Para: ifjúsági dráma a Hevesi Sándor Színházban

Hova fajulhat a „Felelsz vagy mersz?!” közismert társas játék, ami eredetileg nem a merészséget, bátorságot teszteli, inkább az önismeretet? 
Mire képes a kirekesztett, az osztály marginalizált furacsaja, a jó tanuló pedagógusgyerek, s főleg a jófejű, de renitens, ám véleményvezérségre született kamasz? 
Mire és miért? Azért, hogy tartozhasson valahova, azért, amit se a rossz, se a jó körülmények közt élő gyerek nem kap meg. Ricsi, a felnőttek által a „rosszgyerek” dobozba skatulyázott kamasz ezen túl képes csapatot szervezni azokból, akik e hiányérzettel küzdenek. Ők aztán mi másban kovácsolódhatnának együvé, mint valami merész, törvénysértő cselekedet tető alá hozásában, majd tagadásában, így önmaguk árulóvá és áldozattá osztályozásában.
A Para című ifjúsági drámát persze szerencsére nem ilyesfajta felnőttes tudálékoskodással nézi a tizenéves. Inkább talán azzal a meglepetéssel, hogy a színpadon átvitt értelmek helyett az ő valósága tárul elő. És jól hallja a hetedikes Ricsi mondatait: “Ez egy harc. Az iskola a diákoknak és a tanároknak is egy harc. A diákoknak nehezebb. Mert mi nem csak a tanárok, mi egymás ellen is harcolunk.” 

Látszik, érződik, hogy a Para drámapedagógusok tapasztalatain nyugvó sztori, a szempontrendszert alaposan kidolgozó tanmese, ha szabad ezt a szót használni. A tanárok, szülők, diákok tipikus figurái rajzolják ki azt a teret, amelyben dönteni kéne, ki miért olyan, amilyen, miért nincs egyfajta igazság. Hiszen például Zoli bá’, az indulatos an bornírt tanár sem gyárilag ilyen, hanem azért, mert nincs kulcsa a tanítványaihoz. Az igazgatónő pedig ugyan megértő, ám a botránytól rettegő kárelhárító, nem számíthatnak rá a gyerekek. A szülőknek is ezer gondja van, nem nagyon fér bele a gyerek megértése. Maradnak hát egymásnak, tele vékony jégen járó ötlettel. Lehet, hogy a felnőtteknek szól inkább a Para? A végkifejlet nem titkol bizonyos cinizmust: akit kell, nem kirúgnak, hanem másik iskolába tanácsolnak – humánus megoldás. Bár a diákok ettől nem igazodnak el jobban az erkölcsi kérdésekben...
A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház fiatal gárdájának izgalmas lehetőséggé vált a Para. Közösségük nem először mutatja meg, hogy együtt újfajta hangot, regisztert képesek meghonosítani a műsortervével biztonságra törekvő színházban. Egy-egy színész több szerepet játszik, az öltözettel elválasztott megoldást láthattuk tőlük a Bánk bánban. 
Lássuk a trükkös szereposztást: T. Piroska igazgatónő - Pap Lujza Domján Edit-díjas, Fekete Richárd - D. Varga Ádám, Faragó Kitti - Dura Veronika. Az „M” Csapat a 7. C-ből:   Hoffmann Dominik - Kovács Martin, Szabó Júlia - Támadi Anita, Mohácsi Noémi - Kovács Virág. Tanári kar, szülők: Zoli Bá, of., történelemtanár - Kovács Martin, Kulcsárné Klára matektanár - Támadi Anita, Szabóné Ágnes tanítónő, Juli édesanyja - Kovács Virág, Péter Bá informatikatanár - D. Varga Ádám, Éva néni, magyartanár - Dura Veronika, Hoffmann János, Dominik apja - D. Varga Ádám, Faragó Szilárd, Kitti apja - Kovács Martin, Feketéné, Ricsi anyja - Támadi Anita, Mohácsiné, Noémi anyja - Dura Veronika.
– Óriási lehetőség számunkra, hogy minél több diákhoz eljussunk, hiszen a Lázár Ervin Program még az utaztatást is fedezi, számos iskolába is eljutunk ezzel a lenyomattal, ami a mai társadalmunkat monitorozza. Jó darabról van szó, csak jól meg kellett csinálni – mondta Mihály Péter lapunknak.