Hétvége

2010.05.15. 13:25

Verekedés, szipuzás, bűnbandák és prostitúció - Nehéz megvédeni a gyerekeket

Pár évtizede még zömmel iskolakerülők és csibészek lakták a nevelőotthonokat, manapság viszont nem ritka, hogy bűnözői múlttal rendelkező, s drogproblémákkal küszködő fiatalokat kellene jó útra téríteni.

Sámel József

A gyerekek Laci bácsija a minap nemcsak kollégáitól, hanem azoktól a fiataloktól is elköszönt, akiket egykor nevelőtanárként megismert. A lakásotthonban élő fiatalok szeretettel fogadták a hamarosan nyugdíjba vonuló szakembert, felelevenítették a régi Bajza utcai otthon ma már fakó, kopottas történeteit, s persze arról is beszámoltak, miként megy most a soruk.

A gyermekvédelem soha nem volt az a terület, ahol látványos és gyors sikerek születtek, gyakran az is eredménynek számít, ha egy fiatal nem kallódik el végérvényesen. A gyerekek családba való visszakerülésére viszonylag kevés példa akad, ám ez elsősorban nem az ő hibájuk, sokkal inkább azoké a szülőké, akik az egyre súlyosabb gazdasági és morális válság okozta stresszen képtelenek úrrá lenni. A nevelőotthonok világa persze sokat változott az elmúlt időszakban, modernebb, kényelmesebb lett az élet, ám az otthon melegét nem pótolhatja egy színes tévé vagy egy jól felszerelt konyha.

- A gyermekvédelemmel 23 éve, 1987-ben kerültem kapcsolatba, akkor kezdtem nevelőtanárként a kanizsai Bajza utcai otthonban - emlékezett Varga László. - Kemény hely volt az akkoriban, a renitens fiatalok között szinte mindennaposak voltak a veszekedések, és a verekedések. El nem ítélhető módon a bezártságot sem bírták, gyakran kiszöktek, s volt hogy a rendőrség hozta vissza őket. Nevelés? A hegyi beszédekre már akkor sem voltak kíváncsiak a srácok, a többség egyáltalán nem tisztelte a szabályokat, így előfordult, hogy a megszokottnál erélyesebben kellett fellépni. Sikerélmény? Ha cinikus lennék, akkor azt mondanám: néha már az is eredmény volt, ha elértük, hogy az idősebbek ne tanítsák meg az összes csibészségre a kicsiket. Olykor-olykor azért persze sikerült motiválni a srácokat, egy ideig például a városi kispályás focibajnokságnak is állandó résztvevője volt a csapat, melyben még én is együtt rúgtam a bőrt a fiatalokkal.

- A gyermekvédelemmel 23 éve, 1987-ben kerültem kapcsolatba, akkor kezdtem nevelőtanárként a kanizsai Bajza utcai otthonban - emlékezett Varga László. - Kemény hely volt az akkoriban, a renitens fiatalok között szinte mindennaposak voltak a veszekedések, és a verekedések. El nem ítélhető módon a bezártságot sem bírták, gyakran kiszöktek, s volt hogy a rendőrség hozta vissza őket. Nevelés? A hegyi beszédekre már akkor sem voltak kíváncsiak a srácok, a többség egyáltalán nem tisztelte a szabályokat, így előfordult, hogy a megszokottnál erélyesebben kellett fellépni. Sikerélmény? Ha cinikus lennék, akkor azt mondanám: néha már az is eredmény volt, ha elértük, hogy az idősebbek ne tanítsák meg az összes csibészségre a kicsiket. Olykor-olykor azért persze sikerült motiválni a srácokat, egy ideig például a városi kispályás focibajnokságnak is állandó résztvevője volt a csapat, melyben még én is együtt rúgtam a bőrt a fiatalokkal.

Varga László arról is mesélt, hogy az 1997-es gyermekvédelmi törvény hatályba lépése előtt sok minden másként működött. Akkoriban például az otthon lakói nem voltak igazán szétválasztva, fiúk és lányok, kicsik és nagyok vegyesen éltek, sőt a létszám sem volt maximalizálva, időnként tartalék ágyakat is be kellett állítani.

