A kokain hiánya fájt

Személyiség és szenvedély címmel olyan interaktív kiállítás nyílt a kanizsai Halis- könyvtár emeletén, melyen tapasztalatot szerezhetünk függőségi hajlamainkról, ráadásul segítséget kaphatunk meglévő függőségeink átformálásához.

Hogy mi is a szenvedély, vagy szakszóval addikció? Röviden gyógyszerek és élvezeti szerek pszichés okú, szokás-szerű, folyamatos fogyasztása, s a függőség fogalmával rokonítható. Ugyanakkor - mint a kiállítást szervező kanizsai Nők Háza Egyesület elnöke, Nyakó Melinda pszichológus és addiktológiai konzultáns hangsúlyozta - a kémiai, illetve szerfüggőségek mellett léteznek egyéb jellegű függőségek is, mint például a játékszenvedély. Vagy a teljesítmény-orientált világunkban vírusként terjedő munkamánia és internet-függőség, ami bármilyen klassz és hasznos dolog, kórosan űzve mégis túlzásba vihető.

Ezek a tevékenységek természetesen jelen vannak a mindennapokban, s függőségről akkor beszélünk, ha az adott viselkedési forma uralja az egyén életét, károsítja életvitelét és egészségét. Mert nem mindenki munkamániás, aki sokat és nagy teherbírással dolgozik. A baj akkor kezdődik, ha az illető képtelen lazítani, s a munkahelyen kívül töltött időben bűntudata van. Ráadásul mindent - családot, gyerekeket - a feladatok elvégzésének rendel alá, s a munka számára már nemcsak pénzkereseti lehetőség, hanem elsőrendű életcél. Vigyázat: a munkamánia számos szervi és pszichés problémát okozhat, s egyenes következménye a kiégés!

- A játékszenvedélynél az azonnali jutalom a motiváló, főleg ha a környezet nem úgy jelez vissza, miként az illető igényelné - fogalmazott Nyakó Melinda. - Minden játékban, legyen az on-line póker vagy nyerőautomata, vannak eleinte sikerélmények, s az egyén azokat szeretné átélni újra és újra. Egy játékautomatázó fiút az ismerőse hozott ide, a harmadik hónapban még egyszer játszott, de öt hónapja már egyáltalán. Az önismereten dolgozva kiderül az ok: miért van szükség valamilyen szenvedélyre, illetve, hogy az miért rombolja az életet, ahelyett hogy javítaná. A szenvedélybetegség egyeseknél pótszer, másoknál öngyógyítás. Kiemelhetjük a falánkságot, mint az étkezési függőség egyik formáját.

Javaslom: ne beszéljünk a testről azzal, akit ez kínosan érint, mert ha ezzel bántjuk, még többet fog enni, hogy megvigasztalja magát. Azzal segíthetünk, ha közreműködünk a mozgás örömének megtanulásában - akár a tánc is alkalmas lehet a falánkság feletti kontrollra. Ha pedig az evési szenvedélyt legyőzte, akkor már megerősödött annyira, hogy a valós vágyat - tökéletesebb testforma - is elérje.

Ehhez pedig önismeret kell. Az önismeret, vagy annak hiánya egyébként az egyik legdinamikusabb mozgatóerő, mely meghatározza magatartásunk, cselekedeteink és manipulálhatóságunk mértékét. Mindenkit arra biztatnék, hogy válasszon magának egy pozitív szenvedélyt, legyen az sport vagy nyelvtanulás, azt nagy lelkesedéssel űzze, s csak arra figyeljen, hogy önmagát és környezetét ne rombolja vele. Mert nem mindegy, hogy az adott szevedély mennyire uralja az életét, s esetleg káros-e az egészségére.

A Nők Háza Egyesület csak az első lépés a gyógyulás felé, s mivel ők csak konzultációt folytatnak, szerencsés, ha a munkájukat kiegészíti pszichiáter és pszichológus, súlyosabb esetekben elkel a bentlakásos intézmények segítsége.

