Hétvége

2008.05.24. 02:26

A legendás régész újra ostort ragad

Mindjárt az elején elfogultságot jelentek be, ugyanis Indiana Jones legfanatikusabb rajongói közé tartozom. Már kisgyerekként zabáltam a bő lére eresz ...

Kovács Krisztián

Mindjárt az elején elfogultságot jelentek be, ugyanis Indiana Jones legfanatikusabb rajongói közé tartozom. Már kisgyerekként zabáltam a bő lére eresztett regénysorozatot, amelynek szerzője, Rob MacGregor a világ minden transzcendens, okkult és spirituális rejtélyét dr. Jones-szal oldatta meg, s persze kedvenceim a generációk ízlésvilágát meghatározó, legendás Spielberg-Lucas-filmek 81-ből, 84-ből és 89-ből, amiket máig mintaként követnek a kalandműfajt feléleszteni szándékozó stábok. Nyilván nem véletlenül: a feddhetetlen jellemű, művelt, életrevaló, ironikus és vicces főhős, az elméleti tudóskodást ostorcsattogtatós bunyókra, ősi templomok, sírkamrák feltérképezésére, nyaktörő menekülésekre és a gonosz elleni harcra cserélő régészprofesszor a filmtörténet egyik legszerethetőbb, legeredetibb karaktere. Harrison Ford pedig a legjobb színészek, Steven Spielberg a legjobb rendezők, George Lucas a legjobb forgatókönyvírók egyike. Íme a siker kulcsa.

Majd két évtizeddel az utolsó Indy-kaland után újra összeállt a csapat, a Kristálykoponya királysága című produktum azonban (objektíven nézve) kicsit felemásra sikerült. Az alaptörténet ígéretes: az ötvenes évek végén járunk, nácik helyett immár a szovjet birodalom ügynökeivel küzd meg dr. Jones, aki ezúttal a mitikus kristálykoponyát kutatva forgatja fel a dél-amerikai, prekolombiánus indián kultúrák fennmaradt tárgyi emlékeit. Ford már nem mai gyerek, szerencsére az élcelődő megjegyzésekkel érzékelteti is ezt a történet, így a bátran ugrabugráló, rohangáló és verekedő Jones alakja nem válik cikivé. Ellensége, a vérszomjas domina kinézetű Irina (Cate Blanchett) meggyőzően riogat a világ leigázásával, a többi karakter azonban súlytalan, majdhogynem felesleges (az ember úgy érzi, Indy nyálas-macsós-idétlen fiára és váratlanul felbukkanó exnőjére csupán azért van szükség, hogy legyen egy fiú és egy nő is a sztoriban).

Az akciójelenetek egyébként a régmúltat, az eredeti trilógiát idézik, ami esetünkben azt jelenti, fantasztikusak. Fintorgásra leginkább a forgatókönyv fordulatai adnak okot: a Dniken-ízű ufós vonalnál izgalmasabb szálakat is szőhettek volna a történetbe, egy Indy-folytatástól ennél megdöbbentőbbet, katartikusabbat, egyedibbet várna el a rajongó. Engem azonban a látvány és a hangulat kárpótolt a hiányosságokért, csak a varázs kopott meg kissé. De lehet, hogy ez a korral jár.

Majd két évtizeddel az utolsó Indy-kaland után újra összeállt a csapat, a Kristálykoponya királysága című produktum azonban (objektíven nézve) kicsit felemásra sikerült. Az alaptörténet ígéretes: az ötvenes évek végén járunk, nácik helyett immár a szovjet birodalom ügynökeivel küzd meg dr. Jones, aki ezúttal a mitikus kristálykoponyát kutatva forgatja fel a dél-amerikai, prekolombiánus indián kultúrák fennmaradt tárgyi emlékeit. Ford már nem mai gyerek, szerencsére az élcelődő megjegyzésekkel érzékelteti is ezt a történet, így a bátran ugrabugráló, rohangáló és verekedő Jones alakja nem válik cikivé. Ellensége, a vérszomjas domina kinézetű Irina (Cate Blanchett) meggyőzően riogat a világ leigázásával, a többi karakter azonban súlytalan, majdhogynem felesleges (az ember úgy érzi, Indy nyálas-macsós-idétlen fiára és váratlanul felbukkanó exnőjére csupán azért van szükség, hogy legyen egy fiú és egy nő is a sztoriban).

