Berényi Ádám azért kezdett gokartozni, mert Hamilton is így csinálta

– A csúszós pályákat kifejezetten kedvelem, ahol szinte egyik kanyarból a másikba sodródik a gokart – mesélte lelkesen a nagykanizsai származású fiatalember, aki manapság már a fővárosban él.

Gyerekként lenyűgözte a brit Forma–1-es pilóta, Lewis Hamilton életútja. A brit kiválóság számos gokartbajnokság megnyerése után, 12 éves korában kötött szerződést a McLaren-Mercedesszel, hogy később a csapatnál vezethessen. Pályafutása során a brit Formula Renault-ban is versenyzett, ahol 2000-ben európai gokartbajnok lett. 2007-ben, a Formula–1-ben eltöltött első évében a világbajnokság második helyén végzett.

– Nemcsak Hamilton, hanem az egész száguldó cirkusz világa elvarázsolt – mesélt tovább Ádám. – Követtem a futamokat, fanatikus lettem, s azt éreztem: szükségem van a sebességre. Jó néhány év telt el, amikor a világhálón szörfölve kíváncsiságból beírtam a keresőbe a gokart szót. Egy csomó lehetőséget dobott ki a rendszer, s akkor láttam, hogy a technikai sportokért rajongók bajnokság keretében is kipróbálhatják a tudásukat.

Három évvel ezelőtt az amatőröknek szánt bérelhető gokartok részvételével indult egy jórészt főváros környéki viadalokból álló sorozat, amelybe belevágott Ádám. Ezeket a gokartokat 270 köbcentiméteres, 10 lóerős Honda motorok hajtják, amelyet francia váz tesz biztonságossá. Általában a bérgokartozásban elterjedt gépeket egyszerű vezetni, csak egy-egy gáz- és fékpedál van.

– Korábban nem ültem autó volánja mögött, csodálkoztam is, hogy a gokartban az első perctől azt éreztem: hazaérkeztem – mosolygott Ádám. – A versenytársaim többéves rutinnal ültek volánhoz, én pedig hiába barátkoztam gyorsan a járgánnyal, az első futamokon csak küszködtem, hiszen csak a megérzéseimre hagyatkozva vezettem. Nem szerettem volna végig hátrányban lenni, érdekelt a sportág és a fejlődés is. Ekkor a szüleim támogatásával felkértem a gokart sokszoros magyar bajnokát, Lencsés Bálintot, hogy segítsen a felkészülésben.

Ez a lépés áttörést hozott, hiszen a rutinos tréner mindenre megtanította Ádámot.

– A segítségnek hála már az első évben a legjobb hat közt végeztem – folytatta a fiú. – Önbizalmat adott az állandó fejlődés, élveztem a változatosságot, a pályák között voltak lassabbak és gyorsabbak, fedettek vagy épp szabadtériek. Mindnek megvan a maga szépsége, s persze a gokartok sem mindig ugyanolyanok, a versenyek előtt úgyis sorsolással döntik el, ki melyik gépet használhatja. A lényeg, hogy a gumifalak között kell száguldani. Motivált lettem, jobb helyezést akartam elérni, bíztam a fejlődésben.

A következő évben ismét erősödött, ezért már a 75 kilogrammosok között indult. Tudatosabban készültek az edzővel, s ennek köszönhetően az első futamot fél körrel nyerte meg. Nem is alakulhatott volna szebben az első futamgyőzelme.

– Innentől kezdve nem volt megállás, a tizenkét állomásos bajnokságban szinte „szárnyaltam”, élvezettel vezettem, amelynek jutalma a bajnoki cím lett – mesélt tovább Berényi Ádám. – Az újabb év friss kihívásokat tartogatott, ugyanis amatőr győztesként a félprofik között indultam. Ugyanolyan gépekkel szálltam harcba, de ebben a kategóriában még rutinosabb ellenfelek vártak. Az

előző osztályhoz képest itt jóval keményebbek a csaták, az előzések, nem árt vigyázni, nehogy az ütközet közepette valaki „felkenjen” a gumifalra. Családi okok miatt kénytelen voltam kihagyni néhány futamot, ezért később már csak a következő, az idei szezonra koncentráltam, amit teljes erőbedobással, s újabb kategóriaváltással a 95 kg-osok között kezdtem meg.

A tehetséges fiatalnak az időmérő edzéseken soha nem okozott gondot az „A” döntőbe kerülés, ahol 12 társával együtt a győzelemért küzdhet. Az idei év jól indult számára, hiszen egy második hellyel nyitott, s a folytatásban többször is dobogóra állt, ám a bajnokság hajrájára kiderült: be kell érnie az ezüst-éremmel.

– Már csak két futam van vissza, a következőt szeptember 24-én Csömörön tartják, igyekezni fogok, de az éllovas előnye matematikailag is behozhatatlan – árulta el. – Jövőre viszont megcélzom a bajnoki serleget, a későbbiekben pedig szeretném nemzetközi aszfaltcsíkokon is kipróbálni magamat. Az iskola mellett, ahogy az időm engedi, folyamatosan tanulom a sportágat. A profizmus eléréséhez ebben az osztályban is rengeteg pénzre van szükség, legfőképpen szponzorokra. A Forma–1-ről rég lemondtam már, hiszen csak nálam jóval alacsonyabb pilóták tudnak érvényesülni a forma autókban. Ha megszerzem a jogosítványt, akkor akár a Suzuki Swift Kupában kipróbálnám magam, ám egyelőre a gokart tart lázban.