Női énekhang az istentiszteleten

Győr-Moson-Sopron megyéből, a Rábaközből származik, Szany nevű településről. Férje révén költözött Zalaegerszegre.

- Én kiskorom óta jártam templomba és nagyon szerettem énekelni. Ezért lettem aztán később énektanár, de emellett elvégeztem a hittanárit és a kántorképzőt is. Gyerekkoromban nem tudtam elképzelni más szakmát magamnak, mint a kántorizálást, mert mindig az énekléssel akartam foglalkozni A falunkbeli kántor tanított otthon, először négyünket, aztán csak én maradtam meg végül, én voltam a legkitartóbb- meséli a kétgyermekes anyuka, aki az apróságokat is elhozta magával az Olai templomba. Mint mondja, amikor az orgonánál ül, a gyerekek akkor is mindig vele vannak.

A családjában egyébként nem ő az egyedüli női kántor: a nővére is ezt a szakmát választotta és a szülőfalujukban négy kislánya mellett dolgozik. Verő Andrásné Melinda Győrben tanult kántornak a gimnázium mellett. Az oktatás hároméves, szombaton tartották. Zeneelmélet és szolfézs mellett karvezetés és liturgika is volt, de magát az egyházi szertartásokat is meg kellett ismerni. A gyakorlati oktatás a zongorával kezdődik, aztán a harmóniummal folytatódik, ami egy kevésbé ismert fújtatós hangszer. Aztán, aki már elég jól játszott, mehetett az orgonára. Azért ez a legnehezebb, mert nemcsak a kéz, de a láb is dolgozik a pedálok miatt - mutatta nekünk Melinda a templom orgonáján. Rengeteg gyakorlásra van ahhoz szükség, hogy akár egy egyszerű szentmisét, vagy valakinek az élete egyik legemlékezetesebb napját, mondjuk az esküvőjét vagy gyermeke keresztelőjét igazán ünnepélyessé tegye.


 Verő Andrásné Melindáé az Olai templomban lányaival, Rékával és Terézzel

- Meg vannak a különböző egyházi ünnepkörök, ahhoz kapcsolódnak az énekek, ebből lehet válogatni, ezeket én választom ki. Andráshidán, ahol rendszeresen kántorizálok, igyekszem új dolgokat is bevezetni. Nagyon lelkes közösség van ott, akikkel lehet új dolgokat tanulni - fűzi tovább a szót, majd hozzáteszi, általában a Szent vagy uram mellett az Éneklő Egyházból is választ dalokat. Andráshida mellett kántorizál még Pózván, Ságodban, de Zalabérbe is szokták hívni, az Olai templomban pedig helyettesíteni szokott.

- Néha meglepődnek, hogy nő a kántor, de úgy gondolom, hogy a mai világban az is meglepő, hogy van egyáltalán kántor. Hiszen ez a szakma nem vonzza a fiatalokat, ezért a kisebb falvakban egyáltalán nincs is. Ott legtöbbször magnóval játsszák a dalokat az istentiszteleten. Sok plébános keres kántort, aki kijárna a falujába, de a mai világ nem arra ösztönzi az embereket, hogy válasszák ezt a hivatást - szögezi le.

A hitoktatást nézve is elég nehéz a fiatalokat megfogni és egyházi programokra elhívni. Mint mondja: a kántorizálásban nem olyanok az énekek, mint egy gitározásban például. Az nyilván sokkal kötetlenebb, jobban vonzza az ifjabb generációt, sokak szemében közösségépítőbb erővel rendelkezik.

Sok olyan foglalkozásra, programra próbálnak alkalmat adni a plébánián is, ami megfogja a fiatalokat, - legyen akár focimeccs, akár egy beszélgetés, ami nem biztos, hogy a hitről szól. Az a fontos, hogy közösségek alakuljanak ki.

Melinda jelenleg két kisgyerekkel van otthon, ezért kántorizálni csak ritkán tud. Korábban énektanár volt az egyik zalaegerszegi középiskolában főállásban, de azóta az a helye megszűnt, egyelőre hittanárként sem dolgozik. Úgy gondolja, szívesen végezné mindhárom szakmáját egyszerre, akár egy helyen is, mert mindegyik ugyanolyan kedves a szívének.