A könyvlista – bemutatja Tóth Renáta, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója

Bevallom, nagyon örültem a felkérésnek, annak pedig különösen, hogy a sorozatban elsőként ajánlhatok egy számomra kedves könyvet a Zaol olvasóinak, mondja Renáta. Ennek eleget téve Sara Nisha Adams: A könyvlista című könyvét választottam. Ezt a könyvet Szabados Ágnes televíziós személyiség, a NIOK (Nincs Időm Olvasni Kihívás – a Szerk.) alapítója, az olvasás népszerűsítésének egyik legnagyobb hazai képviselője ajánlotta figyelmembe, mikor nemrégiben egy közönségtalálkozó keretében könyvtárunkban járt.

„Körülnéz, lassan hátrapillant. Senki sem figyeli. Kinyújtja a karját, magához veszi és kihajtogatja a papírt - egymás után simítja ki a hajtásokat. Óvatosan bánik vele, hiszen alig vastagabb a cigarettapapírnál, nem akarja elszakítani. Eszébe jut az ismeretlen ember, aki elszántan körmölt mellette. Ahogy kihajtja az utolsó sarkot is, hirtelen fény derül a rejtélyre. Rendezett kecses hurkok, hívogató betűk. Ha esetleg szükséged lenne rá…”

Ezzel a néhány titokzatos sorral hív minket izgalmas kalandra Sara Nisha Adams: A könyvlista című első regénye, melyet részben nagyapja inspirált, aki a könyveken és az olvasáson keresztül találta meg az utat az unokájához. Ez a személyes szál még inkább bensőségessé teszi a történetet. A nagyapa életébe az egyik főszereplő, a frissen özveggyé vált, magányos idős úr, Mukesh alakján keresztül pillanthatunk be. Mukesh nem igazán könyvmoly, soha nem tudta elképzelni, hogy egy olvasmány lekösse őt. Felesége viszont imádta a könyveket, egész kis könyvtára volt otthon. Sokat járt a helyi könyvtárba is, és éppen egy onnan kikölcsönzött könyvvel, amit vissza kell vinnie, indítja el az öregurat a megbékélés, az elfogadás, és az életigenlés útján. 

A másik főszereplő, Aleisha a város egyik kisebb könyvtárában nyári munkát végez. Őt nem igazán érdeklik a könyvek, olyan kamasz, aki inkább a modern eszközökkel kommunikál. Próbál beilleszkedni, átlagos fiatallá válni, de ezt nehezíti, hogy lelke tele van kétségekkel, családi teherrel, és számos kérdőjellel az életről. De egy nap talál a könyvtárban egy papírdarabot, rajta könyvcímekkel, és a mindent megváltoztató mondattal: „Ha esetleg szükséged lenne rá…” Itt a történet önálló életre kel, elkezdődik a varázslat, ami őt és az idős öregurat összeköti, és megnyit egy közös utat, amit együtt járnak be.

Sara Nisha Adams: A könyvlista című könyve nagy hatással volt rám, folytatja Renáta. Több oka is van ennek. Egyrészt a történetek a könyvtár köré szerveződnek, ezáltal kapcsolódik a munkámhoz, másrészt szeretem, ahogy a könyvek, mint a digitális világban az idők próbáját kiálló hagyományos szövetségeseink megjelennek, és az irodalom gyógyító, építő ereje ennyire finoman szövi át azokat a sorsokat, amiket a regényíró elénk tár. A könyv nem egy ’versenyfutás az idővel’ tempót diktál, időnként le is lassul, mintha nekünk is azt üzenné, hogy tartsunk szünetet és gondolkodjunk, hol is tartunk az életünkben. Ne bosszankodjunk, ha kicsit beleragadunk a történet folyamába, mert maga az olvasás is egy lassabb befelé fordulást kíván. A történetek kapcsolódnak a veszteség, a kamaszkori nehézségek, a generációs kommunikáció problémaköréhez, az elmagányosodás, gyászfeldolgozás, szorongás pszichológiájához.

„Kérem, próbálja meg észben tartani, hogy a könyvek nem mindig menekülési útvonalak: néha tanítanak is nekünk valamit. Megmutatják nekünk a világot, nem elrejtik előlünk.” 

Mit adhatnak az ajánlott listás regények a könyv szereplőinek? Mit jelent a könyvlista? Egyfajta személyiségfejlődést, önismeretet, újrakezdést, célt és lehetőséget. Amikor olvastam, átéreztem a szereplők életnehézségeit, azokat a kirekesztési pontokat, melyek tapinthatóak akár közvetlen környezetünkben is. Bár ezek kitalált élettörténetek, mégis nagyon közelinek tűntek, mert mindenkinek van egy története, egy lyuk az élete szövetén, amit a könyv sorai segíthetnek befoltozni és elsimítani az egyenetlenségeket. Az út nem könnyű, tele van akadállyal, könnyebbé akkor válhat, ha olvasóként másét járjuk és nem a magunkét. Lehet könnyebb a gyász, az elengedés, a megküzdés, a közösségbe való visszatérés, az elfogadás és az életigenlés. Mindig van egy jó szó, egy segítő kéz, egy jó hely, ami reményt adhat. Nagyon tetszett, hogy a könyvtár is ebbe a menedék és találkozási helybe tartozott a regényben, ahogy én is így látom ezt a helyet a mindennapjaimban.

Nem mellesleg a lista könyveit én is régen fogtam a kezembe, azt gondoltam olvasás közben, hogy érdemes volna újra elolvasnom őket. Hiszek abban, hogy bizonyos könyvekkel okkal kerülünk kapcsolatba, és minden könyves találkozásnak jelentősége van. Nagyon sok ismert, vagy ismeretlen ember mondta már azt, hogy mások történetei inspirálták, vagy segítették hozzá, hogy álmait megvalósítsa, vagy túllendítse magát egy nehéz élethelyzeten és új lehetőségeket, erőforrásokat ismerjen meg önmagában. Szívből ajánlom A könyvlistát mindazoknak, akik ebben szeretnének előrelépni.

A sorozat következő részéhez Tóth Renáta, a megyei könyvtár igazgatója Bubits Tündét, a Pannon Tükör kulturális folyóirat főszerkesztőjét kérte fel egyik kedvenc olvasmánya bemutatására, akinek köszönjük, hogy elfogadta a felkérést. A vele készült beszélgetés várhatóan novemberben jelenik meg.