- A nevelőszülői rendszerben is voltak olyan elemek, melyek ma már furcsán hatnának - folytatta a leköszönő igazgató. - Ha például egy család elégedetlen volt az intézetből kivett gyerekkel, visszavihette, s választhatott magának új alanyt.

Varga László szerint a gyermekvédelmi törvény sokat javított a helyzeten, a jogszabályok szakmai keretet adnak, s mint jó sorvezető irányt is mutatnak. Az intézmények gazdasági helyzete már nem ennyire pazar, a kollégák egyre szorosabb idő- és bérkerettel kénytelenek dolgozni.

- Ráadásul szilárd meggyőződésem, hogy a mi munkánk az esetek többségében csak tűzoltásra korlátozódik, hiszen sokszor csak a fiatalok ellátására jut pénz. Egy családból kiemelt gyereknek hatalmas lelki traumát jelent ez a procedúra, melyet többségük soha nem képes feldolgozni. Néha magam sem tudom, mikor teszünk jót. Ha elvisszik a gyermeket egy olyan családból, ahol a megszokottól eltérő kulturális és társadalmi normák uralkodnak, vagy ha hagyják, hogy a saját életüket éljék.

Az igazgató a fentiek alátámasztására számtalan példával tud szolgálni. Mint elmesélte: élete egyik legnagyobb csalódásaként élte meg, amikor a gyermekotthon egyik lakóját kistaférungozva engedték ki az életbe, ám a fiatal fiú pár hónap alatt pénzzé tette otthonát, s kvázi hajléktalan lett belőle.

- A Bajza utcai otthonból később az utógondozói hálozathoz kerültem, ahol a fiatalok életkorából - 18-24 évesek - adódóan azért több volt a sikerélmény. Volt olyan srác, aki szakmát tanult, saját lakást vásárolt, majd családot alapított. Persze az ilyen történet sem volt túl gyakori, a családi háttér, támasz nélkül felnövő fiatalok ugyanis olyan jelentős hátránnyal indulnak az életben, amit borzasztó nehéz leküzdeni.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

Varga László arról is mesélt, hogy az 1997-es gyermekvédelmi törvény hatályba lépése előtt sok minden másként működött. Akkoriban például az otthon lakói nem voltak igazán szétválasztva, fiúk és lányok, kicsik és nagyok vegyesen éltek, sőt a létszám sem volt maximalizálva, időnként tartalék ágyakat is be kellett állítani.

- A nevelőszülői rendszerben is voltak olyan elemek, melyek ma már furcsán hatnának - folytatta a leköszönő igazgató. - Ha például egy család elégedetlen volt az intézetből kivett gyerekkel, visszavihette, s választhatott magának új alanyt.

Varga László szerint a gyermekvédelmi törvény sokat javított a helyzeten, a jogszabályok szakmai keretet adnak, s mint jó sorvezető irányt is mutatnak. Az intézmények gazdasági helyzete már nem ennyire pazar, a kollégák egyre szorosabb idő- és bérkerettel kénytelenek dolgozni.

- Ráadásul szilárd meggyőződésem, hogy a mi munkánk az esetek többségében csak tűzoltásra korlátozódik, hiszen sokszor csak a fiatalok ellátására jut pénz. Egy családból kiemelt gyereknek hatalmas lelki traumát jelent ez a procedúra, melyet többségük soha nem képes feldolgozni. Néha magam sem tudom, mikor teszünk jót. Ha elvisszik a gyermeket egy olyan családból, ahol a megszokottól eltérő kulturális és társadalmi normák uralkodnak, vagy ha hagyják, hogy a saját életüket éljék.

Az igazgató a fentiek alátámasztására számtalan példával tud szolgálni. Mint elmesélte: élete egyik legnagyobb csalódásaként élte meg, amikor a gyermekotthon egyik lakóját kistaférungozva engedték ki az életbe, ám a fiatal fiú pár hónap alatt pénzzé tette otthonát, s kvázi hajléktalan lett belőle.

- A Bajza utcai otthonból később az utógondozói hálozathoz kerültem, ahol a fiatalok életkorából - 18-24 évesek - adódóan azért több volt a sikerélmény. Volt olyan srác, aki szakmát tanult, saját lakást vásárolt, majd családot alapított. Persze az ilyen történet sem volt túl gyakori, a családi háttér, támasz nélkül felnövő fiatalok ugyanis olyan jelentős hátránnyal indulnak az életben, amit borzasztó nehéz leküzdeni.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

Varga László arról is mesélt, hogy az 1997-es gyermekvédelmi törvény hatályba lépése előtt sok minden másként működött. Akkoriban például az otthon lakói nem voltak igazán szétválasztva, fiúk és lányok, kicsik és nagyok vegyesen éltek, sőt a létszám sem volt maximalizálva, időnként tartalék ágyakat is be kellett állítani.

