Talárba öltözött szuperhősök?

Röviden így foglalható össze annak a nemzetközi alkotmánybírói konferenciának a tanulsága, amit nemrég rendezett Nagykanizsán a báró Wlassics Gyula Jogászegylet. Dr. Károlyi Attila elnök Horvátország, Magyarország, Románia és Szlovákia egy-egy alkotmánybíráját hívta meg az eszmecserére – érdekesség, hogy négyük közül három is magyar származású.

Horvátországban máig nagyon sok dolga van az Alkotmánybíróságnak a balkáni válság során keletkezett sérelmek kapcsán – hallhattuk Dr. Marko Babic horvát alkotmánybírótól.

– E tekintetben még mindig tart a rendszerváltás, az emberek nagy számban élnek alkotmányjogi panaszokkal – mondta.

Hazánkban más a helyzet, itt e folyamat már lezárult, olyannyira, hogy bizonyos területeken kicsit túl is lőttünk a célon. Ugyanakkor másutt némi hiányosság tapasztalható – legalábbis ami a jogállamiság és a demokrácia kérdését illeti, vélekedett dr. Kiss László, Magyarország Alkotmánybíróságának (AB) tagja.

– Mi másként szocializálódtunk, mint a fejlett Európa lakói, nálunk hiánygazdálkodás volt, ahol mindig a nincsből kellett valamit teremteni – jelentette ki. – Itt teljesen természetes, ha valaki az autópálya szalagkorlátai között szed gombát – nem lehet ettől a környezettől elvonatkoztatva szemlélni a jogállamiságot. Nálunk a társadalom tudati nevelése valahogy nem tartott lépést azzal a szándékkal, hogy fejlett jogállamot alakítunk ki önmagunk számára. Ezért aztán a jogokkal mindenki tisztában van, a kötelezettségekkel azonban már kevésbé.

Dr. Kiss László szerint ráadásul az 1990 óta hozott jogszabályokat át is kellene rostálni, sokat közülük ugyanis meghaladt már az idő. Példának okáért, vannak olyan jogállaminak tekintett intézmények, amelyek éppen magára a jogállamiságra jelentenek veszélyt. Ilyen az adatvédelem rendszere, mely ma már állami intézmények működését akadályozza. Vagy a véleménynyilvánítással kapcsolatos jog, ami alkotmányos alapjog ugyan, de átlépett egy bizonyos határt, és a közszereplők többet tűrési kötelezettségéből mindent tűrés lett.

– Nemcsak egyénekről kell beszélnünk természetesen, hanem közösségekről is, mert mit kezdjünk az olyan elszólásokkal, mint az „Indul a vonat Auschwitzba!” Ma Magyarországon ez szabadon kimondható, mindaddig, amíg valamilyen tevőleges cselekmény nem kapcsolódik hozzá. És tessék mondani, milyen cselekmény kell a büntethetőséghez? Hogy kigördüljön az első vonat Józsefvárosból? Száz szónak is egy a vége, a jól értelmezett szabadságból nálunk néhol már szabadosság lett – szögezte le.

Dr. Puskás Bálint, a román alkotmánybíróság tagja többek közt a politika és az alkotmány kapcsolatáról beszélt. Volt miből merítenie, hiszen ő maga éveken át szenátusi képviselő is volt.

– Alkotmányunk kimondja: Románia jogállam – bocsátotta előre. – A jogállamnak, jogállamiságnak azonban megengedhetetlenül tág értelmezése van, a többségi vélemény szerint elsősorban hatékonyan működő, igazságos államot jelenti. Ismert azonban egy másik nézet is, mely a közhatalomnak a joghoz való kötöttségét, az alkotmányos kormányzás kötelezettségének kérdését helyezi előtérbe. Szerintem ez áll közelebb az igazsághoz, ám az alkotmány másként néz ki az alkotmánybíróságon és másként a parlamentben. Három cikluson keresztül voltam képviselő, több mint 34 törvényt alkottam meg, s be kell vallanom, akkori munkám során én sem azt néztem, hogy az általam beterjesztett törvényjavaslat vajon megfelel-e az alkotmány előírásainak? Az már jobban érdekelt, hogy jó-e a választópolgároknak. Pedig a jogállamiság megvalósulása nagyban függ attól, hogy a jogalkotók mennyire tartják be a saját maguk által hozott törvényeket, így például az alkotmányt.

A szlovák alkotmánybíró, dr. Mészáros Lajos többek közt elárulta, hogy az ottani taláros testület feladatai sorában nagy számban vannak jelen a szociális vonatkozású témák – és rengeteg a megoldásra váró ügy.

– Szűk mezsgyén egyensúlyozunk, ügyelnünk kell arra, hogy minél kevesebbszer avatkozzunk be a rendes bíróságok munkájába – mondta. – Ez bizony, feszültségeket is okoz az igazságszolgáltatás különböző szintjei között. Miközben mind többen éreznek kényszert arra, hogy a velünk megpróbálják visszafordíttatni ügyük kimenetelét, megváltoztatni a korábbi bírósági döntést. Ez óriási mennyiségű, évente 2000–3000 beadványt jelent, melyeknek mindössze 5-6 százaléka bizonyul végül jogosnak.

Mészáros Lajos szerint a jogállamiság szempontjából a magántulajdon védelme a leginkább mérvadó, ugyanis a tulajdon szabadságot ad. Minél több van belőle, annál nagyobb a szabadság foka.

Mondandóját végül egy érdekes hasonlattal zárta:
– Ahogyan James Bond, úgy a közép-európai országok alkotmánybíróságai is stílusosan küzdenek a szabadságért, és a hatalom korlátozott érvényesüléséért.

Szuperhősök – talárban...