ZTE-Olajbányász – harminc éve történt

Ennek a „meccshiánynak” vetett véget 1990 tavaszán a ZTE kiesése, ami alapvetően persze szomorúságra adott okot, ám egy szempontból biztosan örömteli volt: megnyitotta az utat olyan összecsapások előtt, mint amilyet például 1990. november 26-án rendeztek Egerszegen: a ZTE az Olajbányászt fogadta az NB II-ben.

Ismerve a párosítást és elnézve a fotókon az északi lelátó, az egykori „állóhely” képét, alig hihető, hogy valóban csak 1600 ember volt kíváncsi a találkozóra, különös tekintettel a november végi verőfényre. (Pedig globális felmelegedésről szó sem volt még...) De nincs okunk kételkedni lapunk korabeli tudósításának szavahihetőségében. Hacsak nem a nyomda ördöge szólt közbe, lefeledve egy nullát a szám végéről...

A rendszerváltás idején gyakran vetült a – finoman szólva – megegyezés árnyéka a hazai futballmeccsekre, ám ha más nem, a végeredmény ennek ékesen ellentmond. Az 1-1 ugyanis egy-egy pontot jelentett mindkét csapatnak, ami pedig a már bevezetett hárompontos rendszerben (nevezetesen, hogy a győzelemért ennyi járt volna) inkább vereség, mint győzelem. Ha a két csapat nem a pályán döntötte volna el a végkifejletet, biztosan nem ikszre hozza ki a találkozót, hiszen az egerszegi siker ősszel itt, majd a kanizsai diadal a tavaszi „visszavágón” jobban fizetett volna. A meccs dramaturgiája szerint pedig a végén inkább a hazai hívek lehettek boldogabbak: Zrínyi vezető gólja (62. perc) után ugyanis Rózsát a játékvezető Farkas József felrúgásáért kiállította (74.), így Kovács József pontmentő gólja (82.) emberhátrányban született.

Szóval a küzdelem tisztaságát nem vonhatjuk kétségbe 30 év távolából sem, említsük meg inkább a nap örömteli vonatkozását: lévén a Bányász kapusa, Kovács Zoltán ekkor lépett pályára utoljára legény fejjel. A tudósítás szerint csapata a meccsről az ő esküvőjére indult.

A két klub pedig a következő évtizedekben kacifántos utat járt be: a hamarosan FC-vé váló, jelenleg is NB I-es ZTE több kiesés és feljutás mellett volt bajnok, játszott kupadöntőt, volt az NB III közelében, de megmerítkezett a Bajnokok Ligája-selejtező légkörében is (ki ne emlékezne: a Manchester Unitedet a néhai Népstadionban le is győzve közben); míg az N. Olajbányász SE kétszer ugyancsak megugrotta az élvonal szintjét, míg hosszú évekkel ezelőtt be nem fejezte földi pályafutását. Az utódok pedig az NB III Nyugati-csoportjába tartoznak jelenleg – így a zalai labdarúgásban ismét nincsen bajnoki csúcsrangadó...

Végezetül pedig álljon itt a két csapat összeállítása:

ZTE: Tóth Z. – Dobos, Szabó, Halápi, Belső – Kerkai (Németh I. 62. p.), Rózsa, Varga R. , Kovács L. (Varga Z. 85. p.) – Gyurkity, Kovács J.. Edző: Madár Gábor.

N. Olajbányász: Kovács Z. – Tóth P., Martinkovics, Kiss, Iványi – Hegedűs, Zrínyi (Gyulai 78. p.), Farkas – Domján, Skublics, Fuisz. Edző: Németh Lajos.