Az akciójelenetek egyébként a régmúltat, az eredeti trilógiát idézik, ami esetünkben azt jelenti, fantasztikusak. Fintorgásra leginkább a forgatókönyv fordulatai adnak okot: a Dniken-ízű ufós vonalnál izgalmasabb szálakat is szőhettek volna a történetbe, egy Indy-folytatástól ennél megdöbbentőbbet, katartikusabbat, egyedibbet várna el a rajongó. Engem azonban a látvány és a hangulat kárpótolt a hiányosságokért, csak a varázs kopott meg kissé. De lehet, hogy ez a korral jár.

Majd két évtizeddel az utolsó Indy-kaland után újra összeállt a csapat, a Kristálykoponya királysága című produktum azonban (objektíven nézve) kicsit felemásra sikerült. Az alaptörténet ígéretes: az ötvenes évek végén járunk, nácik helyett immár a szovjet birodalom ügynökeivel küzd meg dr. Jones, aki ezúttal a mitikus kristálykoponyát kutatva forgatja fel a dél-amerikai, prekolombiánus indián kultúrák fennmaradt tárgyi emlékeit. Ford már nem mai gyerek, szerencsére az élcelődő megjegyzésekkel érzékelteti is ezt a történet, így a bátran ugrabugráló, rohangáló és verekedő Jones alakja nem válik cikivé. Ellensége, a vérszomjas domina kinézetű Irina (Cate Blanchett) meggyőzően riogat a világ leigázásával, a többi karakter azonban súlytalan, majdhogynem felesleges (az ember úgy érzi, Indy nyálas-macsós-idétlen fiára és váratlanul felbukkanó exnőjére csupán azért van szükség, hogy legyen egy fiú és egy nő is a sztoriban).

Az akciójelenetek egyébként a régmúltat, az eredeti trilógiát idézik, ami esetünkben azt jelenti, fantasztikusak. Fintorgásra leginkább a forgatókönyv fordulatai adnak okot: a Dniken-ízű ufós vonalnál izgalmasabb szálakat is szőhettek volna a történetbe, egy Indy-folytatástól ennél megdöbbentőbbet, katartikusabbat, egyedibbet várna el a rajongó. Engem azonban a látvány és a hangulat kárpótolt a hiányosságokért, csak a varázs kopott meg kissé. De lehet, hogy ez a korral jár.

Az akciójelenetek egyébként a régmúltat, az eredeti trilógiát idézik, ami esetünkben azt jelenti, fantasztikusak. Fintorgásra leginkább a forgatókönyv fordulatai adnak okot: a Dniken-ízű ufós vonalnál izgalmasabb szálakat is szőhettek volna a történetbe, egy Indy-folytatástól ennél megdöbbentőbbet, katartikusabbat, egyedibbet várna el a rajongó. Engem azonban a látvány és a hangulat kárpótolt a hiányosságokért, csak a varázs kopott meg kissé. De lehet, hogy ez a korral jár.

Az akciójelenetek egyébként a régmúltat, az eredeti trilógiát idézik, ami esetünkben azt jelenti, fantasztikusak. Fintorgásra leginkább a forgatókönyv fordulatai adnak okot: a Dniken-ízű ufós vonalnál izgalmasabb szálakat is szőhettek volna a történetbe, egy Indy-folytatástól ennél megdöbbentőbbet, katartikusabbat, egyedibbet várna el a rajongó. Engem azonban a látvány és a hangulat kárpótolt a hiányosságokért, csak a varázs kopott meg kissé. De lehet, hogy ez a korral jár.

Ezek is érdekelhetik