- Volt olyan kliensünk, akinek a marihuánával volt gondja, ami úgy lelassította, hogy állandó munkahelyi problémákat okozott neki, nem tudta időre teljesíteni a feladatait - folytatta a szakember, elárulva: egy kiváló képességű, médiában dolgozó férfiról van szó, aki Budapestről járt hozzájuk, így biztosítva az anonimitását.

- Mivel önértékelési gondjai voltak a munkahelyi teljesítménye miatt, sikertelen volt a párkapcsolata is, amiből nehezen lépett ki. Irreálisan hosszú volt nála a kapcsolat lezárását követő gyászmunka is, s annak dacára sem tudott sokáig továbblépni, hogy alkalma lett volna rá, hiszen a munkájából kifolyólag sok emberrel találkozott. Valószínűleg azt az időszakot jelenítette meg magában, amikor még minden rendben volt. Szigorú terápiával teljesen leszokott a füves cigarettáról, viszont erős dohányos maradt.

Gyógyszerfüggő kliensük is volt, aki szintén a sikeres esetek közé tartozik. Ennek kapcsán a szakember elmondta: a diákok is veszélyeztetettek. Hiszen a szülők gyakran mintát adnak, amikor idegességükben bekapnak egy tablettát, nem is beszélve arról, ha egy vizsga előtt ők adnak nyugtatót a gyermeküknek! Ezek a szerek valóban gyorsan hatnak, miként a médiában reklámozzák, s ki ne nyúlna a könnyebb megoldás felé? A gond az, ha már előre, félve az idegességtől beveszik, emlékezve arra, milyen jól ellazította őket legutóbb. Aztán ha rászoknak, nehéz abbahagyni, mert addigra eltűnik a valós probléma, s akárcsak a drognál: a hiány okoz bennük feszültséget.

 Kelemen Valéria: Önként vállalt gyógymód (jegyzet)

A szerhasználat nagyon intim dolog, ezért senki nem szereti sem önmagáról, sem a családtagjáról bevallani, illetve elfogadni, hogy felhasználó. Ezen persze nem kell csodálkozni, hiszen kinek van szüksége megbélyegzésre? A kanizsai Nők Háza Egyesületet is általában személyes ismeretség alapján keresik meg az érintettek vagy a családtagjaik. S mivel ez egy olyan hely, ahol anonim módon, név nélkül lehet segítséget kérni, szerencsére egyre többen élnek a lehetőséggel. Az is könnyít a helyzeten, hogy a városlakók körében népszerű Halis könyvtárban
működik az egyesület, így az oda betérőről aztán senki sem állapítja meg, hogy kölcsönözni akar, vagy az életét megkeresítő problémájára keres gyógyírt. Az egyesület szakembereinek csupán annyi a kikötése: a bajba jutottak önkéntesen vállalják a terápiát, mivel nem lehet gyógyulásra kényszeríteni azt, aki nem akar ebben közreműködni. A család szerepe sem elhanyagolható, mert könnyebben tudnak kijönni az aktív szerhasználatból azok, akik mellett egy szerető társ, vagy egy nagyon erős, mindent kibíró család van. Olyan környezet, ahol elfogadják a történteket, szembenéznek a problémával, s nem söprik azokat a szőnyeg alá. A segítség persze korántsem azt jelenti, hogy még adunk pénzt, s elnézünk dolgokat, hiszen kell tudni nemet mondani. Ez a nem értelmezhető úgy is, hogy pénzt nem adunk, de elmegyünk vele segítséget kérni a megfelelő szakemberhez. S bár a terápián nem helyettesíthetjük a szerhasználót, oda elkísérhetjük. A kliensnek és a konzultánsnak viszont együtt kell meghatározni a célt. Mert azt a célt, amit nem tűzünk ki, nem is lehet elérni...