A hónap műtárgya: 2000 éves étkészlet a római korból (videó)

Pecséttel, bélyeggel ellátott római kori luxuskerámiák kerültek a Göcseji Múzeum kihelyezett időszaki kiállításának üvegvitrinjébe a városháza földszintjén.  

A hónap műtárgyai a terra sigillata néven ismert, finom agyagból, korongozással készült, vörösesbarna színű, mázazott kerámiák. Ezek az ókori Római Birodalom idején nagyon népszerűek voltak. A kiállított tálakról a múzeum régész-muzeológusa, Németh Roland osztott meg érdekességeket. Például azt, hogy ez az edénytípus díszkerámiaként annyira értékes árunak számított, mint a mai porcelán.  A terra sigillata szó azt jelenti: pecsételt föld, ugyanis a készítő, ez esetben vélhetően észak-itáliai fazekasmester pecséttel-bélyeggel látta el, ezzel is jelezve az áruja márkás mivoltát. Az egyik edénybe pedig tulajdonosa a nevére utaló jelet is belekarcolt.

A most bemutatott tárgyak az M76-os gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódó próbafeltárásban kerültek elő Alsópáhok határában.  Tavaly nyár vége fele bukkant elő egy feltételezhetően római kori épület 3 x 5 méteres, L-alakú, sekély, sóderes falalapozása, ami esetleg római villához köthető. Az épület nagyobb része az ásatási terület határán fekszik, ezért pontos rendeltetését nem sikerült tisztázni. Talán ehhez az épülethez tartozhat az a kora római temető, ami a domboldal tetején húzódik. Itt három sírt tártak fel, az egyikben bukkantak rá a 15 darab terra sigillata edényre, ráadásul a leletegyüttesből 11 teljesen ép állapotú, eredeti helyzetében pihent, kézbe vehették a régészek lényegében a teljes étkészletet tányérokkal, tálakkal. Ezekből három darab látható most a városházi vitrinben. Kivételesen ritka ez a lelet, hiszen a császárkorra, a Krisztus utáni  1-2. századra tehető a sírok kora, tehát nagyjából 2000 évet a földben pihentek az edények, és mégis ilyen jó állapotban maradtak, ez a lelet pedig az egész Római Birodalmon belül rendkívülinek számít.

Az ok, amiért elhelyeztek ilyen edényeket a sírokba, nem egyértelmű, tért ki rá Németh Roland. Ebben az időszakban úgy hitték, nem a test a lényeges, hanem az ember szellemi öröksége. E hit szerint az emberek a halál után is tovább élnek a szellemükben, és ezért elengedhetetlen volt, hogy a halottakat megfelelő módon temessék el. A rómaiak úgy gondolták, az elhunytaknak szükségük van a túlvilágon arra, ami az életükben is fontos volt számukra, ezért melléjük temették azokat a tárgyakat, amelyek segítették  az utazásukban a túlvilágra. Előkerültek baromfira utaló állatcsontok is, ami utal arra, ételt is helyeztek a túlvilági útra az elhunytaknak, ami akár lakomaként is értelmezhető.

A később feltárt további két sír is számos érdekességet rejtett. Napvilágot látott bronzfibula (ruhakapcsoló tű), bronzkarperec, mécses, illetve épségben üveg illatszeres edény is. Mindez és a terra sigillaták egyértelműen a helyi luxus, gazdagság ékes példái. Az elhunyt lehetett gazdag kereskedő család tagja, vagy egykor a seregben szolgált, majd leszerelt legionarius, esetleg a Dunántúlon élő tehetős, a rómaiak kultúráját átvevő a bennszülött a helyi elitből, magyarázta Németh Roland.