Tőrkés állt ki a bordái közül

A nagylyukú sajt amúgy nem más, mint egy Árpád-kori veremrendszer az egykori ispánsági központ, Kolon területén. Évek óta dolgoznak már Kolon feltárásán, eddig három oldalon találták meg palánkfallal kerített határát. Az előző szezonban több nagyméretű oszlopgödör és kemencenyom került elő, s megkezdték a nagy tárolóverem-rendszer feltárását is. Idén folytatták. S hogy vajon mit tároltak itt ezer éve eleink?

- A törvényekből tudjuk, hogy a megyék a királyi udvarnak járó terményadót az ispánsági központokban gyűjtötték össze. Így jártak el itt is, tehát az aratás után e hatalmas tárolóvermekben halmozták fel a termést, amit minden évben október 15-ig kellett Esztergomba, a királyi udvarba szállítani   - mondja Ritoók Ágnes, a Nemzeti Múzeum régésze.   Egyelőre egy 10x10 méteres területen tártuk fel a vermeket, de még nincs vége, továbbiak várhatók. Gazdag 10-11. századi leletanyagra bukkantunk  bennük.

A tárolóverem együttest  tető fedte, s fa oszlopok szegélyezték. A négyszög alakú vermek némelyikében további, kerek mélyedéseket leltek.

 
- Pontosan nem tudjuk, hogy milyen célt szolgáltak, lehet közöttük korabeli rókalyuk, de a szabályosabbak utalhatnak hordónyomra is.

A metszetfalak azt is elárulják, hogy a veremrendszer kialakításakor sárga altalajt terítettek szét, ami padlóul szolgált. A lábunk alatt földbe karcolt számok mintázzák a port. Mint kiderül mérőpontok, szám szerint 59.
 
- Minden egyes objektumot bemérünk a tengerszinthez képest - fejti ki Szőke Béla Miklós, az MTA Régészeti Intézete tudományos főmunkatársa. 

- Az így kapott adathalmazt a tereprajzoknál használjuk, de térinformatikai eszközökkel akár a terület pontos, háromdimenziós topográfiája is életre kelthető segítségükkel.

A várszigeti lelőhelyet egy nagy erődítési árok osztja ketté, amiből évről évre újabb szeletet hódítanak meg a tudománynak. Az árok északi oldalán a 9. századi Hadrianus zarándoktemplom 2000-ben rekonstruált alaprajza húzódik, a déli oldalán pedig - egyelőre jórészt erdővel fedve - Priwina, egy  morva fejedelmi  udvarból elűzött nemes udvarháza. Utóbbi 838-840 táján telepedett itt meg, hogy a Karoling uralkodók megbízásából a Várszigeten élő pogány avarokat és szlávokat megtérítse. A Priwina udvarházát kerítő erődítési árok területén már tavaly rábukkantak egy 9. század végi kőépület sarkára, idén tovább folytatták a feltárást. Mint kiderült, egy L alakú, 10 méter széles világi épület alapfalaira bukkantak, aminek a hossza egyelőre nem ismert. A feltárt bizonyítékok szerint palota a 870-es évek táján épülhetett, minden valószínűség szerint Arnulf, keleti frank uralkodó számára. Ő volt akkoriban Pannónia ura is, akinek egyik székhelye éppen Mosaburg (Mocsárvár), azaz Zalavár-Vársziget volt. Arnulf 888 és 890 között többször bocsátott ki oklevelet e helyen.

 
- Ebben az időszakban az uralkodók szinte állandóan úton voltak, fél-egy évet eltöltve a számukra épített udvarházakban. Ilyen állhatott itt is. Az oklevelek egyértelműen bizonyították, hogy Mosaburg királyi székhely volt, ám mindeddig ennek nem tudtuk régészeti bizonyítékát adni - folytatja Szőke Béla Miklós. 

A palota köveit persze azóta elhordták a környékbeli építkezésekhez, csak az alapozási árkokat és a beléjük visszadobott sittet találtuk meg.

Egy zalavári ásatásról a sírok sem hiányozhatnak. Több Árpád-kori nyughelyet feltártak, az egyikben egy fiatalember feküdt, akinek egyetlen foga sem maradt meg. Rábukkantak egy tömegsírra is, amibe kizárólag fogatlan öregeket temettek el, az egyiket ráadásul hasmánt zsugorítva. A magyarázat egyelőre várat magára.  Másutt egy tizenéves fiú csontváza került elő, igen becses melléklettel, sarkantyú garnitúrát temettek mellé, ami a nemesi származás jele. Egy 9. századi sírban késő avar kori övvereteket leltek, ami jelzi, hogy az ide betelepülő lakosság magával hozta a környékbeli avar népesség viseletét. Az avar öv ilyen kései előfordulása (840 táján) kuriózum, és keltezési gyöngyszem.

 
- Ékszerekkel ugyancsak szolgáltak az Árpád-kori sírok, a jól ismert S-végű karikák, gyöngyök mellett egy fiatal nő csontvázának jobb kezén üveggyűrűt találtunk - kapcsolódik újra Ritoók Ágnes.

- Elég sok gazdag sírt feltártunk már e területen, de ilyenre még nem bukkantunk. Nem is csoda, mert az üveggyűrű nem túl gyakori, ebből a korszakból a Dunántúlon nem ismert hasonló sírlelet. A formája egyszerű, olyan, akár egy vastag karikagyűrű, csak éppen üvegből. Az ilyen ékszerek általában bizánci kapcsolatokra utalnak, s kereskedelem vagy népességkeveredés útján kerülhettek ide.

A várárok török kori betöltésében egy Rejtő-regénybe illő halott maradványaira bukkantak. Kés volt ugyanis a hátában, ha nem is kagylónyelű. A bordák közé volt bedöfve, hegyével lefelé, pontot téve egy élet végére...