Matrózból lett kapitány - Amszterdamtól Budapestig a Dunán

- Vannak olyan hidak, amelyek alatt csak úgy fér el a hat méter magas hajó, ha lebontjuk a fedélzet egy részét - avatott be a részletekbe a folyami hajóskapitány, Sziva Attila. - Ilyenkor rendkívül óvatos és precíz manőverekre van szükség, hiszen az utasok biztonsága mindennél fontosabb. Minden egyes híd előtt megnézem, hogy nem maradt-e fenn valamelyik vendég a fedélzeten, mert az emberek alapvetően kíváncsiak, egy látványos fotóért szinte mindenre képesek. Korábban előfordult, hogy a német Dunán, Deggendorf településnél, ha magasabb volt a vízállás, nem lehetett elmenni a híd alatt, ha kevesebb víz volt, akkor pedig azért akadozott a forgalom. Ha minden feltétel megfelelő, akkor is 60 centiméter választott el bennünket a híd aljától.

A nagykanizsai Sziva Attila kalandvágyból választotta a hajózást. A matrózéletet éppúgy élvezte, mint a kapitányságot, hiszen ebben a hivatásban a kollégái és közte nincs rivalizálás
Fotó: Szakony Attila

Sziva Attila hozzátette: a Viking Skirnir névre hallgató vízi jármű, 135 méter hosszú és 11,45 méter széles. Ez a típus 190 utas és 52 fős személyzet befogadására és elszállásolására képes. A vendégek jó része a tengerentúlról érkezik, főleg az amerikaiak körében népszerű ez az utazásfajta. Ott óriási fényreklámok hirdetik az érdekes, látványos és nem utolsósorban izgalmas túrát. Persze az ő pénztárcájukhoz szabták az árakat, a legolcsóbb jegy közel kettő, míg a legdrágább 7,1 (!) millió forintba kerül.

Ezért viszont varázslatos élményben lehet része az utazónak, hiszen Amszterdam és Budapest között kanyarog a folyami út, a parton megállókkal. A luxus jegyért pedig az extra szolgáltatások mellett dupla kabinos, tágas nappalival és erkéllyel ellátott lakosztály jár, amelyből kiváló kilátás nyílik a partokat szegélyező településekre. Az 1600 kilométeres út megtételéhez két hétre van szükség, két turnusban utaznak az emberek. A személyzet mindig igyekszik az útitervhez tartani magát, ám a kapitány szerint, mivel nem kötött pályán haladnak és a természet erői is hatással vannak a haladásukra, az utasok részéről rugalmasságra van szükség. Persze aki erre az útra jegyet vált, nem siet sehova. Ráadásul a vendégek többsége nyugdíjas.

- A váratlan helyzetekre, a balesetek elkerülésére az indulás előtt felkészítjük az utasokat, ilyenkor a biztonsági berendezések és mentőmellények használatára hívjuk fel a figyelmet, éppúgy, mint a repülőgépeken - folytatta Sziva Attila. - Minden óvintézkedés ellenére, a természet erőire olykor lehetetlen felkészülni. Matrózként már érdekelt a hajó irányítása, s megkért a kapitány, hogy a zsilipből vezessem ki a hajót. Eközben láttuk, hogy kilométerekkel arrébb vihar készül, égzengéssel és villámokkal. Mire megkaptam a zöld jelzést, tehát kihajthattam, addigra tombolt a szél, s a nyílt terülten legalább 100 kilométeres lökéseket lehetett tapasztalni. A kétszer 1000 lóerős motorok tehetetlennek bizonyultak, mint egy könnyű játékhajót úgy tolt ki bennünket a partig - néhány másodpercre el is vesztettük az irányítást, félelmetes pillanatokat éltünk át. Azonban szerencsére a hajó, valamint az emberek is sérülés nélkül megúszták az esetet.

A közel kétszáz utast befogadó folyami hajó valódi luxusszállodaként üzemel. A 135 méter hosszú Viking két hétig túrázik a folyókon

Azonban a vendégekkel is történnek néha balesetek, bár a tengeri betegség nem jellemző, hiszen a hajó kialakítása rendkívül stabil. Sziva Attila szerint más játszhatott közre annál az esetnél, amikor egy vendég a recepciónál elesett. Súlyos sérülést, combnyaktörést szenvedett, amikor a nyílt vízen hajóztak. Nem várták meg míg kikötnek: húsz perc múlva két orvos érkezett jet-ski nyergében, majd egy minden életmentő berendezéssel felszerelt mentőcsónak szállította el a beteget.

A 47 éves Sziva Attila a kanizsai Cserháti-szakképző iskolában érettségizett és növénytermesztő gépészként, majd autószerelőként próbált szerencsét. Azonban hamar felismerte, hogy a szakma telített lesz. Barátai közül többen jelentkeztek az akkor izgalmasnak ígérkező munkára a Folyam és Kavicskotró Vállalathoz, főleg a folyóvizek szabályozásával foglalkoztak. Attilát viszont inkább a személyszállítás érdekelte, így matrózként helyezkedett el az akkor egyetlen magyar hajózási vállalt kötelékében. Az intenzív kiképzés után az első szerződését 1989-ben kapta, először dunai sétahajón teljesített szolgálatot.

- Néhány évig kipróbáltam a kereskedelmi hajózást, amikor például vasércet szállítottunk a Duna különféle szakaszain - emlékezett vissza. - Egy másik úton a tengeri kikötőkig, így a romániai Kostancáig 1800 tonna cukrot szállítottunk. Ezeken az utakon is több izgalom ért bennünket, olykor hiába kormányoztunk, az időjárás és a természet erői beleszóltak a haladásba, a jól megrakott hajóval is „berongyoltunk" egy erdőbe.

Attilát a sors mégis a személyhajózás felé sodorta. Kilenc éven keresztül még mindig matrózként a Donau Princessin hajó fedélzetén a németországi Passau és Budapest között 600 kilométeren kirándultak. Majd váltott, ekkor került mostani munkaadójához az 50 folyami hajóval dolgozó, Wiking River Cruises nevű svéd tulajdonú, ám svájci zászló alatt hajózó céghez. A kanizsai férfit korábban is érdekelte a hajók működése, irányításuk, jól tudta milyen komoly kihívásoknak kell megfelelnie a vízen kapitányként. A hajóvezetői tanfolyam legkeményebb része az volt, amikor a vizsgán a Rajnán elhelyezkedő hidakat, táblákat, kikötőket és zsilipeket fejből el kellett mondani.

- A filmekből ismert kormánykerék eltűnt a fülkéből, mindent elektronika irányít - tette hozzá a kanizsai férfi. - De a radaron kívül két GPS is segíti a tájékozódást.

A hidak alatti manőverezésen kívül az Amszterdam-Budapest szakaszon, 66 zsilipen kell „áthajtani". Úgy, hogy egy kamra mindössze 24 méter széles, a hajó 11,45 méter, s ha két jármű kerül egymás mellé, akkor alapos koncentrációra van szükség ahhoz, hogy teljesíteni lehessen a feladatot. Sziva Attila élete a hajózással lett teljes, a matrózéletet éppúgy élvezte, mint a kapitányságot, hiszen ebben a hivatásban nincs rivalizálás.