Festetics György és Festetics Julianna öröksége

A gróf figyelme az 1800-as évek elején – amikor ismét összetűzésbe került a Habsburgokkal – fordult a keszthelyi uradalom irányába. Miután megfosztották kamarási rangjától és az udvarból is kitiltották, nem maradt más hátra számára, mint a keszthelyi uradalom és vidékének intenzív fejlesztése, amely a kezdeti nehézségek ellenére igazi sikertörténetté vált.
Elsőként a birtok adósságainak rendezését kezdte meg, majd a birtoktest nagyságát is gyarapította. Gazdálkodásának pénzügyi alapját a juhtenyésztés és a gyapjúkereskedelem adta. Mindehhez hozzájárult az is, hogy kiváló szakemberekkel vette körül magát. Nagyváthy János, uradalmainak jószágigazgatója a korszak legnagyobb tudású mezőgazdasági szakemberének számított.
A gróf hamar felismerte azonban, hogy megfelelő képzésre lenne szükség ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlődhessen, ezért alapította meg 1797-ben a Georgikont, Európa első felsőfokú agrároktatási központját, ahol számos, rangos képzés zajlott (pl. gazdatisztek, uradalmi ügyvédek, erdészek, mérnökök, vincellérek, ménesmesterek, geodéták oktatása).

Mezőgazdasági reformtevékenysége mellett Festetics mecénási vállalásai szintén igen kiemelkedők: 1795-től megnyitotta kapuit az általa létrehozott csurgói református gimnázium, 1800-ban pedig Keszthelyen már hét iskola működött a gróf jóvoltából. Mindemellett két legnagyobb vállalása a Magyar Minerva sorozat kiadásának támogatása és a napjainkban is minden évben megrendezésre kerülő helikoni ünnepség bizonyult. A Balaton első hajóflottáját is ő alapította, a fenékpusztai műhelyben készülő vitorlás- és komphajók (pl. Bori Antal, Pali, Fecske, László, Juditta, Stella) közül kiemelkedett a Phoenix, amely az egyik leghíresebb lett a magyar hajózástörténetben, hiszen a Phoenix már menetrendszerűen szelte a habokat, a személyszállítás mellett fontos szerepet töltve be a bor- és a sókereskedelemben is. A Keszthelyhez közel fekvő Fenékpusztán nemcsak a hajóépítő műhely vált országos hírűvé, hanem a Festetics-ménes és az itt rendezett lóversenyek.

Festetics György nemcsak Keszthelyt virágoztatta fel, hanem a hévízi tó felfutása is neki köszönhető. Az addig elhanyagolt, de igen értékes vízű gyógytavat útépítésekkel, fürdőház létesítésével, a mocsaras területek feltöltésével, vendégfogadó megnyitásával felvirágoztatta. Ekkoriban már fürdőorvos is szolgálta az ismertté vált tónál a betegek gyógyulását. Ezen sikersorozatba illeszthetők a helikoni ünnepségek (1817-től), melyet a kor neves íróival, költőivel – évente kétszer rendeztek meg. Az elsőt mindig februárban, a császár születésnapján tartották, míg a másodikat májusban a georgikoni vizsgák idejére szervezték. Az 1800-as évek elejére Festetics és a Habsburg udvar rossz viszonya is oldódni kezdett, majd az uralkodó visszafogadta kegyeibe és kamarási rangját is visszakaphatta.

Festetics nemes és korszakalkotói tettei még hosszan sorolhatók. Könyvgyűjteménye európai szinten is unikálisnak számított, Keszthelyen nyomdát alapított, a göttingeni királyi akadémia és a badeni gazdasági egyesület tagjává választották. Jó kapcsolatot ápolt a korszak közéleti és írószemélyiségeivel, számos dicsőitő vers született róla a helikoni ünnepségek alkalmából. Festetics György 1819. április 2-án bekövetkezett halála után fia, Festetics László (1785-1846) folytatta az életművet, méltó maradva az apai elgondolkodásokhoz: fejlesztette a Georgikont, támogatta a magyar kultúrát, mecénásként részt vett a balatonfüredi kőszínház létrehozatalában.

Festetics György nővére is említésre méltó a család történetéből, hiszen Festetics Julianna (1753-1824) grófnő nemcsak ásvány- és növénygyűjtő tevékenységéről volt híres, hanem arról is, hogy a legnagyobb magyart, Széchenyi Istvánt adta a hazának.

A grófnő rangos taníttatásban részesült, majd Széchényi József felesége lett – esküvőjüket Keszthelyen tartották –, aki azonban egy lovasbalesetben fiatalon elhunyt. Ezt követően vette el feleségül Széchényi Ferenc. Házasságukból hét gyermek született, öt fiú és két lány. 1781-ben Balatonfüreden késő barokk stílusú kastélyt építtettek, sokat tartoztattok itt is.

Festetics Julianna rendkívül művelt asszony hírében állt: sokat olvasott, németül, olaszul, franciául és angolul beszélt, írt. Érdekelték a tudományok, testvére, Festetics György keszthelyi nagyformátumú könyvtára és a Georgikon tudós tanárai ösztönözték arra, hogy érdeklődése leginkább a geológia, az ásvány- és növénytan felé forduljon. Mivel férjével számos, külföldi utat tett – Ausztria, Morva-, Cseh- és Stájerországban, Hollandiában, Angliában, Itáliában –, megismerte a külhoni magán- és közgyűjteményeket. A külföldi tapasztalatok eredményeként kapott kedvet az ásvány- és növénygyűjtéshez. Férje 1802-ben alapította meg az Országos Széchényi Könyvtárat, Julianna pedig 1803-ban adományával megalapozta a Nemzeti Múzeum egykori Természettudományi Tárát, azaz a mai Magyar Természettudományi Múzeumot. Gyűjteménye a történelem viharaiban sokszor károsodott, elveszett, de néhány darabja ma is megtekinthető.

Festetics Julianna gyűjteményadományozó tette dicsérendő és értékteremtő, de érdemei közé tartozik az is, hogy Széchenyi István édesanyjaként fia nevelését és taníttatását is nagy figyelemmel kísérte. Fia, az egyik leghíresebb magyar történelmi személyiség 1817-ben saját versében állított emléket édesanyjának:

A Festetics György és a család által megalapozott örökség a mai napig meghatározza Keszthely jelenét és jövőjét egyaránt. Iránymutatásul és zsinórmértékül szolgál.

dr. Kovács Emőke történész