A tavasz hozta meg a sikert a Böde együttesének

– Nálam az elvárás év elején a dobogó volt elsősorban, és hogy minél jobban szerepeljünk – kezdte az értékelést Kósa László, a Böde edzője –, de aztán ezt az élet átírta annyiból, hogy nehéz első félévünk lett, mert nem voltunk sokan és voltak hiányposztok is a csapatnál. Leginkább a kapusposzton voltak gondjaink, ahol négyen védtek az első 13 meccsen, köztük olyan is, aki igazából mezőnyjátékos volt. Végül hatodik helyen zártuk az őszt, az élen álló Gutorföldétől kilenc, a második Murakeresztúrtól hét ponttal leszakadva. Ennek a fél évnek talán az volt a pozitívuma, hogy akkor is sokat edzettünk és dolgoztunk, ezáltal jó volt az edzéslátogatottság is. Aztán a télen sikerült kapust igazolnunk, Kovács Gábort a Police-Ola együttesétől, aki tényleg jó teljesítményt nyújtott. Továbbá érkezett Kócza Bálint és Erdélyi Ernő, akiket ráadásul jól ismertünk, mert voltak már Bödében, valamint az ifiből felkerült Horváth Dániel, aki egy nagyon ügyes, fiatal játékos. Így már többet lehetett variálni a csapaton és lehetett látni, hogy eredményesek leszünk tavasszal.

Tavasszal aztán az őszi 22 ponthoz 36-ot "tett hozzá" a Böde együttese, több mint kétszer annyi gólt lőtt és majdnem feleannyit kapott, mint az bajnokság első felében.

– Mindenben előre tudtunk lépni, ennek a következménye is volt, hogy elsők lettünk – tért rá a szezon második felére a szakvezető. – A három egymást követő rangadó a Becsehely, a Murakeresztúr és a Botfa ellen nagyon fontos volt. Sikerült megnyerni ezeket, és az, hogy három élcsapat ellen tudtunk győzni, önbizalmat adott, és ez akkora lökés volt a csapatnak, hogy szerintem ott fordult meg minden. Ezek után, a 20. fordulóban sikerült átvennünk a vezetést, de nem volt könnyű dolgunk. Az utolsó hat meccsünket meg kellett nyerni, de akkor már minden mérkőzésre úgy mentünk ki, hogy csak rajtunk múlik. Az egy pont előny végül megmaradt, hiszen mi is megnyertük az utolsó hat találkozónkat és a Murakeresztúr is. A sikerhez persze kellettek az ellenfeleink körbeverései, mert az első nyolc csapat eléggé egyforma volt. Tényleg nüanszokon múlott, hogy ki hányadik helyen végez. Ezt jól mutatja az is, hogy amikor az élre álltunk a 20. játéknapon, akkor még a 7. helyezett Zalaszentivánnak is csak négy pont volt a hátránya mögöttünk, és a nyolcadik Botfa is csupán 7 ponttal volt lemaradva. Ez a siker egyébként azért nagy dolog, mert sokszor voltunk dobogón. Voltunk másodikak, harmadikak, de most, 12 évvel a megye hármas bajnoki cím után végre sikerült a megyei második vonalban is aranyérmet szerezni. Szeretnék köszönetet mondani a csapatnak, az elnökségnek, a polgármester úrnak és mindenkinek, aki segített, hogy Bödében, ebben a kis faluban bajnokcsapat lehet. Mindenkire szükség volt, hogy segítse a munkánkat.

Ilyenkor pedig akrtuális a kérdés, a hogyan tovább. fellép-e a Böde a megyei egybe, vagy marad a II. osztályban, de a választ gyorsan megadta Kósa László.

– A következő évről egyelőre annyit mondanék, hogy nehéz megmondani, mi lehet a cél, mert ahogy hallja az ember, elég nagy mozgás van mind játékosok, mind edzői poszton a megye futballjában – mondta Kósa László. – Igazából akkor látjuk meg, hogy milyen erősségű lesz a csapat, ha lezárul az átigazolási időszak és akkor kell szerintem egy reális célt megfogalmazni, ha látjuk, hogy hogyan sikerültek a dolgok. A feljutás a magasabb osztályba nem egy egyszerű dolog, nálunk ez nem lett volna kivitelezhető, mivel a megye I-be már több utánpótláscsapatot kellene indítani . Úgyhogy, egyelőre ez nincs tervben.