Kozmikus élmény festmények által

Dr. Franc Obal művészettörténész mondta ezt az amerikai származású, de már több mint ötven éve a muravidéki Lendván élő Suzanne Király-Moss legújabb kiállítása kapcsán.

A lendvai zsinagógában november 15-ig látogatható az a tárlat, amelyet a többnyire festőként ismert, de grafikusként is dolgozó képzőművész nyolcvanadik születésnapja tiszteletére szervezett a Galéria és Múzeum.

A Texas államban született Suzanne Király-Moss mindig is képzőművész szeretett volna lenni. Tanulmányait eleinte New Yorkban végezte, majd a zágrábi művészeti akadémia hallgatója lett, innen került át aztán Bécsbe, ahol – mint azt dr. Franc Obal kiemelte – sikerült megalkotnia a saját kifejezésmódját.

Az impresszionizmus volt rá a legnagyobb hatással, ennek nyomán kezdett el olyan nonfiguratív képeket festeni, amelyek középpontjában az utak és a kis ösvények állnak.

Európa azonban nemcsak a művészetére gyakorolt hatást, de az életében is fontos fordulópontot jelentett. A muravidéki magyarság legelismertebb képzőművészének, a ma már Munkácsy-díjjal rendelkező Király Ferencnek lett felesége, s mint az a megnyitón is elhangzott: ők ketten, azaz Király Feri és Suzy egy rendkívül értékes művésztandemet alkotva rengeteget tettek hozzá a város kultúrtörténetéhez. Suzanne Király-Moss ugyanakkor nemcsak képzőművészként tevékenykedett, restaurátori feladatokat vállalt, illetve költőként és fordítóként is jelen volt Lendva és az azt körülvevő pannon térség közéletében. Ezenfelül családanyaként is példásan helytállt, ez utóbbi miatt gyakran a művészi karrierjét is háttérbe szorította.

– Suzy Bécsben megismerte a modernizmust, valamint a szecesszióból kitörő hundertwasseri törekvéseket is – mutatott rá Suzanne Király-Moss pályájának ismertetése során dr. Franc Obal – A színekkel és vonalakkal jegyzett útkeresése a későbbiekben a művészetére ma is oly’ jellemző ellipszisben folytatódott, vagyis a ’80-as években, a képzőművészeti transzavantgárd korában, amikor a képzőművészet a figurális alkotásokhoz nyúlt vissza, Suzy is idomult ehhez a törekvéshez. Akkori akvarelljein megfigyelhető a kifejezés abszolút szabadsága, ez az irány tartalmi és strukturális szinten is megjelent.

Dr. Franc Obal hozzátette, Suzanne-Király Moss művészetében ma a gouache technika, vagyis egy vízfestési eljárás az elsődleges. Ennek lényege, hogy az alkotó közömbös töltőanyagot, például baritot, agyagföldet vagy kaolint ad a vízfestékhez, s így az átlátszatlanná válik.

A gouache technika használatánál elengedhetetlen a tapasztalat, hiszen a festék – a töltőanyag miatt – megszáradva némileg eltérő színárnyalatot ad, emiatt nehéz azt pontosan kikeverni. Ezenfelül repedésre is hajlamos a festék, ami szintén rutint igényel a használójától. Értő kezekben azonban különleges, ritkán megtapasztalható hatást keltenek a gouache technikával készült festmények, a lendvai képzőművész alkotásai többek közt ennek köszönhetően is lenyűgözőek és egyediek.

Suzanne Király-Moss művészete kapcsán érdemes azt is kiemelni, hogy nem ragadt meg egy szinten, mindig képes volt a továbblépésre, fejlődésre.

A kilencvenes években kollázselemeket csempészett grafikáiba, ezáltal még „tapinthatóbbá” váltak a művei. Innen már csak egyetlen lépés választotta el a művészetét ma leginkább jellemző „kozmikus” élménytől, mely a zsinagógában látható tárlata anyagában is meghatározó szerepet kap.

Suzanne Király Moss úgy fogalmazott: számára mindig is az összkép, a kompozíció összhatása volt a fontos, s alkotói tevékenységét az esztétikumra való törekvés jellemzi.

Amerikából szabad szellemiséget hozott magával, ami a képein is megjelenik. Nem tartja magát a klasszikus értelemben vett hívőnek, de festményein mindig is igyekezett túlmutatni az anyagiságon, és a kozmikus jelképek felé fordulása is azt mutatja, hogy a túlvilági létben való bizodalom fontos szerepet játszik az alkotói gondolkodásában.