Kovács Imre szerint megérdemelték a bajnoki címet

Éppen csak lezárult az amúgy sem izgalommentes bajnoki szezon és a Semjénházára újabb feladat várt, hiszen a Dunaföldvár ellen játszott oda-visszavágós osztályozót, amit végül kettős vereséggel zárt. Tulajdonképpen még friss az élmény, de nem elsősorban emiatt beszélgettünk Kovács Imrével, a Semjénháza szakvezetőjével. A bajnoki cím rangot ad az éves teljesítményüknek, de óhatatlanul ő is előbb visszatekintett a Dunaföldvár elleni párharcra. 

- Mi arra készültünk a télen, hogy megnyerjük a bajnoki címet, akkor még szó sem volt arról, hogy osztályozót is vívjunk - mondta Kovács Imre, aki a megyei bajnokság egyik, ha nem a legtapasztaltabb edzője. - A célunkat elértük, megnyertük a bajnokságot, de ott volt még az osztályozó, amire fejben már nem tudott teljesen ott lenni a csapat. Most is azt mondom, hogy a sorsoláskor nem volt szerencsénk, hiszen a teljes mezőny szerintem legerősebb csapatát kaptuk meg. A Dunaföldvár a saját bajnoksága elejétől arra készült, hogy egyrészt nyerjen, majd aztán feljusson az NB III.-ba. A keretük első és másodosztályú múlttal rendelkező futballistákból állt. Csapatunk a végére, mire jött az osztályozó, már ki volt facsarva. Hozzáteszem, ha jobb állapotban vagyunk, valószínűleg akkor is a Dunaföldvár örülhetett volna.

- De miért vállalták az osztályozót, ha így ítélték meg a helyzetüket? Bármelyik megyei bajnok jelezhette, hogy nem kíván élni a feljutás esélyével.
- A klubvezetés úgy gondolta, hogy nem szabad kihagyni egy ilyen lehetőséget, hiszen a Semjénháza történetében még nem volt arra lehetőség, hogy az NB III.-ért harcoljon meg. Sőt, tudomásom szerint a harmadosztályú szereplés anyagi hátterét is biztosította volna. Ha kedvezőbb a sorsolásunk, akkor lehetett volna reménykedni is.

- Említette, hogy a télen már az volt a cél, hogy meg akarják nyerni a megyei bajnokságot. Ennyire bíztak benne?
-Az ősszel, amikor idegenben legyőztük a Csesztreg együttesét, amely a legnagyobb riválisunk volt, akkor éreztem, hogy meg lehet ezt csinálni. Három csapat kiemelkedett a mezőnyből. A Csesztreget és a Zalaszentgrótot is legyőztük az ősszel, aztán tavasszal a Szentgrótot idegenben, a Csesztreggel meg végül döntetlent játszottunk. Tavaly az utolsó fordulóban csúsztunk le a dobogóról, akkor azt mondtam, az első három jobb volt. Most az utolsó pillanatban lettünk aranyérmesek, az utolsó fordulót követően, de megérdemelten. Az utolsó 17 mérkőzésünkből tizenhatot megnyertünk és egy döntetlenünk lett. Az első három csapat minitabelláján a négy mérkőzésből mi szereztünk tíz pontot, a Csesztreg négyet, a Zalaszentgrót hármat. Szóval, nem ajándékba kaptuk a bajnoki aranyat. A riválisainkhoz képest gyengébb támadósorral rendelkeztünk, viszont a védelmünk nagyon jól működött. Elfáradtunk a végére, ez az osztályozókon jött ki. Arra büszkék lehetünk, hogy hatszáz ember előtt játszhattunk kétszer is. Nagy stadionban ez a szám nem sok, de nálunk igenis komoly fegyvertény.

 - A címvédés lesz az újabb célkitűzés?
- Amikor három esztendeje átvettem a csapatot, akkor az volt a feladat, hogy újra meghatározó csapat legyen a megyei bajnokságban a Semjénháza SE. Öt-hat játékos maradt, de Szakmeiszter Ádám és Kapuvári Zoltán - a csapatkapitány és helyettese – segítségével nagyon jó közösséget alakítottunk ki. Mindig egy kicsit jobbak lettünk, tavaly dobogó közelben jártunk, most pedig bajnokok lettünk. Nem ez volt a cél, hanem az első három helyezés, de mint mondtam, ahogy az ősz abbamaradt, akkor már lehetett merészebben is tervezni. A kérdésre válaszolva, meglátjuk, hogy miként alakul a játékoskeret. A jövő héten tartjuk meg az évzáró bankettet. Addig azt kértem, mindenki fújjon egyet, és meglátjuk, milyen lehetőségek lesznek. Ezt a csapatot meg kell erősíteni, de nem tudjuk, esetleg ki jelenti be, hogy menne, vagy maradna. Ha sikerülne erősíteni, akkor lehet újra dobogós célokat megfogalmazni, vagy éppen a címvédést is…

 - A balul sikeredett osztályozó ellenére azért gondolom tudnak ünnepelni is. Egy bajnoki cím mindig rangot ad. 
- Hogyne, azt mondtam a játékosoknak is, hogy nem kell bánkódni a kettős vereség miatt. Azt a hasonlatot tenném, hogy lehetőségek tekintetében, ha az FTC játszott volna a Liverpoollal, ott is hasonló eredmény született volna… A játékosok, amit letettek az asztalra ebben a bajnoki évben, arra igenis büszkék lehetnek. Kétszer (2008, 2012) volt már bajnok a csapat, ez a harmadik aranyérme. A bajnoki cím nemcsak a csapaté, hanem azoké is, akik mellettünk álltak. Idegenként a zalai horvátságba kerülve remek embereket ismertem meg, és jól érzem itt magam. Köszönöm Preksen László polgármesternek és Kárpáti István klubelnöknek, hogy bíztak bennem, és köszönöm azt, hogy nem akartak beleszólni a munkámba, hanem hagytak dolgozni. Köszönöm az önkormányzatnak a segítséget, az öregfiúknak és Markek Istvánnak is, aki végig ott volt a csapat mellett. És nem utolsósorban a játékosoknak is köszönöm, mert remekül teljesítettek.