Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásának Zala megyei sajtóvisszhangja és következményei

Kereken száz esztendeje, hogy Gavrilo Princip szerb anarchista markánsan lökött egyet a világtörténelem kerekén. A huszadik életévében járó fanatikus merénylő 1914. június 28-án néhány lépésről agyonlőtte a gépkocsijában ülő Ferenc Ferdinánd trón-örököst és feleségét Szarajevóban. Az előre kitervelt politikai összeesküvés szálai Belgrádba vezettek. Mint utóbb kiderült, leendő királyunk nem hagyhatta el élve Bosznia-Hercegovinát. A főhercegi pár kiömlő vére bosszúért kiáltott. Egy hónappal később a gyilkos pisztolylövések egy korábban soha nem érzékelhető és pusztító világméretű fegyveres konfliktus kirobbanásához vezettek.

A szarajevói merénylet korabeli ábrázolása

Zala vármegye tisztikara és a sajtó közvetlen a merénylet után egy-két órával, táviratilag értesült a tragikus eseményekről. A zalai újságok közül elsőként a Sümeg és Vidéke, az Alsólendvai Híradó, valamint a nagykanizsai székhelyű Zala szerkesztősége tájékoztatta a közvéleményt. „Gyilkos merénylet a trónörökös-pár ellen!", „Ferenc Ferdinánd és neje ellen bombamerényletet követtek el!" – harsogták a korabeli címoldalak és helyi lapok közvetítésével futótűzként terjedt szét a gyalázatos tett híre. Alsólendván este 9 órakor már a helybéli mozi vásznán is olvasni lehetett a szarajevói drámáról. A Zala rendkívüli kiadása percek alatt elfogyott és a szerkesztőséget valósággal megostromolták az újabb részletekért. Az újságot olyan hamar szétkapkodták, hogy később a 2 filléres lapért 30-40 fillért is kínáltak.

Másnap és a rá következő napokon valamennyi zalai sajtóorgánum megemlékezett a trónörökös pár erőszakos haláláról. Mindeközben – a Lajtán innen és túl – általános gyászhangulat uralkodott el a soknemzetiségű birodalom alattvalóin. Amint köztudomású lett a halálhír, azonnal kitűzték a középületekre a fekete lobogót. Tapolcán órákig zúgtak a templom harangjai, a főispán és az alispán közbenjárására pedig a gyülekezetek zöme, vallástól és felekezettől függetlenül, gyászistentisztelettel emlékezett a magas rangú áldozatokról. Zalaegerszegen Legáth Kálmán apátplébános – széles tömegek előtt – celebrált komor pompájú engesztelő szentmisét. A nagykanizsai kegyesrendi főgimnázium igazgatósága a diákok részére külön tartott ünnepélyes rekviemet a felsőtemplomban. Ugyanitt a városban állomásozó katonaság parancsnoka a sajtó hasábjain kérte fel a helyben tartózkodó császári és királyi tartalékos tiszteket és hadapródokat, hogy – díszöltözetben, tábori rojttal és fekete fátyollal a bal karon – minél nagyobb számban jelenjenek meg a gyászszertartásokon. A katolikus ceremónia után a megyeszékhelyen és Nagykanizsán rendkívüli közgyűléssel adóztak a trónörökös pár emlékezetének. Gyászkerettel ellátott és művészies, díszes iniciáléjú részvétfelirataikat pedig postán juttattak el őfelsége kabinetirodájához.

Ferenc Ferdinánd (középen) és neje a keszthelyi Festetics-kastély előtt 1907 októberében. Balról az első sorban a harmadik Festetics Tasziló gróf. Mellette esernyővel a kezében a trónörökös felesége. A fotó másolata a kastélymúzeum könyvtárában található.

A korabeli sajtó szerint Keszthely különösen mély gyászba burkolózott. „Nekünk, Keszthelyieknek annál inkább is fájdalmas a búcsúzás – fogalmazott a Balatonvidék cikkírója –, mert alkalmunk volt a fenséges párt városunk falai között is üdvözölni, amelyet elősegített az a körülmény, hogy az elhunyt trónörököshöz herceg Festetics Tasziló úr őfőméltóságát benső baráti viszony fűzte." A város első számú arisztokrata ura kilencszer látta vendégül a megboldogult trón-örököst. Egyszer – 1907 októberében – Keszthelyen, nyolcszor pedig Somogy megyei berzencei birtokán, ahol nagyszabású főúri vadászatokat rendezett a tiszteletére. Annak dacára, hogy ezek a vizitek semmiféle hivatalos jelleggel nem bírtak, keszthelyi látogatásakor lelkes fogadtatásban és spontán ünneplésben részesülhetett. Ugyanakkor a trón várományosa mindig nagy örömmel vendégeskedett Festeticsnél. A kora tavaszi szalonkázások és társas körvadászatok után pedig meleg és szívélyes hangú levélben köszönte meg a felejthetetlen nimród élményeket. 1914 nyarán az éppen gyengélkedő herceg egyik legfőbb vágya volt, hogy az elhunytak július 3-án esedékes artstetteni végtisztességén személyesen is megjelenhessen. Orvosai azonban nem engedték meg, hogy a temetéssel járó izgalmaknak és a díszmagyar nyári viselésével járó veszedelmeknek kitegye magát, ezért magánkápolnájában szűk családi körben rótta le kegyeletét.

Juhász Gyula:

Háborús emlék

Álla felkötve, keze összetéve,

Elpihent némán a halál ölébe.

Nyitott szemében őszi ég derűje,

Kifáradt testén tépett csukaszürke.