- A nevelőszülői rendszerben is voltak olyan elemek, melyek ma már furcsán hatnának - folytatta a leköszönő igazgató. - Ha például egy család elégedetlen volt az intézetből kivett gyerekkel, visszavihette, s választhatott magának új alanyt.

Varga László szerint a gyermekvédelmi törvény sokat javított a helyzeten, a jogszabályok szakmai keretet adnak, s mint jó sorvezető irányt is mutatnak. Az intézmények gazdasági helyzete már nem ennyire pazar, a kollégák egyre szorosabb idő- és bérkerettel kénytelenek dolgozni.

- Ráadásul szilárd meggyőződésem, hogy a mi munkánk az esetek többségében csak tűzoltásra korlátozódik, hiszen sokszor csak a fiatalok ellátására jut pénz. Egy családból kiemelt gyereknek hatalmas lelki traumát jelent ez a procedúra, melyet többségük soha nem képes feldolgozni. Néha magam sem tudom, mikor teszünk jót. Ha elvisszik a gyermeket egy olyan családból, ahol a megszokottól eltérő kulturális és társadalmi normák uralkodnak, vagy ha hagyják, hogy a saját életüket éljék.

Az igazgató a fentiek alátámasztására számtalan példával tud szolgálni. Mint elmesélte: élete egyik legnagyobb csalódásaként élte meg, amikor a gyermekotthon egyik lakóját kistaférungozva engedték ki az életbe, ám a fiatal fiú pár hónap alatt pénzzé tette otthonát, s kvázi hajléktalan lett belőle.

- A Bajza utcai otthonból később az utógondozói hálozathoz kerültem, ahol a fiatalok életkorából - 18-24 évesek - adódóan azért több volt a sikerélmény. Volt olyan srác, aki szakmát tanult, saját lakást vásárolt, majd családot alapított. Persze az ilyen történet sem volt túl gyakori, a családi háttér, támasz nélkül felnövő fiatalok ugyanis olyan jelentős hátránnyal indulnak az életben, amit borzasztó nehéz leküzdeni.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

- A nevelőszülői rendszerben is voltak olyan elemek, melyek ma már furcsán hatnának - folytatta a leköszönő igazgató. - Ha például egy család elégedetlen volt az intézetből kivett gyerekkel, visszavihette, s választhatott magának új alanyt.

Varga László szerint a gyermekvédelmi törvény sokat javított a helyzeten, a jogszabályok szakmai keretet adnak, s mint jó sorvezető irányt is mutatnak. Az intézmények gazdasági helyzete már nem ennyire pazar, a kollégák egyre szorosabb idő- és bérkerettel kénytelenek dolgozni.

- Ráadásul szilárd meggyőződésem, hogy a mi munkánk az esetek többségében csak tűzoltásra korlátozódik, hiszen sokszor csak a fiatalok ellátására jut pénz. Egy családból kiemelt gyereknek hatalmas lelki traumát jelent ez a procedúra, melyet többségük soha nem képes feldolgozni. Néha magam sem tudom, mikor teszünk jót. Ha elvisszik a gyermeket egy olyan családból, ahol a megszokottól eltérő kulturális és társadalmi normák uralkodnak, vagy ha hagyják, hogy a saját életüket éljék.

Az igazgató a fentiek alátámasztására számtalan példával tud szolgálni. Mint elmesélte: élete egyik legnagyobb csalódásaként élte meg, amikor a gyermekotthon egyik lakóját kistaférungozva engedték ki az életbe, ám a fiatal fiú pár hónap alatt pénzzé tette otthonát, s kvázi hajléktalan lett belőle.

