Zborai Gyula és Piecs Adrienn is képviselte Nagykanizsát a tokiói paralimpián

A magyar parasport-válogatott tagjai néhány nappal a megnyitó előtt érkeztek a helyszínre, és a Kanizsa Sörgyár SE pingpongozója, Zborai Gyula elmondta: a napi edzések is szerves részei voltak a kint töltött idejének.

– Megvolt a beosztásunk, vagyis az, hogy ki mikor tréningezhetett a kijelölt helyszínen – mondta el az 58 esztendős, immár negyedik paralimpiáján indult asztaliteniszező. – A játékok augusztus 24-én kezdődtek, az én sorsolásom is aznap vált ismertté, és másnap már mérkőzhettem, illetve következhettek a további meccsnapok.

Miként az olimpia, úgy az idei paralimpia is rendhagyó volt a járványügyi megkötések miatt, de Zborai különösebben nem aggódott emiatt.

– Jól éreztük kint magunkat, az egészségügyi előírásokat betartottuk, bár azt is megjegyezném, hogy ottani idő szerint este 11-ig szinte mindig ébren tudtam maradni. Ez először az átállás, majd amiatt lehetett így, mert az ember azért csak-csak gondolkodott az esélyeiről. Magából Tokióból túlzottan sokat nem láttam, mivel a szállásunkról mindig busz vitt engem is a versenyek, valamint edzések helyszíneire, és ahogy már említettem, a menetrendet a házigazdák igyekeztek szorosan tartani. Persze, nem panaszkodik az ember, hiszen a lényeg, hogy azért mégiscsak megrendezhették a játékokat.

A 16. Paralimpiai Játékok férfi-asztalitenisz egyéni versenyében Zborai kategóriájában (S8) kezdésként rögtön a riói olimpiai bajnok kínai Zhaóval került szembe, aki nyert is ellene 3:0-ra. A nagykanizsai paralimpikon hármasában a következő meccsét a thai Phisit Wangphonphathanasirivel vívta, és szenvedett el tőle 3:0-s vereséget. Ez pedig azt jelentette, hogy nem jutott tovább a csoportjából.

A csapatversenyek során még érdekelt volt a dél-zalai versenyző, végül azonban nem került az elődöntőbe Csonka András oldalán, hiszen a magyarok az S8-as kategória negyeddöntőjében 2:0-ra kaptak ki az esélyesebb britektől – ezzel az ötödik helyet könyvelhették el maguknak.

Nagykanizsáról Piecs Adrienn – a vívás szakmai berkeiben jól csengő nevével – is Tokióban töltötte az elmúlt heteket, mint a kerekesszékes vívók versenybírája. Az ő mozgástere talán – a korlátozásokat ugyanúgy betartva persze – árnyalatnyival nagyobb lehetett, és ahogy elmondta: a feladatai az utolsó napig, múlt vasárnapig tartottak.

A sportszakmai élmények így is rendkívüliek a két sport­ember számára, bár Nagykanizsára azért szívesen tértek haza. A paralimpiák története egyébként immár 61 esztendőre nyúlik vissza, s az idei világesemény is szép magyar sikereket tartogatott.