Vojnovic számára fontos, hogy ambiciózus klubhoz került

Csákvár ellen lép pályára az új idényben először hazai környezetben, a Siófokon elért múlt vasárnapi 3-2-es siker ehhez remek „alapot” teremt. A ZTE FC csapatának kerete a nyáron jelentősen változott, számos új futballista érkezett. Köztük a horvát Aljosa Vojnovic, aki magyar felmenőkkel rendelkezik, így a hazai szabályok szerint nem tekinthető légiósnak. A 32 esztendős középpályás tapasztalt futballista, az eszéki születésű, és az NK Osijekből indult játékos pályafutása során számos csapatban megfordult. Hazája mellett játszott Norvégiában, Iránban, Ausztriában és Romániában is. Legutóbb a horvát I. ligás NK Istra csapatát erősítette, majd hazatérve, az NK Osijektől igazolt Egerszegre.

A hazai bemutatkozás előtt vele beszélgettünk első benyomásairól.

– Amikor Zalaegerszegre érkeztem, akkor is megállapítottam, hogy szép a város – hallottuk Aljosa Vojnovictól. – Eszékhez tudnám hasonlítani, hiszen a két város sok mindenben azonos paraméterekkel rendelkezik. Maga a ZTE FC pedig tényleg meglepett. Nem gondoltam volna, hogy a második ligában ilyen magas színvonalú létesítményrendszerrel bír.

– Túljutott a bajnoki bemutatkozáson. Győzött a csapat, ön pedig egy remek gólt szerzett. Futballista nem kívánhat ennél jobb belépőt…

– Tényleg örülök, hogy jó meccsen győztünk. Lőttem egy szép gólt, de azt gondolom, hogy a játékostársaim is nagyon jól teljesítettek. Ám kell még fejlődnie mindenkinek, így nekem is.

– Következik a hazai bemutatkozás. Várja?

– Főleg azért, mert kíváncsi vagyok, hogy ebben a szép stadionban mennyien lesznek az egerszegi drukkerek. Nagyon bízom benne, hogy sikeres lesz a hazai bemutatkozás is. És abban, hogy meccsről meccsre többen lesznek majd a nézők, ez nagyon fontos.

– Számos csapatban megfordult, külföldön is. Árulja el, miért a magyar másodosztályt választotta?

– Valóban sok helyen futballoztam, olyan csapatokban is, mint a Dinamo Bukarest, s olyan edzőim is voltak, mint Miroslac (Ciro) Blazevic, amikor az iráni Mes Kerman csapatában játszottam. Legutóbb az NK Istrával az volt a feladat, hogy tartsuk bent a horvát élvonalban, ami sikerült. Pályafutásom olyan szakaszához érkeztem, amikor túl nagy váltásokat már nem akartam. Sallói István sportigazgató olyan terveket vázolt fel, ami számomra is szimpatikus volt. Az Osijek és a ZTE FC között jó a kapcsolat, így ez a klubváltás tűnt a legzökkenőmentesebbnek, s jó ajánlatot kaptam. Nem elhanyagolható szempont, amit már említettem: Eszék és Zalaegerszeg nagyon hasonló város és nincs messze egymástól. Feleségemmel és két gyermekünkkel nem leszünk nagyon távol az otthontól. A ZTE ambiciózus klub és ez nekem is tetszett.

– Mélyebben ne menjünk bele, de mitől ennyire jó a horvát futball? Még csak pár hetet töltött el nálunk, de meg tudja fogalmazni a különbséget?

– Nem ön az első, aki ezt kérdezi tőlem itt… Nehéz elmondani, de alapvetően a horvát labdarúgást is ketté kell választani. A nemzeti csapatra és a hazai bajnokságra. A válogatottban nemzetközi sztárok játszanak, őket már nem láthatjuk a hazai bajnokságban. A magyar és a horvát futball pedig szerintem alapvetően hasonló, így a pontvadászatok is. Odahaza viszont a bajnokságban nincs túl sok pénz, a tehetséges fiatalok gyorsan külföldre kerülnek, s ott készülnek, ott fejlődnek tovább. Viszont mindenki nagyon ambiciózus, ami alapvetően jellemzi a balkáni országokból származó játékosokat. A futball pedig nagyon nagy lehetőséget ad, hogy sikeresek legyünk.