- A Bajza utcai otthonból később az utógondozói hálozathoz kerültem, ahol a fiatalok életkorából - 18-24 évesek - adódóan azért több volt a sikerélmény. Volt olyan srác, aki szakmát tanult, saját lakást vásárolt, majd családot alapított. Persze az ilyen történet sem volt túl gyakori, a családi háttér, támasz nélkül felnövő fiatalok ugyanis olyan jelentős hátránnyal indulnak az életben, amit borzasztó nehéz leküzdeni.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

- A nevelőszülői rendszerben is voltak olyan elemek, melyek ma már furcsán hatnának - folytatta a leköszönő igazgató. - Ha például egy család elégedetlen volt az intézetből kivett gyerekkel, visszavihette, s választhatott magának új alanyt.

Varga László szerint a gyermekvédelmi törvény sokat javított a helyzeten, a jogszabályok szakmai keretet adnak, s mint jó sorvezető irányt is mutatnak. Az intézmények gazdasági helyzete már nem ennyire pazar, a kollégák egyre szorosabb idő- és bérkerettel kénytelenek dolgozni.

- Ráadásul szilárd meggyőződésem, hogy a mi munkánk az esetek többségében csak tűzoltásra korlátozódik, hiszen sokszor csak a fiatalok ellátására jut pénz. Egy családból kiemelt gyereknek hatalmas lelki traumát jelent ez a procedúra, melyet többségük soha nem képes feldolgozni. Néha magam sem tudom, mikor teszünk jót. Ha elvisszik a gyermeket egy olyan családból, ahol a megszokottól eltérő kulturális és társadalmi normák uralkodnak, vagy ha hagyják, hogy a saját életüket éljék.

Az igazgató a fentiek alátámasztására számtalan példával tud szolgálni. Mint elmesélte: élete egyik legnagyobb csalódásaként élte meg, amikor a gyermekotthon egyik lakóját kistaférungozva engedték ki az életbe, ám a fiatal fiú pár hónap alatt pénzzé tette otthonát, s kvázi hajléktalan lett belőle.

- A Bajza utcai otthonból később az utógondozói hálozathoz kerültem, ahol a fiatalok életkorából - 18-24 évesek - adódóan azért több volt a sikerélmény. Volt olyan srác, aki szakmát tanult, saját lakást vásárolt, majd családot alapított. Persze az ilyen történet sem volt túl gyakori, a családi háttér, támasz nélkül felnövő fiatalok ugyanis olyan jelentős hátránnyal indulnak az életben, amit borzasztó nehéz leküzdeni.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

Varga László szerint a gyermekvédelmi törvény sokat javított a helyzeten, a jogszabályok szakmai keretet adnak, s mint jó sorvezető irányt is mutatnak. Az intézmények gazdasági helyzete már nem ennyire pazar, a kollégák egyre szorosabb idő- és bérkerettel kénytelenek dolgozni.

- Ráadásul szilárd meggyőződésem, hogy a mi munkánk az esetek többségében csak tűzoltásra korlátozódik, hiszen sokszor csak a fiatalok ellátására jut pénz. Egy családból kiemelt gyereknek hatalmas lelki traumát jelent ez a procedúra, melyet többségük soha nem képes feldolgozni. Néha magam sem tudom, mikor teszünk jót. Ha elvisszik a gyermeket egy olyan családból, ahol a megszokottól eltérő kulturális és társadalmi normák uralkodnak, vagy ha hagyják, hogy a saját életüket éljék.

Az igazgató a fentiek alátámasztására számtalan példával tud szolgálni. Mint elmesélte: élete egyik legnagyobb csalódásaként élte meg, amikor a gyermekotthon egyik lakóját kistaférungozva engedték ki az életbe, ám a fiatal fiú pár hónap alatt pénzzé tette otthonát, s kvázi hajléktalan lett belőle.

- A Bajza utcai otthonból később az utógondozói hálozathoz kerültem, ahol a fiatalok életkorából - 18-24 évesek - adódóan azért több volt a sikerélmény. Volt olyan srác, aki szakmát tanult, saját lakást vásárolt, majd családot alapított. Persze az ilyen történet sem volt túl gyakori, a családi háttér, támasz nélkül felnövő fiatalok ugyanis olyan jelentős hátránnyal indulnak az életben, amit borzasztó nehéz leküzdeni.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

Varga László szerint a gyermekvédelmi törvény sokat javított a helyzeten, a jogszabályok szakmai keretet adnak, s mint jó sorvezető irányt is mutatnak. Az intézmények gazdasági helyzete már nem ennyire pazar, a kollégák egyre szorosabb idő- és bérkerettel kénytelenek dolgozni.

