Már érdemes begyűjteni a gyümölcsoltáshoz szükséges oltóvesszőket

Március 25-e Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, ekkor a katolikusok közössége Jézus fogantatását ünnepli, de a természet erejének és a termékenységnek is ünnepe. A gazdák ezen a napon oltották be a fákat abban a hitben, hogy gazdag termést hoznak termőkorukban. Ha a fagyos időjárás miatt a metszést még nem is kezdhették meg, jelképesen egy-egy vágást ejtettek a fákon.

Igaz még csak február vége érkezik, de a gyümölcsfák oltásához szükséges oltóvesszőket már korábban, a rügyfakadás előtt érdemes begyűjteni. Ez különösen aktuális Göcsejben, ahol a Kárpát-medence ilyen szempontból egyik legnagyobb génállománya található. Azokban a közösségek, ahol fontos az efajta hagyományok megőrzése és továbbadása mindenképpen javasolt, hogy nézzenek körül és kezdjék meg a gyűjtőmunkát.

Minderről Kovács Gyula erdész, a Tündérkert-mozgalom megálmodója beszélt, aki Pórszombaton, medes-hegyi birtokán évente oltási bemutatókat is szervez  Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához kapcsolódóan.

- Az oltás lényege - kezdte Kovács Gyula - ,  hogy az általunk kiválasztott fa hajtásának egy részét összenövesztjük - átültetjük -  egy másik növényre, az alanyra.  Ezáltal a szaporítani kívánt fa genetikai tulajdonságait átmentjük. A tavaszi oltás sikerének egyik záloga, hogy az alany nedvkeringése már beinduljon, viszont az oltóvessző nyugalomban legyen. Ehhez az  oltóvesszőt korábban, a tavaszi nedvkeringés megindulása előtt célszerű megszedni. A gyümölcsfák oltása nem újkeletű dolog, már a rómaiak is ismerték, de honfoglaló őseink is rendelkeztek az oltás tudományával. A sok oltási mód közül a Kárpát-medencében a hasítékban oltás - ékoltás -  terjedt el, de vannak más módszerek is, mint például a párosítás, oldallapozás.  Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához kötődött hagyományainkban a fák beoltása, de február végétől már lehet oltani, ilyenkor frissen szedett oltóág is használható.

Kovács Gyula az oltás technikáját mutatja meg
Fotó: Korosa Titanilla

Kovács Gyula a kora tavaszi időszakban több gyakorlati bemutatót is tart, többször gyerekeknek is, hiszen az oltás nem korhoz kötött.

- Nem az számít csupán, hogy kinek a kezében van a kés, hanem hogy mit tartogat a gondviselés - folytatta. -  Nem árt a régi népi megfigyeléseket komolyan venni, mert aki ezekre figyel, az  jobb eredményeket érhet el. Arra is ügyelni kell, hogy csak rokon fajtákat oltsunk egybe. A hagyományos gyümölcsészet szerint almát vadalmára, körtét vadkörtére oltjuk. Vadcseresznyét vagy sajmeggyet használunk cseresznyére és meggyre. A barackot savanyú talajon vadszilvára, meszesen keserűmandulára célszerű oltani vagy szemezni.

Kovács Gyula szívügye a Tündérkertek gondolatának elterjesztése, ami a gyakorlatban úgy működik, hogy mindenki a saját falujában, közösségében próbálja a régi idők hagyományait, így a gyümölcsészetét is megőrízni. Napjainkra ez igazi tündérmesévé lett, hiszen szerte a  Kárpát-medencében  több mint 120 tündérkert található már.  A pórszombati Medes-hegyen lévő birtokán pedig mostanra mintegy kétezer különféle régi magyar  gyümölcsfafajtát gyűjtött össze, de az igazi értéket az jelenti, hogy ezek a közösségek megőrzik az őseiktől kapott értékeket, és tovább tudják adni a jövő nemzedéknek.

- Felméréseim szerint az elmúlt 25 évben térségünkben elpusztult a régi gyümölcsfajtáink több mint fele, ha pontosabban akarok fogalmazni, elpusztítottuk. Azt a töredéket, ami még megmaradt, egy átfogó feléréssel és szaporítással lehetne megmenteni, mert az idő múltával ezek az értékek el fognak veszni - összegezte végezetül.