Csíksomlyói zarándoklaton: magyarságukban is erősödtek

A hagyományos szentmisén és zarándoklaton ott volt a becsehelyi egyházközség csapata is. Az élményekről Kirner A. Zoltán esperesplébános, illetve Bedő Gábor és felesége, Bedő Mária mesélt.

- Csíksomlyó azóta zarándokhely, mióta János Zsigmond erdélyi fejedelem erőszakkal akarta unitárius vallásra kényszeríteni a mélyen katolikus székelyeket, Csík, Gyergyó és Kászon népét - szolgált némi vallástörténeti adalékkal Kirner A. Zoltán. - A székelyek hitük védelmében fegyvert ragadtak. Pünkösd szombatján, Csíksomlyón volt a gyülekező, ahol akkor már állt a ferences kegytemplom, s a Szűzanya szobra. Az asszonyok ott maradtak, imádkoztak, a férfiak pedig elvonultak a Tolvajos-tetőre harcolni, ahol megütköztek a fejedelem seregével. Győzelmet arattak, s visszatértek a kegytemplomba, ahol hálát adtak Istennek, s szent fogadalmat tettek, hogy eztán minden évben itt emlékeznek meg a dicsőséges napról. Így lett Csíksomlyó a leghíresebb magyar búcsújáró hely.


Kirner A. Zoltán azt is elárulta, 16 éves papsága alatt egyetlen év volt, amikor nem jutott el Csíksomlyóra. Azt vallja, aki római katolikus és magyar, annak élete folyamán legalább egyszer el kell zarándokolnia ide - már csak azért is, mert a pünkösdi búcsú az elmúlt évek alatt a világba szétszóratott összmagyarság legfontosabb találkozóhelyévé vált.

A becsehelyi hívek pünkösd előtti héten kedden indultak útnak. Közben számos érdekességet megnéztek, így például Déva várát, Brassót, a gelencei templomot. Utóbbi különlegességét az adja, hogy a templombelső egészét érintően megmaradt a freskó, ami Szent László legendáját meséli el. Szállásuk a testvér-egyházközségi, illetve testvértelepülési kapcsolatnak köszönhetően korondi családoknál volt. Korond körülbelül 80 kilométerre található Csíksomlyótól, s az ottani hívek állítólag évről évre gyalogosan tették meg az utat Csíksomlyóra.

Bedő Gábor elmondta, párjával, Máriával már régóta készültek Erdélybe, nagyon tetszett nekik mindaz, amit eddig láttak, hallottak róla.

- Korondról a hagyományokkal ellentétben mi nem gyalog, hanem autóbusszal jutottunk el Csíksomlyóig - magyarázta Gábor. - A hegy lábánál parkoló rengeteg autó miatt csak távolabb tudtunk megállni, így aztán a gyaloglásból így is jutott. Sokat merítettünk azonban abból, hogy öreg, 70-80 éves nénikék, bácsikák minden erejüket összeszedve, hangos zokszó nélkül igyekeztek felfelé. Mikor pedig mi is felértünk, nem győztünk ámuldozni: ameddig a szem ellát, több száz ezer magyar, egy tűt nem lehetett volna leejteni, annyian várták a szentmisét. Táblák a kézben mindenfelé, jelezve, ki melyik településről jött - érdekesség, hogy szép számmal érkeztek a tengerentúlról is.


Bedő Gábor hozzáfűzte még: az is nagyon megragadta őket, hogy ez a becslései szerint félmilliós tömeg ugyanazzal a hittel, együtt imádkozott, s még a szentmise közben eleredő eső sem zavarhatta meg őket az ájtatosságban. Felesége, Mária jelezte: azt is emlegetik még mindig, ennyi idővel az élmények után, hogy mennyire szívélyesen bántak velük szállásadóik, egy fiatal házaspár. Ahogy fogalmazott, minden gesztusukból sugárzott, hogy fontos számukra az anyaországgal való kapcsolat. S az is a vendéglátók pozitív egyenlegű számláját gyarapítja, hogy a természethez is másként viszonyulnak, mint mi. Példának okáért, olyan gyógynövényekből készült teával lepték meg őket, melyekhez előbbiek gyermekeikkel együtt maguk gyűjtötték az alapanyagot. A házaspár szerint olyan finom tea sehol nem kapható...

Kirner A. Zoltán végül megjegyezte: úgy véli, a zarándoklat valamennyi résztvevőjének épülésére szolgált az út. S nemcsak lelki, vallási szempontból, hanem a magyarságtudatnak is jót tett. Akik ott voltak, azok eztán kicsit talán másként tekintenek Erdélyre - ugyanis sokan alkotnak róla hibás képet félinformációk alapján.