- Ráadásul szilárd meggyőződésem, hogy a mi munkánk az esetek többségében csak tűzoltásra korlátozódik, hiszen sokszor csak a fiatalok ellátására jut pénz. Egy családból kiemelt gyereknek hatalmas lelki traumát jelent ez a procedúra, melyet többségük soha nem képes feldolgozni. Néha magam sem tudom, mikor teszünk jót. Ha elvisszik a gyermeket egy olyan családból, ahol a megszokottól eltérő kulturális és társadalmi normák uralkodnak, vagy ha hagyják, hogy a saját életüket éljék.

Az igazgató a fentiek alátámasztására számtalan példával tud szolgálni. Mint elmesélte: élete egyik legnagyobb csalódásaként élte meg, amikor a gyermekotthon egyik lakóját kistaférungozva engedték ki az életbe, ám a fiatal fiú pár hónap alatt pénzzé tette otthonát, s kvázi hajléktalan lett belőle.

- A Bajza utcai otthonból később az utógondozói hálozathoz kerültem, ahol a fiatalok életkorából - 18-24 évesek - adódóan azért több volt a sikerélmény. Volt olyan srác, aki szakmát tanult, saját lakást vásárolt, majd családot alapított. Persze az ilyen történet sem volt túl gyakori, a családi háttér, támasz nélkül felnövő fiatalok ugyanis olyan jelentős hátránnyal indulnak az életben, amit borzasztó nehéz leküzdeni.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

- Ráadásul szilárd meggyőződésem, hogy a mi munkánk az esetek többségében csak tűzoltásra korlátozódik, hiszen sokszor csak a fiatalok ellátására jut pénz. Egy családból kiemelt gyereknek hatalmas lelki traumát jelent ez a procedúra, melyet többségük soha nem képes feldolgozni. Néha magam sem tudom, mikor teszünk jót. Ha elvisszik a gyermeket egy olyan családból, ahol a megszokottól eltérő kulturális és társadalmi normák uralkodnak, vagy ha hagyják, hogy a saját életüket éljék.

Az igazgató a fentiek alátámasztására számtalan példával tud szolgálni. Mint elmesélte: élete egyik legnagyobb csalódásaként élte meg, amikor a gyermekotthon egyik lakóját kistaférungozva engedték ki az életbe, ám a fiatal fiú pár hónap alatt pénzzé tette otthonát, s kvázi hajléktalan lett belőle.

- A Bajza utcai otthonból később az utógondozói hálozathoz kerültem, ahol a fiatalok életkorából - 18-24 évesek - adódóan azért több volt a sikerélmény. Volt olyan srác, aki szakmát tanult, saját lakást vásárolt, majd családot alapított. Persze az ilyen történet sem volt túl gyakori, a családi háttér, támasz nélkül felnövő fiatalok ugyanis olyan jelentős hátránnyal indulnak az életben, amit borzasztó nehéz leküzdeni.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

- Ráadásul szilárd meggyőződésem, hogy a mi munkánk az esetek többségében csak tűzoltásra korlátozódik, hiszen sokszor csak a fiatalok ellátására jut pénz. Egy családból kiemelt gyereknek hatalmas lelki traumát jelent ez a procedúra, melyet többségük soha nem képes feldolgozni. Néha magam sem tudom, mikor teszünk jót. Ha elvisszik a gyermeket egy olyan családból, ahol a megszokottól eltérő kulturális és társadalmi normák uralkodnak, vagy ha hagyják, hogy a saját életüket éljék.

Az igazgató a fentiek alátámasztására számtalan példával tud szolgálni. Mint elmesélte: élete egyik legnagyobb csalódásaként élte meg, amikor a gyermekotthon egyik lakóját kistaférungozva engedték ki az életbe, ám a fiatal fiú pár hónap alatt pénzzé tette otthonát, s kvázi hajléktalan lett belőle.

