Kurta Lilla: „Filmes emlékeim vonzásában”

Lengyák István galériavezető pedagógus még néhány héttel az esemény után is meghatottan mesélt a tárlat megnyitójától. Elmondta: rendhagyó módon kezdődött, a világítást lekapcsolták és vetítés indult, melyben Kurta Lilla barátaitól érkezett üzeneteket játszottak le. Az ő tiszteletére készült ez az összeállítás azokkal, akikkel együtt dolgozik külföldön. 

A kiállítás műsora Fi Dominik Szabolcs klarinétjátékával indult, majd a Kanizsai Fiatalok Közössége Mozaik Társulata színjátszóinak, Szollár-Nikolics Zsannának, Nagy Lucának, Zöldvári Lilinek, Fási Barnabásnak, Varga Enikőnek és Szollár Attilának verses, énekes összeállítása következett. Műsorukkal társukat köszöntötték, akivel sokszor szerepeltek együtt színdarabokban, akik az ő színjátékait, drámáit is színpadra állították. Az ő műsorukat Fi Korona Bella furulyajátéka követte, majd a kiállítást Maresch Dániel, a Cinema Nagykanizsa ügyvezetője nyitotta meg.

– Mindig öröm, amikor azt látom, hogy egy tehetséges ember nem tér le arról az útról, amelyre képességei alapján méltó, és amely örömet és boldogságot jelent számára – mondta. –  Lilla kétségtelenül tehetség, amit több kiállítással és külföldi megmérettetéssel is bizonyított. Nagykanizsa művészetbarát közönsége jól ismerheti őt, hiszen szülővárosában már korábban is volt kiállítása a Honvéd Kaszinóban, most pedig itt a Hevesi-iskolában láthatjuk alkotásait. Lilla azonban nemcsak a képzőművészetben van jelen, hanem a művészet egyéb ágaiban is tevékeny. A művészet számára önkifejezés és nyelv egyszerre: alkotásain keresztül találja meg helyét világban. Folyamatosan szüksége és igénye van arra, hogy alkosson, hogy feltárja önmagát és ehhez mindig megtalálja a megfelelő eszközt, az ideális csatornát. 

Hozzátette: a rajz és a festés kiemelt helyen van életében, de ne feledjük el, hogy ezer szállal kötődik a színházhoz is. Korábban több darabot írt, színészként pedig alapítója és vezetője volt a Harmónia Társulatnak, jelenleg pedig a Mozaik Társulat oszlopos tagja. Drámai és vígjátéki szerepekben egyaránt megmutatta magát, de az éneklés, a musical műfaj is közel áll személyiségéhez.

– Lillát nagyon megérintette a filmek világa is – folytatta. – Így ismerkedtünk meg egymással 15 évvel ezelőtt, amikor én a Cinema Nagykanizsa mozi vezetője lettem, és Lilla már akkor is a leglelkesebb törzsvendégeink közé tartozott. Mindig izgatottan várta a különböző filmpremiereket, és mire megjelent moziban az adott film, addigra már minden háttérinformáció birtokában volt. Olvasta a filmes szaklapokat és minden tudott az alkotókról, a sztárokról. Lilla film iránti szenvedélye odáig fokozódott, hogy maga is filmezésbe fogott, és három rövid játékfilmet is készített itt, Nagykanizsán. Lilla a filmek ötletgazdája és rendezője volt, és sikerült olyan csapatokat szerveznie, amelyek bár amatőr csapatok voltak, de mégis olyan produktumokat hoztak létre, amelyeket mozivásznon is levetítettünk a szélesebb közönség számára. 

Maresch Dániel kiemelte: mindebből látható, hogy Kurta Lilla művészi tevékenysége mennyire szerteágazó, és hogy nála teljesen természetes, hogy a különböző művészeti ágak találkoznak az alkotói munkában. Most, amikor a kiállított képeket csodálják, most is találkozik a mozi varázsa a realisztikus képzőművészettel. Lilla rajzai és képei rendkívül realisztikusak, egyes képek mintha valódi filmkockák lennének, egy darab a ma már nem létező filmszalagból. A művésznő oly mértékben belehelyezi magát az adott film atmoszférájába, hogy szinte ő is benne van és az egyes karakterek valóságszerűen állnak mellette.

– Talán innen ered ez a realisztikus stílus, a személyes, erőteljes beleélésből – folytatta. – Másfelől Lilla rajzai a képregénynek stílusát is felidézik az erős fekete vonalas tónusokkal. Képregényeket számos jelentős alkotó készített, és a műfaj ma is virágzik, ezért ennek a megközelítésmódnak van létjogosultsága. Lilla néhány éve ezt nyilatkozta stílusáról: "Rátaláltam egy technikára, ami megfogott, egyszerűségével, mégis mérhetetlen kifejezőképességével. Angolul Colour Splashing-nek hívják, amit talán Színszórásnak lehetne fordítani a legszebben, ezt pedig ötvöztem a régóta kedvelt, képregényes, erős fekete vonalas stílussal. "Valóban, mint minden művész, Lilla is kialakította saját stílusát, ami persze nem egy lezárt folyamat és nyilván meglepetéseket is tartogat még a jövő. A művészi út soha nem statikus, hanem mindig is befogadó és megújuló. Ebben a tekintetben minden kiállítás egy pillanatfelvétel is. Ide jutott, itt tart most a művész, itt láthatjuk munkája eddigi gyümölcseit. Amikor a kiállított képeket nézzük, egy utazáson veszünk részt. Megelevenednek előttünk filmek, színészek és különböző jelenetek. Azt gondolhatnánk, hogy aki sűrűbben jár moziba, az előnyben van, de ez valójában tévedés.

Leszögezte: Lilla képeit látva nem szükséges az adott film ismerete, mert ezek az alkotások önállóan is megállják helyüket. A karakterek, az érzelmek és az emberi tekintetek akkor is hatnak a nézőkre, ha nem látták az adott filmet. Nyilván a film ismerete segíthet, de nem elengedhetetlen. A képeken és rajzokon erős tekintetekkel és az érzelmek széles spektrumával találkozhatnak. A kiállítás tehát nem csak a moziról szól. Elsősorban az alkotóról, mert valójában ő ad erőt a megrajzolt karaktereknek, az ő világa manifesztálódik a filmes jelenetekben. Ha figyelemmel nézzük a képeket, az alkotót ismerjük meg jobban a sztárok vonásai mögött.