A milliókból egy, kik halni mentek,

A neve senki, akit elfelednek.

Neki nem zengett operák zenéje,

Finom, bús verset nem sírt el az éjbe,

Nem látta nemes gótika csodáit,

Duse mosolyát, mely szebb földet áhít.

Szivarja rossz volt és öröme olcsó,

Minden jutalma: egy szűk fakoporsó.

Nem is halt hősi, égzengő rohamban,

Csak köhögött, nyögött az ágyba halkan.

Csak levegőt kért és vizet, vizet még

S nem látta már a bíbor naplementét,

Mely mint dicsőség, áldás, mint egy ámen

Föltündökölt büszkén, de neki már nem!

(1915)

Szarajevó után két-három héttel a zalai sajtó már csak elvétve foglalkozott Ferenc Ferdinánd személyével és halálának körülményeivel. Igaz ugyan, hogy a kanizsai heti piacon még nagy szenzációt keltett a vásári ponyvairodalom egyik újdonsága, a trón-örökös pár meggyilkolásának – minden poézistől mentes, egyedi stílusjegyeket őrző – „balladája", ám az emberek figyelmét már nem az ilyen és ehhez hasonló kétkrajcáros verselmények kötötték le. Az egész nemzet lélegzet visszafojtva várta a küszöbön álló háború kirobbanását.

Kanizsán július 28-án este fél tízkor a Zalai Hírlap rendkívüli kiadása tudatta a város közönségével a hadiállapot életbe lépését. Még nem volt az utcán a lap, mikor a Központ kávéház teraszán felolvasták a belügyminisztériumi sajtóiroda táviratát. A proklamációt egetverő éljenzés követte. Sokan szerették volna látni, olvasni és a lázas izgatottság csak akkor csillapodott némiképp, mikor a fürge rikkancsok százával hordták ki a városban a lapot, és mindenki elolvashatta a hadüzenet eredeti szövegét. Ezt követően az utcákra kitóduló több ezer főnyi hömpölygő áradat cigányzene kíséretében lelkesen éltette a háborút.

A trónörökös pár egyik sétakocsiját a keszthelyi hintómúzeum őrzi

„Mozgalmas világváros volt Nagykanizsa, tömegpszichológusok számára való kép"- jegyezte meg a Zalai Hírlap újságírója. Keszthelyen a honvédség valamennyi kürtöse díszmenet fúvása közben vonult végig a városon. E csapathoz óriási néptömeg csatlakozott. Zalaegerszegen szintén cigánymuzsikusok támogatásával, gyújtó indulókat énekelve járta be a mámoros sokadalom a fontosabb utcákat. Mivel a helyi szerkesztőségek (Zala megye, Magyar Paizs) nem vállalkoztak különkiadások megjelentetésére, a hírekre kiéhezett felvonulók szinte cafatokban tépték ki a fővárosból érkező lapokat az árusítók kezéből. Az izgalom, amely napok óta megbénította az egész polgári életet – július 31-én – az általános mozgósítás hírére a szenvedély legmagasabb fokára hágott. A falragaszok pattogó parancsait olvasva apák és fiúk egyaránt zsebükben érezhették a behívóparancsot. A kereskedők és iparosok otthagyták boltjukat és egyetlen tömegbe vegyültek az utcán hullámzók ezreivel. „Megállj, megállj kutya Szerbia!" – harsogták örömittasan a bosnyák hegyek fekete köveiről is éneklő szerbellenes katonadal strófáit. Késő éjfélig tartott, míg a város népe lecsendesedett, de még azután is hangosak voltak az utcák a civil élettől búcsúzó férfiak borízű kurjantásaitól.

Sorozatban idézzük fel a nagy háborút

Száz esztendeje tört ki az I. világháború. Évszázada ezen a napon lett merénylet áldozata Ferenc Ferdinánd trónörökös.

Az események felidézéséhez, a zalai katonák sorsának megismeréséhez sorozatot indítunk, melyhez zalai történészek, kutatók lesznek lapunk partnerei a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárából és a zalai múzeumokból.

A következő hónapokban olvashatnak többek között a gorodoki huszárrohamról, a háborúban szövődött különleges magyar–orosz szerelemről, azután Teleki Béla egykori zalai főispán világháborús tevékenységéről, továbbá a Muraköz megszállásáról és elszakításáról.

Betekintünk a Göcseji Múzeum háborús relikviáiba, sorra vesszük a zalai hősi emlékműveket. Együtt olvassuk Boldogfai Farkas Sándor százados testvére számára az első háború idején küldött híradásait, s Cziráki Gyula felsőrajki fiatalember leveleit a román frontról. Láthatjuk majd az emlékfotóit az olasz hadszíntérről. Morandini Tamás egerszegi építész első háborús élményeit naplója segítségével idézzük.

A muzeológusok jóvoltából megismerhetjük a háborúba induló katonák végrendeleteit is.

Egyebek mellett a zala-egerszegi huszárlaktanyáról, a hadifogolytáborról írunk, de szóba kerülnek a zalai hadikórházak is .

A következő héten az agg király parancsára több száz-ezer katonát fegyvereztek fel és állítottak csatasorba monarchia szerte. A berukkolt zalaiak elsősorban a kanizsai 20-as honvédek, a 48-as közös bakák és az egerszegi 6-os huszárezred zászlai alatt vonultak ki a déli és az északi harcterekre. Dicsőséges haditetteiket, nem várt mértékű szenvedés és sok ezernyi fakereszt kísérte. Istenért, Hazáért, Királyért küzdve egy olyan hadjáratban, amit hamarosan már csak úgy neveztek, a Nagy Háború.