Budapest 1956-ban, ahogy az ismeretlen fotós képei mutatják

Aki figyeli a közösségi médiát zalaegerszegi ismerősein keresztül, feltűnhetett számára néhány, 1956-hoz köthető fotó, méghozzá az október 23-a közeli napokban. Talán valóban nincsenek véletlenek: a történések és benne közelmúltunk dokumentálása iránt fokozottan elkötelezett operatőr egy augusztusi vasárnapon vásárol - fotófilmek tárolására szolgáló - néhány kerek fém dobozt az egerszegi bolhapiacon. A szkenner segítségével látja meg az előhívott kisfilm negatívokon megörökített jeleneteket. Családi felvételek mellett folyókat, tavakat mutató, esetleg vízgazdálkodási szakértelemre utaló fotókat lát. Majd a kézzel írt feliratozás alapján is azonosítható, 1956-ban, közelebbről október 23-a után készült kockákat, melyekről 6,5x9,5 cm-es képeket lehet nagyítani. Hogy kisfilmekről van szó, arról a szélükön látható perforáció tanúskodik. Az előhívásra vonatkozóan valaki 1957-es, 1958-as, 1959-es dátumot jegyzett a filmek csomagolópapírjára.

Tóth Sándor, a zalaegerszegi televízió operatőrének szerencsére jó szeme van az amúgy a laikus számára nehezen értelmezhető negatívok értelmezéséhez. Azóta többször járt a piac közeli bolhapiacon, de nem látta azt a férfit, akitől a dobozokat vette, így egyelőre nem tudjuk, hogyan kerülhettek Zalaegerszegre ezek a filmtekercsek. Ahogy azt sem, ki volt a fotós, aki a forradalom napjaiban megfordult a budapesti Károly körúton, a Kossuth utcában, az Astoriánál, a Ferenciek terén, a Szabadság téren - ahol épp leszedték a szovjet címert az emlékműről - és használta a masináját. Kérdés, kik lehetnek a hozzátartozói, hiszen ő valószínűleg már nincs az élők sorában.

-Amikor láttam, hogy mi is van a kockákon, szkenneltem néhányat és az évforduló napjaiban közzétettem párat az FB-oldalamon - mondta érdeklődésemre Tóth Sándor. - Még nem értem a végére, ám az látszik, hogy javarészt magánéleti, családi jeleneteket örökítettek meg, de látható a kiskörei víztározó építése, és több, folyószabályozásra utaló kép, ezért gondolom, hogy efféle foglalkozást űzhetett az illető. A filmdobozokat nekem eladó úr szerintem nem nagyon tudott arról, hogy mi van a filmeken.

Béres Katalin főmuzeológus, a Göcseji Múzeum történésze azonnal felfigyelt a közzétett fotókra, és az operatőr egyetértésével továbbította őket a Magyar Nemzeti Múzeum történeti fényképtárában dolgozó kollégáinak. Dr. Bognár Katalin tárigazgató-helyettes, aki épp az 56-os fotók gyűjtője, szakértője, válaszában azt írta, látókörükben, illetve a tulajdonukban vannak hasonló szögből készült pozitívok, azaz papírképek. De azért akadt kettő, ami a szakértő fotótörténészt is meglepte. Az egyik a nézőpontjával: az Astoria felől készült a fotó az ELTE irányába, így jól látszik, hogy a Múzeum körút-Rákóczi utca sarkán még üres a telek. A másik felvétel egy kirakatot mutat, az előtte álló emberek olvassák az üvegre ragasztott kézzel-géppel írt kiáltványokat: "vigyázzatok, beszivárognak", "függetlenség". Hogy egészen pontosan hol volt ez az üzlet, azt még nem tudhatjuk, feltehetően az imént jelzett helyszínek közelében.

Persze a közgyűjteményekben dolgozó történészek számára az az egyik legérdekesebb kérdés, hogy mi a terve a megtalálónak a filmekkel.

- Meg kell beszélnünk, mi lehet a következő lépés, e pillanatban nem ismerem az ide vonatkozó jogi helyzetet - osztotta meg álláspontját Tóth Sándor.

Mivel budapesti képekről van szó, feltehetően ott lenne a helyük. Természetesen alapos dokumentációval. A dokumentálás és a fotók meghatározása nem Tóth Sándor feladata, azt a múzeumi szakemberek végzik el.

De hogyan kell elkezdeni az ilyesfajta nyomozást, azonosítást, mi lehet a módszertan?

-Nehéz, de nem lehetetlen egy-egy ilyen lelet történetének a felfejtése, a legújabb időkben az egyik leghasznosabb a közösségi média használata - adott támpontot Béres Katalin, - Néhány családi kép megosztásával, megfelelő felhívással megtalálhatunk rokonokat, leszármazottakat, akik azonosítani tudják az alkotót, a felvételeken látható személyeket, eseményeket.

-Nehéz egy-egy ilyen lelet történetének a felfejtése, a legújabb időkben az egyik leghasznosabb a közösségi média használata - adott támpontot Béres Katalin. - Ha például a családiak közül képeket teszünk közzé azzal, hogy keressük azokat, akik ismerik a rajtuk szereplőket, talán közelebb juthatunk.

Béres Katalin tapasztalatai alapján javasolja ezt, két évvel ezelőtt azonosított 2019-ben a pécsi bolhapiacon eladott fotóalbumot, amely egy zalaegerszegi família, XX. század eleji-közepi, várostörténeti szempontból is jelentős képeit tartalmazza. (Például a Csány-szobor felállításának jelenetét.)

Tehát adva van az érdekes-értékes leletünk, de még sok a nyitott kérdés. A jó hír az, amit talán el sem hisz az olvasó: akire a további kutatómunkában elsőrendűen számíthatunk, dr. Bognár Katalin, a Magyar Nemzeti Múzeum történésze maga is zalaegerszegi. Ha a végére jutnak, mi híradással leszünk az eredményről.