Paul (föld)önkívületben nevettet

A Greg Mottola rendezte sci-fi vígjáték, a Paul azt nyújtja, amit ígér. Poéngazdag, ötletes és még tanulsággal is szolgál. Clive (Nick Frost) és Graeme (Simon Pegg) a két meglehetősen kocka, azaz infantilis, képregény- és sci-fiimádó fiatal útnak indul, hogy bejárja az Egyesült Államok egyik legismertebb földönkívüli lelőhelyét, az 51-es körzetet. Egy éjjel azonban találkoznak Paullal, a szürke, vézna, nagyfejű űrlénnyel, aki aztán idegen(!)vezetőként csatlakozik hozzájuk. Régi álmuk - amit valószínűleg maguk sem gondoltak komolyan - így valóra válik. A földönkívülinek menekülnie kell, hiszen egy csapat sötét ügynök üldözi, akik ha elkapják, valószínűleg felboncolják. Persze, kizárólag tudományos célból. Az ügynökök kegyetlen főnöke egy nő, akit csak a történet legvégén ismerhetünk meg, s akinek megszemélyesítőjét a poén kedvéért most nem árulom el. Apropó. A film élvezeti értékét növeli, ha rendelkezünk egy kis sci-fi háttértudással, a kultikus történetek motívumai ugyanis fel- felbukkannak a moziban. A legtöbb esetben viccet csinálnak a vásznon feltűnő idegen karakterekből, melyek készítéséhez maga Paul adta az ötletet, a történet szerint többek között Steven Spielberg is kért tőle segítséget.

Az angol komikuspáros teszi a dolgát, gyanúsan jól megy nekik, hogy sci-fi őrülteket játszanak. Azt azonban meg kell hagyni, a számítógéppel létrehozott földönkívüli viccesebb, mint a hús-vér színészek. Paul rendelkezik egy-két irigylésre méltó tulajdonsággal is. Például amiről mi, emberek csak álmodozunk, neki sikerül: ha visszatartja a lélegzetét, láthatatlanná válik. Ahogy említettem, tanulság is van. Igaz, a befejezés kissé érzelgősre sikerült, de én még ezt is megbocsátom a rendezőnek, mert az elmúlt 100 percben kitűnően szórakoztam. Ja igen, és a tanulság: Az igaz barátok mindig segítik egymást, nem számít a bőrszín, a vallás vagy a faji hovatartozás, nem fontos ki honnan jött, barátot akár egy másik galaxisból is szerezhetünk.

A Greg Mottola rendezte sci-fi vígjáték, a Paul azt nyújtja, amit ígér. Poéngazdag, ötletes és még tanulsággal is szolgál. Clive (Nick Frost) és Graeme (Simon Pegg) a két meglehetősen kocka, azaz infantilis, képregény- és sci-fiimádó fiatal útnak indul, hogy bejárja az Egyesült Államok egyik legismertebb földönkívüli lelőhelyét, az 51-es körzetet. Egy éjjel azonban találkoznak Paullal, a szürke, vézna, nagyfejű űrlénnyel, aki aztán idegen(!)vezetőként csatlakozik hozzájuk. Régi álmuk - amit valószínűleg maguk sem gondoltak komolyan - így valóra válik. A földönkívülinek menekülnie kell, hiszen egy csapat sötét ügynök üldözi, akik ha elkapják, valószínűleg felboncolják. Persze, kizárólag tudományos célból. Az ügynökök kegyetlen főnöke egy nő, akit csak a történet legvégén ismerhetünk meg, s akinek megszemélyesítőjét a poén kedvéért most nem árulom el. Apropó. A film élvezeti értékét növeli, ha rendelkezünk egy kis sci-fi háttértudással, a kultikus történetek motívumai ugyanis fel- felbukkannak a moziban. A legtöbb esetben viccet csinálnak a vásznon feltűnő idegen karakterekből, melyek készítéséhez maga Paul adta az ötletet, a történet szerint többek között Steven Spielberg is kért tőle segítséget.

Az angol komikuspáros teszi a dolgát, gyanúsan jól megy nekik, hogy sci-fi őrülteket játszanak. Azt azonban meg kell hagyni, a számítógéppel létrehozott földönkívüli viccesebb, mint a hús-vér színészek. Paul rendelkezik egy-két irigylésre méltó tulajdonsággal is. Például amiről mi, emberek csak álmodozunk, neki sikerül: ha visszatartja a lélegzetét, láthatatlanná válik. Ahogy említettem, tanulság is van. Igaz, a befejezés kissé érzelgősre sikerült, de én még ezt is megbocsátom a rendezőnek, mert az elmúlt 100 percben kitűnően szórakoztam. Ja igen, és a tanulság: Az igaz barátok mindig segítik egymást, nem számít a bőrszín, a vallás vagy a faji hovatartozás, nem fontos ki honnan jött, barátot akár egy másik galaxisból is szerezhetünk.

Az angol komikuspáros teszi a dolgát, gyanúsan jól megy nekik, hogy sci-fi őrülteket játszanak. Azt azonban meg kell hagyni, a számítógéppel létrehozott földönkívüli viccesebb, mint a hús-vér színészek. Paul rendelkezik egy-két irigylésre méltó tulajdonsággal is. Például amiről mi, emberek csak álmodozunk, neki sikerül: ha visszatartja a lélegzetét, láthatatlanná válik. Ahogy említettem, tanulság is van. Igaz, a befejezés kissé érzelgősre sikerült, de én még ezt is megbocsátom a rendezőnek, mert az elmúlt 100 percben kitűnően szórakoztam. Ja igen, és a tanulság: Az igaz barátok mindig segítik egymást, nem számít a bőrszín, a vallás vagy a faji hovatartozás, nem fontos ki honnan jött, barátot akár egy másik galaxisból is szerezhetünk.

Az angol komikuspáros teszi a dolgát, gyanúsan jól megy nekik, hogy sci-fi őrülteket játszanak. Azt azonban meg kell hagyni, a számítógéppel létrehozott földönkívüli viccesebb, mint a hús-vér színészek. Paul rendelkezik egy-két irigylésre méltó tulajdonsággal is. Például amiről mi, emberek csak álmodozunk, neki sikerül: ha visszatartja a lélegzetét, láthatatlanná válik. Ahogy említettem, tanulság is van. Igaz, a befejezés kissé érzelgősre sikerült, de én még ezt is megbocsátom a rendezőnek, mert az elmúlt 100 percben kitűnően szórakoztam. Ja igen, és a tanulság: Az igaz barátok mindig segítik egymást, nem számít a bőrszín, a vallás vagy a faji hovatartozás, nem fontos ki honnan jött, barátot akár egy másik galaxisból is szerezhetünk.