Vlaszák Géza szerint az a döntő akkor nekik volt "kitalálva"...

2010. május 26-án a ZTE FC és a DVSC vívta meg a Magyar Kupa döntőjét, amit az akkor fénykorát élő DVSC nyert meg, miután 3-2-re legyőzte az egerszegieket. Vlaszák Géza akkor 37 évesen védte az egerszegiek kapuját, most, 13 évvel később végre ő is magasba emelheti a Magyar Kupát. Feltéve, ha csapatával május 3-án megnyerik a Budafok elleni finálét. Márpedig ez a céljuk.

– Mennyire emlékszik vissza a tizenhárom évvel ezelőtti döntőre? Mennyire él még az emlékeiben? – kérdeztük Vlaszák Gézát néhány nappal a finálé előtt.

– A vereség miatt egyébként nem emlékszem rá szívesen, de összességében természetesen nagy élmény volt. – válaszolta a ZTE FC kapusedzője. - Sajnos, nem sikerült jól a kezdésünk a Debrecen elleni mérkőzésen, gyorsan hátrányba kerültünk, pedig szerintem azt a döntőt nekünk találták ki. A DVSC akkor már megnyerte a bajnokságot, nekünk jó csapatunk volt, és azt gondolom, meg kellett volna nyernünk a kupát. Az a csapat képes lett volna rá. Taktikailag is jól találta meg a legjobb összeállítást Csank János mester, a posztokra a megfelelő embereket állíttatta. És hát olyan játékosok voltak a pályán, mint Rajcomar, Pavicsevics, Sluka, Mijatovic, és ott volt még Rudnevs is a csatársorban.

–Mire emlékszik, mi volt az a fordulópont, ahol végleg elúszott a döntő az Önök számára? 

– Igazából végig hátrányban voltunk. Szerintem emiatt, hogy kétszer kerültünk kétgólos hátrányba. Hacsak egy találattal vezet és nem többel az ellenfél, az a csapat képes lett volna a maga javára fordítani a találkozót. Sajnálom, hogy így sikerült, de az a DVSC akkor nagyon jó volt.

– Már csak néhány nap az újabb döntőig. Ami nem sikerült játékosként, az most sikerülhet kapusedzőként…

– Szerintem aki futballozott, az tudja, hogy a játékosként elért sikereket mindig más megélni. Én legalábbis így gondolom és így érzem. Viszont számomra is öröm, hogy ott leszünk a döntőben. Ez mindegyikünk számára óriási lehetőség.

– Más most a készülődés, mint volt mondjuk 2010-ben?

– Akkor nyugodtabbak lehettünk, hiszen negyedikek voltunk a bajnokságban. A mostani bajnokság viszont jóval zaklatottabb. Ez abból is fakad, hogy kevesebb a csapat, az utolsó pillanatokig nyitottak maradnak a kérdések. Számunkra most úgy adódott, hogy a kiesés ellen is kell harcolnunk.

–Azért a kupadöntő olyan esemény, amit vélhetően most is mindenki vár. Érzi ezt a csapaton? 

– Hogyne, és nagyon reméljük, hogy a Puskás Arénában legalább tízezer ember lesz kíváncsi a mérkőzésünkre. Ha már ezt az utat bejártuk, és eljutottunk a döntőig, most már végig kell csinálni. Még egy ZTE-Budafok finálé úgysem lesz többé a Magyar Kupában. 

– Magukat tartja favoritnak ebben a csatában? 

– Igen. 

– Miért?

– Egyszerűen azért, mert osztálykülönbség van a két csapat között. Ez, akár bajnoki, akár kupatalálkozó, mindig előnyt jelent egy első osztályú csapat számára. Viszont nem szabad úgy nekiállni, hogy másodosztályú csapat az ellenfél. Maximálisan oda kell figyelni, és fejben úgy készülni, mintha az NB I. bajnoka ellen készülődnénk. A Budafok csak kivert két élvonalbeli csapatot a menetelése során, és egy döntőnek, főleg, ha egy ilyen rangos kupáért zajlik, mindig más a hangulata. Volt már, hogy nem a favorit csapat nyert.

– Pályafutása során nyert bármilyen trófeát?

– Egy Szuperkupa-győzelem jutott számomra az Újpest csapatával. Kupát nem nyertem, hiszen a ZTE-vel vesztettünk a döntőben, a bajnokságban pedig ezüstérmem van az Újpesttel. Ezért is gondolom, hogy ez a finálé nekünk nagyon fontos. Egy ilyen lehetőség nem biztos, hogy még egyszer visszajön az ember számára, ami igaz most a jelenlegi futballistákra. Amennyire komolyan vette a klub az idei szezonban a kupaszereplést, azt gondolom, meg kell ragadni a lehetőséget.

– Ennyire eldöntött volt már a szezon elején, hogy megpróbálnak a Magyar Kupában a végsőkig eljutni?

– Igen, ami össze is állt. Túléltük az őszt, aztán jött a tavasz, és ott vagyunk a fináléban. Összesen egy gólt kaptunk ebben a sorozatban. Játszottunk alacsonyabb osztályú együttesekkel is, de mindegyik nagyon kemény csatára kényszerített bennünket.