Az egerszegi kék-fehérek és a Paks szombati bajnokijáról három játékos is bekerült a forduló válogatottjába

Furcsa szezont futnak a hazai élvonalban az egerszegi kék-fehérek. Az első fordulóban a Szeged távozott győzelemmel Egerszegről (93-97), majd jött egy méretes zakó Oroszlányban (114-79), de ezeket a csapatot sújtó sérüléshullámmal lehetett magyarázni. Különösen, hogy a keret kiegészülése után az együttes megverte a Kecskemétet (94-80), még jobban a Szolnokot (115-83), majd jött a győzelem Körmenden (84-85), am Zalában mindig katartikus élmény. Ezek után persze senki nem akadt fenn azon, hogy itthon a Pécs elleni siker (80-78) minden volt, csak magabiztos nem. De aztán következett a két, már említett vereség, melyeket a negyedik helyre felkapaszkodott ZTE KK alsóházi csapatoktól szenvedett el.

A somogyi mérkőzés után Lubomir Ruzicka, a ZTE KK mestere elsősorban a játékosok önzőségét, valamint az elégtelen csapatvédekezést kárhoztatta, az Atomerőmű SE elleni találkozót követően pedig arról beszélt, hogy a kék-fehérek az első 15 percben tulajdonképpen nem védekeztek, nem játszottak fizikális kosárlabdát, és így nem kényszerítették hibára az ellenfelet. A Paks sikerét megalapozta, hogy az együttes 42 pontot dobott távolról (a ZTE 27-et), s Ruzicka kiemelte: az ellenfél a korábbi meccsein 27 százalékos pontossággal célzott a triplavonalon túlról, ám ezt a hatékonyságot most 67 százalékra emelte. Persze a zalai védelem közreműködésével, melynek gyengeségeiről a találkozó utáni sajtótájékoztatón a hazai csapat játékosa, Keller Iván is beszélt. Illetve kiemelte: már többedik alkalommal kezdtek nagyon rosszul mérkőzést a szezonban, s ennek az okát is meg kell keresni a sikeres folytatás érdekében.

Szombat este az egerszegi csarnokban talán senki nem érezte úgy, hogy különösebben jó kosárlabdát lát, ezek után némileg meglepő, hogy a magyar szövetség honlapja szerint a forduló válogatottjának öt játékosa közé erről a meccsről három kosaras is bekerült. Persze nyilván szigorúan a statisztikák alapján, a számok pedig nem hazudnak. Nem vitás, hogy ezek szerint a paksi Mario Ihring (38-as VAL-érték) és Kassim Nicholson (30), illetve az egerszegi Danilo Ostojic (34) is megérdemelte az elismerést. Utóbbi egyébként már Kaposváron is kiemelkedő összesített pontértéket produkált (38) és a mezőny legjobbjaként akkor is ott volt a játéknap legjobbjai között. Bár minden bizonnyal ő is jobban örülne annak, ha az egyéni eredmények helyett (vagy mellett) a csapat produkciója lenne jobb valamivel.

És ha már az egyéni teljesítmények. A ZTE légiósai közül Tony Kicks Kaposváron húzóember volt, a Paks ellen viszont nem tudta meghaladni azt a középszerű szintet, amit Mishula és Lekunas is hozott a két meccsen. De ez még mindig mesze veri Quinton Green produkcióját, aki -1-es, majd 5-ös VAL-értéket ért el a két találkozón, ami amerikai játékostól nagyon kevés. Akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy első szezonját tölti Európában és még szoknia kell az itteni viszonyokat.

Szurkolóként azonban neki és a csapatnak is a leghelyesebb talán megadni a középtávú bizalmat, tekintettel arra is, hogy a gárda a budácsolás ellenére ott van az első nyolcban a tabellán, vagyis hozza a szezon előtti célkitűzést. A váratlan vereségek sötét perceiben pedig gondoljon mindenki a körmendi meccs végére.