A nagyi játékai: régi nagy idők apró tárgyai

Nem kell sokat visszarepülni az időben, már száz évvel ezelőtt is másféle játékokkal töltötték idejüket az akkori gyerekek. Ha kíváncsiak vagytok a régi idők kölykeinek kedvenceire, kérjétek mag anyut, aput, hogy vigyen el benneteket a nagykanizsai Kiskastélyba, ahol a Thúry György Múzeum gyűjteményéből állítottak ki például kicsinyke, fából készült szekereket, gazda- és gazdaasszony udvarokat, fapuskákat - s a sort még lehetne folytatni napjaink ovisait is lázba hozó, a mai fül számára néha idegenül csengő nevű játékokkal. (Ottjártunkkor a Rozgonyi-ovi apróságai le is löktek pár játékot, annyira izgalomba jöttek a láttukon!) A különleges és látványos kiállítást Kőfalvi Csilla, a Kiskastély vezetője közreműködésével Kardos Ferenc néprajzkutató bácsi készítette abból a gyűjteményből, amit még egy sajnos ma már nem élő tudós néni, Kerecsényi Edit szedett össze évtizedekkel korábban. Kardos Ferenc az ő egykori tanítványaként csöppent bele a játékok világába - amelybe most titeket is elkísér.

- E játékok Nagykanizsa falusias részeiből, például Bagoláról, Kiskanizsáról, s a környező falvak parasztudvaraiból kerültek a múzeumba - bocsátotta előre Feri bácsi, aki amúgy a Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese. (Egyébként ott is érdekes és izgalmas dolgokkal, na meg sok-sok jó könyvvel várnak titeket.)

Feri bácsi 4 nagy üvegszekrényben helyezte el a régmúlt nebulóinak kedves játékait, összesen 100 darabot. A fiúk kedvencei közé tartozott a mini parasztgazdaság kis szekerekkel, hordócskával, miniatűr ekével, kaszával, kapával. A srácoknak már akkor is kedves szórakozása volt a háborúsdi - na persze, csak úgy játszásiból , fából faragott puskákkal. A futballpályán pedig - veletek ellentétben - nem a bőrt rúgták, hanem a rongylabdát. A lányok pedig természetesen aprócska bútorok közt babáztak. A babák több-féle módon készülhettek: például csuhéból, kukoricacsutkából. A mai gyermekek egyébként meglepődnek, amikor látják, hogy a kukorica részeiből némi kézügyességgel mennyiféle játékot lehet eszkábálni... Például kukoricahegedűt, gitárt, s ki tudja még, mit. Nem lehetett kihagyni a kiállításból az ügyességet próbára tevő játékokat sem, melyek közül a maga korában népszerű blickét érdemes megemlíteni, ami leginkább talán a mai baseballhoz hasonlítható.

Feri bácsi mesélt egy különös játékról is, melynek készítője cserépedény letört fülére kötött madzagot. Kitaláljátok, vajon mit lehetett ezzel a furcsa alkalmatossággal játszani? Na, szerintetek mire emlékeztet egy edényfül? Ne találgassatok tovább: az íves, csikónyakra hasonlító cserépdarab villámgyors paripává növekedett tulajdonosa képzeletében.

Kiderült, az öreg játszóeszközök ma is lázba hozzáka gyerekeket. Feri bácsi szerint egyébként sok mindent elárul rólatok, a családotokról, ahogy manapság játszatok. Például az, hogy közben együtt vagytok-e apával, anyával, a nagyival, a tesókkal. Még az is kiderülhet, hogy magányosnak érzitek magatokat. Ilyenkor jön a számítógép, órákon keresztül. Ha elfogadtok egy jó tanácsot: inkább játszatok a barátaitokkal.

Létra, kerék
Nem is oly rég még nem óriási gyárakban készültek a játszóeszközök, de a szegény sorsú gyerekek szüleinek nem is jutott volna csodaautókra vagy éppen göndör fürtű babákra. Az ő játékaikat általában az idősebbek, nagyszülők, dédszülők készítették el. Érdekes, hogy sok hétköznapi tárgy is játékká lett a gyerekek kezében. Az sem okozott gondot, ha csak egy labda került a kézbe, mert ott volt a szénahúzó horog, a létra is, ami ragyogó lehetőséget kínált célba dobásra, s akkor még nem beszéltünk a kiválóan guruló szekér- és talicskakerékről.