarföld pedig még szebben ragyog majd az Őrség lankái között.

Rátóti Zoltán azon a véleményen van, hogy nem kell mindenáron a múlttal törődni, inkább előre tekintene, és a megoldandó feladatokra koncent

Ezek is érdekelhetik