Szollár Zsolt bicikliről, crossfitről, Ironmanről

Gyerekként egy baráti társaságban a Kanizsa környéki pályákon igyekezett elsajátítani a BMX cross rejtelmeit. Technikai képzettségét hazai, majd külföldi viadalokon is csiszolta, kitartása és a sportág iránti alázata miatt pedig a szakemberek is felfigyeltek rá. Szollár Zsolt alaposan beleásta magát a kerékpározás speciális szakágába, több nívós nemzetközi versenyen állt rajthoz, sőt Európa-bajnokságon is szerepelt.

Ekkortájt olimpiai kerettagként is számítottak rá, gyakran külföldi edzőtáborokban csiszolta tudását. Azonban ahhoz, hogy valódi profi karriert építhessen magának, emelt edzésekre, némi anyagi forrásra, valamint lemondásokra lett volna szüksége. De úgy látta: Magyarországon nem tud hivatásos versenyzőként érvényesülni, elmenni pedig nem akart innen.

- Az érettségi után a profi sport helyett a felsőoktatást választottam, a Budapesti Gazdasági Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakán diplomáztam, most pedig a Corvinus Egyetem vezetés és szervezés mesterszakán tanulok – mesélte Zsolt. – Eléggé sűrű az életem, de a mozgásnak nem fordítottam hátat. Sőt! A fővárosban és minden hétvégén Nagykanizsán is crossfit edzéseket tartok.

A speciális edzésrendszerről azt mondja: célja egyfajta funkcionális erő kialakítása, aminek a bringázásban is nagy hasznát veszi. Ezzel nemcsak a fizikai kondíció válik tökéletessé, de mentálisan is megedződik. Olyan koncentrációt, kitartást és ugyanakkor lelki nyugalmat ad, amire kevés mozgásforma képes. Az emberi test az edzés során állandóan változó ingereknek van kitéve. A crossfit az egész testet átmozgatja, különös hangsúlyt fektet a lábakra és a hátra, ahol igazán lehetséges a terhelést maximalizálni. Annyira sokat jelent számára a sportág, hogy nyáron nevezett a siófoki Scitec Muscle Beach versenyre, ahol felnőtt nyílt kategóriában győzött.

- A biciklizés igazi szenvedély, ami egykor az életem minden pillanatában jelen volt, ezért nem szerettem volna elhanyagolni – folytatta a fiatal. – Bár a BMX jó emlékeket hagyott bennem, mégis új kihívásokra vágytam, ezért a mountain bike mellett döntöttem, s mellé vásároltam egy országúti kerékpárt is. Az alapok tehát megvoltak, a váratlan helyzetekre is jobban reagáltam, így sokkal bátrabban vágtam neki az erdőnek, ahol kezdetben az épített helyett a természet alkotta akadályokkal kellett megküzdenem. Élveztem a tekerést, hiszen a szabad levegőn, nyugodt körülmények között gyakorolhattam. Azonban olyan típus vagyok, aki szeret versenyezni, összemérni a képességeit másokkal.

Zsolt az edzőteremben cél-irányos gyakorlatokkal készült a viadalokra, és közben rendszeresen gyakorolt a városban és többek között a Csónakázó-tó melletti erdőben. A mountain bike versenyeken általában három táv közül lehet választani, ám a lényeg mindenhol az, hogy az állandóan változó körülményekhez mennyire tud alkalmazkodni valaki. A murvás talaj éppúgy megtalálható a pályán, mint a kisebb-nagyobb ugratókkal tarkított, komoly technikai tudást igénylő részek. Gyakran sziklakerteket építenek be, máskor pedig farönkök és éles hajtűkanyarok nehezítik az előrejutást.

- Az első versenyem örökké emlékezetes marad – folytatta Szollár Zsolt. – A Bakonyban 40 fokos hőség fogadta a mezőnyt. A kelleténél nagyobb „mellénnyel” álltam rajthoz, azt gondolva, a 30 kilométeres táv meg sem kottyan majd. Féltávnál begörcsöltek a lábaim, és oltári kínok között, nagy nehezen értem csak célba. Egy életre megtanultam, hogy a táplálkozás mennyire lényeges: különféle ásványi anyagokat, izotóniás italokat valamint magnéziumampullákat kell magamnál tartani, hogy egyáltalán bírjam a megterhelést. Közben az országúti bringázásban is kipróbáltam magam, amely szintén sokat segített, hogy lendületben maradhassak.

Aztán jöttek az eredmények is. Idén augusztusban, Mariborban 60 kilométeres távon 2600 méter magasra kellett feltekernie, ahol legfiatalabb indulóként 9. lett. Egy hónappal később a Kanizsa 14 Kerékpáros Egyesület színeiben a szlovén Rogla síközponthoz vezető 13 kilométeres országúti viadalon harmadik helyen végzett.

- Közben a city cross szak-ágra is rátaláltam, amely városba viszi a mountain bike élményt, épített akadályokkal – mosolygott. – Ez még jobban passzol a képességeimhez, nagyon élvezem a lépcsőket s a speciális technikai tudást igénylő ugratókat. Nagy élményt jelent egy XCO pálya teljesítése is, amelyben az erdő és a város kihívásai keverednek. És ez még nem elég: jövőre szeretném teljesíteni az Ironman versenyt, amely megszakítás nélküli 3,86 kilométer úszásból, 180,25 kilométer kerékpározásból és egy maratoni (42,1 kilométer) futásból áll.