A képlet egyszerű, bírod vagy nem – A zaol vendége volt Mányoki Attila

Ha valaki már több mint kétszázötven alkalommal úszott nyílt vízen különböző nagy távokat, leküzdve önmagát és a természetet, akkor elmondhatjuk, hogy tőle érdemes tanulni. Akár csak látásmódot, hiszen kevesen vagyunk, akik vállalkoznánk egy hideg óceánban 8-10 órát tempózni, és napi szinten akár 7-8 órát is edzeni ezért. De a lendületet, akaraterőt és a célok megvalósításáért tett lépéseket, lemondást, alkalmazkodást a hétköznapokban is tudjuk hasznosítani.

-Mitől nem hétköznapi a Zala megyei hosszútávúszó, Mányoki Attila?

-Nem tartom magam különlegesnek, csak teszem a dolgom. A felkészülési szakaszban itt edzek az uszodában Zalaegerszegen, ahol bárki más edz, úszik. Napi szinten ugyanolyan edzéseim vannak, mint bármelyik úszónak, a medencében szerzem meg az erőnlétem, itt tudok tiszta szintidőt mérni és fejlődni.

-Nyílt vízen, például a Balatonon szokott edzeni?

-Mivel kicsit messzebb van a megyeszékhelytől, így a napi időbeosztásba ez nem fér bele. Nyáron néha kikapcsolódásként tempózok a Balatonban is. Beúszok valamelyik közeli strandról, és átadom magam a természetnek. Ilyenkor kikapcsol az agyam, és feltöltődök. Egész más perspektívából látom a partot, mint csónakról, vitorlásról vagy vízibicikliről. Ilyenkor eggyé olvadok a vízzel.

-Hol töltődik, ha pihen?

-A sztenderd vízparti nyaralások és strandolás helyett egy biciklitúra vagy kirándulás a hegyek között, ami feltölt. Zalaegerszegről is könnyen elérhetünk olyan helyeket, ahol háborítatlanul élvezzük a természetet, és tekerhetjük a bicajunkat. Nekem fontos, hogy a természetben legyek. Biciklizés közben is figyelem a tájat, érzem az erdők illatát.

-Verseny előtt mennyi idő van hozzászokni az extrémebb környezethez, idegen vizekhez?

-Már annyi helyen úsztam a világban, hogy nem ijedek meg sem a nagy hullámoktól, se a széltől, sem a vízben lakó élőlényektől. Amihez hozzá kell szoktatni a szervezetet, az a víz hőmérséklete. Fokozatosan, napok, vagy akár hetek is kellenek ahhoz, hogy ne vacogva menjek ki a partra. Ez a legnehezebb.

-Nincs védőruha a versenyeken?

-Ezek a versenyek nem erről szólnak. Csak egy fürdőnadrág van rajtunk, ahogy a verseny kitalálásakor is volt. A következő, Giblaltári-szoros átúszását 1928 óta rendezik meg. Ha akkor le tudták úszni neoprén nélkül a távot, akkor ma is le lehet. Csak az ember van és a cél. Nem számít, kinek milyen a háttere, csak a teljesítmény számít. A világ és a tudomány fejlődik, de ebben a versenyben hagyománytisztelők vagyunk. A mellettem haladó kísérőhajón nyomkövető van, így élőben tudják a rajongók nézni, éppen merre úszok, de a vízben egyedül viszem a bőröm a vásárra.

-Ezt érthetjük szó szerint?

-Amikor elindulok a versenyen, nem lehetek száz százalékig biztos, hogy sikeresen partot érek. Számos lehetőséges opcióval és forgatókönyvvel kell számolni. Természetesen az a cél, hogy az elvárásaimnak megfelelően kivitelezzem az eltervezett úszást, hiszen ezért készülök, tréningezek. Nem csak fizikailag, hanem lelkileg is erősnek, edzettnek kell lenni. A vízbe nem jönnek be a napi gondolatok, nem érdekelhet, ki mit gondol rólam, csak az számít, hogy az úszásra, a legjobb megoldásokra koncentráljak. A minket kísérő hajók gyakran 20-40 méterre vannak, nem biztos, hogy ki tudnak menteni, ha baj van. Ezért egyedül kell felkészülni a hidegre, a fájdalomra, a hosszú tempózásra.

-Milyen fájdalmak érik a vízben?

-A megerőltető izomtevékenység és fájdalom mellett számos veszély leselkedik ránk a vízben. A legnehezebben kivédhető a medúzacsípés, hiszen egy fejlett medúza csápjai akár 20-40 méterre is elérhetnek a testétől, és annyira vékonyak, hogy nem látjuk meg a vízben. Ezek az apró vagy nagy fájdalmak kiszámíthatatlanul érnek bennünket, de nem zökkenthetnek ki a tempóból, nem agyalhatok azon, hogy jaj, ez fáj, hú, ez csíp. Fel kell dolgozni és úszni tovább. Az úszó zavarja meg a tengeri élőlényeket, ők a saját területüket védik, vagy épp csak lebegnek a vizen, amikor én arra úszok. Vannak olyan helyek, ahol sok a cápa, vannak kiemelten medúzaveszélyes távok, de menni kell. A képlet teljesen egyszerű, bírod vagy nem, úszol vagy nem.

-Az eredményeknek itt súlyos ára van.

-Igen. Meg kell küzdeni, és nem csak a verseny alatti 8-10 órában. Az elmúlt 25 évben folyamatosan dolgozok, és készülök a következő megmérettetésre. Csak az számít, amit tudok. Hogy úszni kell, és leküzdeni az óceánt. Egy éve a szervezetem összeomlott, akkor szerencsés voltam, hogy azonnal ki tudtak húzni a vízből. Azt hiszem, igaza van azoknak, akik azt mondták, mi vagyunk a modern kor gladiátorai. Elindulsz az arénába, de nem tudod, hogy hogyan jössz ki onnét. Ezért kell maximálisan felkészültnek lenni testileg és lelkileg is. A lehető legbiztonságosabb tervezés is felborulhat, hiszen az óceánban egy ember csak egy apró, jelentéktelen részecske.

-A közelmúltban állami és megyei elismerést is kapott.

-Nagyon büszke vagyok, hogy augusztus 18-án a Pesti Vigadóban vehettem át Magyarország Köztársasági Elnöke nevében, a sportteljesítményem elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést, melyet Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere adott át. A kitüntetés egy visszaigazolás részemre, részünkre, hogy az út, amin vagyunk az valami pozitívat is hordoz magában, a sportteljesítményen felül. Az ősszel megkaptam a Zala Megye Sportjáért Díjat. Az elismerések és kitüntetések viszont nem adnak további sikereket, azokért újra meg újra meg kell küzdeni!

Korábban tagja lettem a Kaliforniai maratonúszók nemzetközi Hírességek Csarnokának. Ez nemzetközileg hatalmas eredmény, elismeri a teljesítményemet.

Egy hónap múlva egy újabb Ocean's Seven állomás vár rám. Most erre készülök.

-Figyelemmel kísérjük mi is az októberi giblaltári eseményeket!