Szili István profi ökölvívó szerint a boksz sok mindenre megtanította

A 38 éves, Kőszegről indult Európa- és világbajnok bokszoló 2020-ban is szép eredményeket ért el: márciusban az ausztráliai Melbourne-ben pontozással legyőzte Jayde Mitchellt, aki húsz győzelme közül tízet nyert kiütéssel és csak egyszer kapott ki. A meccs előtt sok esélyt nem adtak a helyi lapok a szombathelyi születésű, de egy ideje a svájci Frenkendorfban élő ökölvívónak, holott a „Spártai” becenévre hallgató Szili István huszonhárom győzelme (ebből 13 KO) mellett csupán két vereséget szenvedett el. Ezt a meccset azonban megnyerte, így ő csatolhatta magára a WBO szervezet regionális, „Oriental” nagyközépsúlyú címéért kiírt övet. Pár hete pedig kiütéses győzelemmel szerezte meg az IBO (International Boxing Organization) szintén nagyközépsúlyú nemzetközi bajnoki övét magyar riválisa, Kis Máté ellen. Erről is kérdeztük Istvánt pogányszentpéteri látogatása során.

– Úgy vélem, végig irányítottam a meccset, s ahogy haladtunk előre a 10 menetesre tervezett bunyóban, éreztem, hogy meg lehet fogni az ellenfelem és akár idő előtt is végezhetek – idézte fel Szili István. – Hála Istennek, sikerült. Ide, Pogányszentpéterre elhoztam magammal a meccsen megszerzett övemet is, hogy megmutassam a Ringharcosok Klubjában öklöző gyerekeknek, az utánpótlásnak. Régi a barátságunk a klub vezetőjével, Bogdán Zoltán „Tysonnal”, akivel még abból az időből ismerjük egymást, amikor én Kőszegen bunyóztam, ő pedig Nagykanizsán bokszolt. A két csapat tagjai rendszeresen ringbe léptek egymás ellen, így komoly barátságok alakultak ki, köztük a miénk. A mai napig

figyelemmel kísérjük egymás pályafutását, s én nagyon tisztelem Zolit azért, mert így felkarolja a fiatal tehetségeket. Különösen fontos ez a helyi cigány gyerekek esetében, mert perspektívát, kitörési lehetőséget tud nyújtani nekik, s nem utolsósorban, az öklözésen keresztül számos olyan értéket közvetít számukra, melyek révén könnyebben beilleszkedhetnek a többségi társadalomba. Én is 12 éves gyermekként kezdtem el öklözni, a bunyó előtt fociztam, ám mindenképpen olyan sportágat szerettem volna űzni, ahol csak magamra számíthatok – ezért váltottam.

István azon kérdésünkre, hogy mire a legbüszkébb eddigi pályafutásából, azt válaszolta: arra, hogy a boksznak köszönhetően ember tudott maradni – és nem csak a ringben, hanem a hétköznapokban is.

– Aki ismeri a bunyó világát, az tudja, hogy a bokszolók pontos, szorgalmas emberek, s ha nem is jutsz el valamelyik bajnoki címig, ha ezeket az értékeket tudod kamatoztatni a mindennapi életben, már megérte ezt a sportágat választani – jelentette ki a profi ökölvívó.

A vendéglátó, Bogdán Zoltán előzetesen elárulta: Szili István szívesen keresi fel és látogatja az övéhez hasonló klubokat, ahol az utánpótlást jelentő fiatalokkal beszélget, esetleg meccsel velük kicsit, de jelentős a karitatív szerepvállalása is.

– Én ezt nem szeretem reklámozni, azt gondolom, az ilyesmit nem a világnak kell csinálni, hanem önmagadnak – hárította el erre vonatkozó kérdésünket István. – Annyi mindent kaptam az élettől, úgy érzem, hogy vissza is kell adnom valamennyit, ezért ahol tudok, segítek, mindössze erről van szó.

– Immár 11. éve él és öklöz Svájcban.

– Nem a több pénzért mentem el, hiszen pénz itthon is van, és aki ügyes, az meg is találja – jelentette ki. – Inkább a szemlélet, a morál miatt éreztem úgy, hogy máshol kell folytatnom – nem szeretnék senkit sem megbántani, ezért erről nem is beszélnék bővebben.

– Tervei?

– Már nem mai gyerek vagyok ebben a sportágban, ezért 2020 elején elhatároztam, hogy abbahagyom, csak az ausztrál meccset terveztem – árulta el. – Szeretnék kint nyitni egy boksztermet, ezt készítem elő. Csak közben jött a koronavírus, többet voltam otthon, több idő jutott magamra, s ezt edzésre fordítottam, így mertem beállni versenyezni a fiatalokkal. Most úgy gondolom, még egy évet végigcsinálok, aztán kiszállok.