A múlt héten lezajlott Ünnepi Könyvét zalai találkozásai kapcsán

Rengeteg betűt nézünk meg nap mint nap, senki sem tud meglenni nélkülük, aki számítógép előtt ül, telefont vesz a kezébe. Akad, aki a könyvnyomtatást ma már ártalmasnak tartja a fákra nézve, olvassunk inkább világító oldalakon a kütyüinken. Mert csak az ember olvas, ahogy Márai Sándor állítja.

Dehát a könyv, a könyv ünnepe, az Ünnepi Könyvhét, az a nyár eleji egy hét, hát az hungarikum, nemde? Ki tudja, mennyire tűnünk idejétmúlt dinoszaurusznak, ha arról mesélünk, 20-30 éve jóelőre készültünk a listáinkkal, félretetettünk, lefoglaltunk, roskadozó köztéri sátrak előtt álltunk sorba egy-egy írói kézjegyért. Ez a hagyomány ma már csak a fővárosban idézhető fel, vidéken nincs rá... igény, akarat, lehetőség? Nem beszélve arról, hogy a mai könyvárakat aligha szabják a vékonypénzű értelmiségi fizetéséhez, bármennyire is tűnik unalmas nyafogásnak.

Maradnak a kütyük, az e-book-ok, a letöltések? Még nem. Mivel itt vannak nekünk a könyvtárak, benne a kisvárosok utolsó mohikánjai.

A zalai bibliotékák javíthatatlanul optimista munkatársai idén, a 94. Ünnepi Könyvhéten is kitettek magukért. Arra is volt figyelmük, hogy az ismert, népszerű írók mellett ne feledkezzenek meg a zalai irodalom jeleseiről. A hűvös olvasótermekbe invitált írók és olvasóik egy-egy órára közös energiamezőbe kerülhettek. A hatás talán kitart egy évig, a 95.-ig.

Két kötetben a község elmúlt századai

Zalaszentgyörgy történetét összegzi az idén tavasszal megjelent kettős kiadvány. Több mint hatéves terv valósult meg a Zalaszentgyörgyi évszázadok című két kötetes falumonográfia idei megjelenésével.

A község polgármestere, Kovács Dezső zalai történész barátaival még 2020 előtt hozzáfogott az ötlet megvalósításához, melyet az egyik szerző, Kapiller Imre levéltáros hirtelen halála, valamint a levéltári kutatásokat nehezítő koronavírus járvány hátráltatott.

– A témaköröket felosztottuk egymás között – mondta a község vezetője, aki a táji adottságokat és az ökológiai területek áttekintését vállalta. – Dr. Vándor László, Béres Katalin muzeológus mellé csatlakozott dr. Horváth Zita társszerzőnek. A zalaegerszegi történész akkor még államtitkár volt, ma a miskolci egyetem rektora, de elfoglaltságai mellett is megírta Zalaszentgyörgy 18. századi történetét.

Az első kötet tehát a környezeti földrajzzal indul, melyhez színes természetfotó gyűjtemény társul, majd Vándor László tanulmánya összegzi a község históriáját a kezdetektől 1700-ig, majd a közel 800 éves templomról szóló írás következik, melyhez szintén képmelléklet társul. A fotók egy részét a köteteket tervező Seres Péter fotográfus készítette.

A második kötet első fejezetei dr. Horváth Zita egyetemi segítségével a 18. századba kalauzolják az olvasót, melyből képet kapunk az itt élők túlélési képességéről. Tőle Béres Katalin főmuzeológus, a Göcseji Múzeum munkatársa veszi át a szót: tanulmánya az 1867-es kiegyezéstől a rendszerváltásig, azaz 1989-ig tekinti át Zalaszentgyörgy történetét. Ezeket az oldalakat zalaszentgyörgyi életképek zárják, melyek – Vaski Gábor által gyűjtött, Kiss Nóra néprajzos által feliratozott – 1910-1970 közötti fényképfelvételek legérdekesebb darabjait tárják elő. Sejthető, hogy ez lesz az egyik legérdekesebb böngésznivaló a könyvben. A könyv függelékében adattár található a községi elöljárók és kitüntettettek neveivel 1867-től napjainkig. Az 500 példányban készült keményfedeles könyvpár tetszetős, igényes kivitelezésű.

– A külleme Seres Péternek köszönhető – mondta Kovács Dezső. – A kötetbemutatón részt vevők kaptak tiszteletpéldányokat, de terveink szerint idén karácsonyig a falu lakóit is megajándékozzuk, a további érdeklődők pedig az önkormányzatnál tájékozódhatnak.

A település 2026-ban ünnepli első írásos említésének 700. évfordulóját.

Folytatás:

https://www.zaol.hu/helyi-kultura/2023/06/tengernyi-nosztalgikus-tortenet

https://www.zaol.hu/helyi-kultura/2023/06/beszelgetos-konyvek-ahogy-csak-o-tudja