Bárhová mész, ott vagy! Nagykanizsai ízek, imák és szerelmek

- Valójában a könyv elolvasása után született meg bennem az elhatározás, hogy műfordító leszek. Úgy éreztem, ezt a könyvet nekem kell lefordítanom magyarra. Akkoriban még Kaliforniában éltem (1998-ban mentem ki és tavaly költöztem végleg haza), ott került a kezembe a könyv. Rengeteg párhuzamot fedeztem fel Elizabeth és a saját életem között. Én is éltem az amerikai álmot, megvolt mindenem, ám amikor a házasságom véget ért, úgy éreztem, kicsúszott a lábam alól a talaj, és hirtelen nem tudtam, hová forduljak.

Jelentkezett önkéntes munkára Peruban, amit több dél-amerikai és egy madagaszkári út követett, ha más helyszínekkel is, de hasonlóan a könyv hősnőjééhez, szintén az utazásban vélte felfedezni a továbblépés lehetőségét.

- 2006-ban vágtam neki Perunak: jelentkeztem a Biosphere expedition munkájára, ami abból állt, hogy kora hajnalban elindultunk kijelölt ösvényeken, és feljegyeztük, hogy melyik állatfajból hányat láttunk. Ez nem volt mindig könnyű, például amikor 80-100 fős mókusmajom csapat csivitelve átvonul az ember feje felett a fákon, nehéz megsaccolni, hányan vannak.

Az első perui utat még ugyanabban az évben a második követte, amikor a természetfotós barátjával visszatértek, hogy viszonylag érintetlen őserdőkről készítsenek képeket. A következő években pedig már Ecuador volt az úti cél, ahová hasonló céllal érkeztek.

- Általában magunk szerveztük az útjainkat, és helyi vezetőkkel, csónakkal vagy kis kenuval jutottunk el olyan területekre, ahol a turisták sem nagyon fordulnak meg.

Az őserdőben ébred rá az ember, hogy a nagyvárosi élet mennyire eltompítja az érzékeit. A látás, hallás, tapintás, szaglás szerepe hirtelen felértékelődik.

- Soha nem felejtem el azt az éjszakai túrát, amikor hirtelen megcsapta az orromat a nagymacskák összetéveszthetetlen szaga. Nem láttuk, tudtuk, hogy valahonnan a közelből egy jaguár figyel minket. Vagy a reggeleket, amikor a bőgőmajmok orkánszerű üvöltésére ébredtünk, vagy a tarantulát, amelyik megjelent mellettem a kunyhónk padlóján, miközben éppen könyvet fordítottam.

Madagaszkárra már egy barátnőjével együtt utazott el, aki szintén természetfotós. Nemzetközi csapattal járták be az országot, mely szintén egyedi állat- és növényvilággal büszkélkedhet. Ott is
szívfájdító látványban volt részük, hiszen az ország nagy részén mára már eltűntek az erdők.

- De hogy visszakanyarodjak kicsit Elizabeth Gilberthez - folytatta. - Talán azért volt olyan nehéz megfilmesíteni a könyvet, mivel alapvetően belső utazásról van szó. Bár az egy év során bejárta a világot a főhősnő, az igazi áttörést mégis akkor érte el, amikor leszámolt a belső démonaival és békét kötött önmagával. Van egy kedvenc mondásom, ami igazából egy meditációs könyv címe: Wherever you go there you are - Bárhová mész, ott vagy. Vagyis önmagát mindenhová magával viszi az ember, és ha a belső harmónia hiányzik, a világ legszebb tája sem fogja boldogabbá tenni....

Közben érlelődött benne az elhatározás, hogy változtatni fog az életén. Szerencséje volt, épp műfordítói tanfolyam indult Pesten, ahová sikerült bekerülnie. Bár a műfordítást valójában nehéz tanítani, a tanfolyam mégis hasznosnak bizonyult: az ott szerzett ismeretek és tapasztalatok sokat segítettek neki az elindulásban. Tanárai azt javasolták, derítse ki, Magyarországon ki szerezte meg a Gilbert-könyv jogait és lépjen kapcsolatba velük. Így hát bemutatkozó e-mailt küldött a kiadónak, amire hamarosan jött is a válasz: küldje el nekik az eddig lefordított fejezeteket. Alig hitt a szemének, amikor megkapta a válaszukat: felajánlották a könyvet fordításra. Kezdő fordítóként ez több volt, mint amit remélni mert. Kezdte úgy érezni, hogy itt nagyobb erők játszanak közre - mintha az univerzum is támogatná az ötletet...

- A fordítónak egy kicsit mindig az adott téma szakértőjévé is kell válnia - mesélt a munkája nehézségeiről. - A Rúzsfoltos dzsihád című könyv fordításakor bele kellett ásnom magam az iráni történelembe, az Úgysem ismered című regény kapcsán a kávékóstolói szakmába, illetve a matematikusok világába kellett belemerülnöm, míg az Enzo, avagy az emberré válás művészete című könyv fordítása során autóversenyzéssel kapcsolatos kifejezésekkel nyaggattam az ismerőseimet.

Általában a kiadó mondja meg, melyik könyvet kellene lefordítani, de olyan is előfordult már, hogy elfogadták az általa javasolt könyvet, és azt fordíthatta.

- A munka nagy előnye, hogy bárhol, bármikor végezhető, én osztom be az időmet - a lényeg, hogy az adott határidőre kész legyen. Emlékszem, az Ízek, imák, szerelmek egyes részeit például az ecuadori őserdőben fordítottam, papíron, ceruzával, szótár nélkül...



Olvassa el a regény kritikáját:
Spirituális utazás karosszékben


Olvassa el a könyvből  -Julia Robert főszereplésével - készült film kritikáját:
Pizza, meditáció és spanyol szerető