- A Bajza utcai otthonból később az utógondozói hálozathoz kerültem, ahol a fiatalok életkorából - 18-24 évesek - adódóan azért több volt a sikerélmény. Volt olyan srác, aki szakmát tanult, saját lakást vásárolt, majd családot alapított. Persze az ilyen történet sem volt túl gyakori, a családi háttér, támasz nélkül felnövő fiatalok ugyanis olyan jelentős hátránnyal indulnak az életben, amit borzasztó nehéz leküzdeni.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

Az igazgató a fentiek alátámasztására számtalan példával tud szolgálni. Mint elmesélte: élete egyik legnagyobb csalódásaként élte meg, amikor a gyermekotthon egyik lakóját kistaférungozva engedték ki az életbe, ám a fiatal fiú pár hónap alatt pénzzé tette otthonát, s kvázi hajléktalan lett belőle.

- A Bajza utcai otthonból később az utógondozói hálozathoz kerültem, ahol a fiatalok életkorából - 18-24 évesek - adódóan azért több volt a sikerélmény. Volt olyan srác, aki szakmát tanult, saját lakást vásárolt, majd családot alapított. Persze az ilyen történet sem volt túl gyakori, a családi háttér, támasz nélkül felnövő fiatalok ugyanis olyan jelentős hátránnyal indulnak az életben, amit borzasztó nehéz leküzdeni.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

Az igazgató a fentiek alátámasztására számtalan példával tud szolgálni. Mint elmesélte: élete egyik legnagyobb csalódásaként élte meg, amikor a gyermekotthon egyik lakóját kistaférungozva engedték ki az életbe, ám a fiatal fiú pár hónap alatt pénzzé tette otthonát, s kvázi hajléktalan lett belőle.

- A Bajza utcai otthonból később az utógondozói hálozathoz kerültem, ahol a fiatalok életkorából - 18-24 évesek - adódóan azért több volt a sikerélmény. Volt olyan srác, aki szakmát tanult, saját lakást vásárolt, majd családot alapított. Persze az ilyen történet sem volt túl gyakori, a családi háttér, támasz nélkül felnövő fiatalok ugyanis olyan jelentős hátránnyal indulnak az életben, amit borzasztó nehéz leküzdeni.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

- A Bajza utcai otthonból később az utógondozói hálozathoz kerültem, ahol a fiatalok életkorából - 18-24 évesek - adódóan azért több volt a sikerélmény. Volt olyan srác, aki szakmát tanult, saját lakást vásárolt, majd családot alapított. Persze az ilyen történet sem volt túl gyakori, a családi háttér, támasz nélkül felnövő fiatalok ugyanis olyan jelentős hátránnyal indulnak az életben, amit borzasztó nehéz leküzdeni.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

- A Bajza utcai otthonból később az utógondozói hálozathoz kerültem, ahol a fiatalok életkorából - 18-24 évesek - adódóan azért több volt a sikerélmény. Volt olyan srác, aki szakmát tanult, saját lakást vásárolt, majd családot alapított. Persze az ilyen történet sem volt túl gyakori, a családi háttér, támasz nélkül felnövő fiatalok ugyanis olyan jelentős hátránnyal indulnak az életben, amit borzasztó nehéz leküzdeni.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

Varga László szerint egyébként óriási pénzek folynak el különféle csatornákon, ám az alapproblémára, jelesül a családok megerősítésére kevés forrás jut.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

- A legjobb természetesen az lenne, ha egyetlen fiatalt sem kellene kiragadni otthonából, ha a gyermekek után járó támogatásokat arra használnák fel a szülők, amire kell - fogalmazott Varga László.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

A leköszönő igazgató szerint amúgy egyre rosszabb a helyzet, manapság ugyanis sokkal súlyosabb problémákkal találkoznak a gyermekvédelmi szakemberek, mint 10-20 évvel ezelőtt.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

- Régen maximum szipuztak a fiatalok, most viszont sok esetben kőkemény bűnőzöktől kellene megvédeni őket. Úgy tapasztalom: főként a lányok vannak veszélyben, nem egyszer előfordul, hogy barátaik az utcára állítják őket. Sajnos, némelyeknek tetszik is ez az életforma, s megpróbálják társaikat is rávenni, hogy kövessék példájukat. Borzasztó nehéz ez ellen fellépni, hiszen az emberségen és a jóindulaton kívül semmilyen eszköz nincs a kezünkben. Ráadásul arra is egyre több példa akad, hogy ezek a bűnözői csoportok megfenyegetik a kollégákat. Ilyesmire viszont egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

Ezek is érdekelhetik