Tankerületi pályázati támogatással kirándulhattak Petőfi-emlékhelyekre a zalai diákok

– A Zalaegerszegi Tankerületi Központ fenntartásában működő köznevelési intézmények közül 14 iskola összesen 26 osztálya vett részt egy- vagy többnapos tanulmányi kiránduláson – mondta lapunknak Kajári Attila tankerületi igazgató. – A múzeumok, emlékhelyek, alkalmazkodva a modern kor és a ma gyermekeinek elvárásaihoz,  interaktív módon,  múzeumpedagógiai foglalkozásokkal várták a tanulókat. A pályázati lehetőség rendkívül fontos a kulturális emlékezet ébren tartása és folyamatos gazdagítása, valamint az anyanyelvi és kulturális identitás támogatása szempontjából. A Petőfi 200 emlékévben ünnepli 150 éves fennállását a zalaegerszegi Petőfi-iskola, ők komplex módon, több rendezvényen gyarapították a tudásukat, gazdagították élményeiket. A tanórán kívüli lehetőség mindig élményszerűvé teszi az oktató-nevelő munkát, az élménypedagógia olyan ága, ami ritka alkalom. Ősszel folytatódik a program, amelyet úgy állítunk össze, ahogy az iskolai igények megfogalmazódnak.

Csak néhány példa:  a Csertán Sándor Általános Iskola közössége Pápára utazott,  a zalaszentgróti Deák Ferenc Általános Iskola diákjai Szentendrére a szabadtéri néprajzi múzeumba, az Egervári Általános Iskola tanulói a budapesti Színháztörténeti Múzeumba, valamint az Evangélikus Országos Gyűjteménybe, több osztály  a Magyar Nemzeti Múzeumba, a Magyar Nemzeti Galériába, a Petőfi Irodalmi Múzeumba, illetve Pápára és Balatonfüredre, a Jókai Mór Emlékházba, a budapesti Fiumei úti sírkertbe. Kápolnásnyéken a Vörösmarty Emlékház is szerepelt a lehetőségek között, továbbá a zalai, kehidakustányi Deák-emlékház is.

– Öröm a projekt megvalósítása, üdvözlendők ilyen és ehhez hasonló programok, melyek nagyban hozzájárulnak a felnövő nemzedék hazaszeretetének,  identitástudatának fejlődéséhez – tette hozzá Kajári Attila.

Két zalai iskola beszámolójában az alábbiakban olvashatnak a gyerekek élményeiről. A Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium 11. N osztályos tanulóit Hajduné Szabó Ágnes tanárnő kísérte. Simon Virág Boróka így írt az emlékezetes napról: 

"A Magyar Nemzeti Múzeumban  a reformkori forgatag elnevezésű programon vettünk részt, miután egy kicsit megismerkedtünk magával az épülettel, annak történetével. A sokrétű kiállításból egy-egy tárgyat kiemelt a vezetőnk, s annak kapcsán beszélt a reformkor jelentős eseményeiről. A március 15-én történteket beavatott közreműködők elevenítették fel mint korabeli szemtanúk a nyomdából vagy az esti színházi előadásról. Így élőbbé váltak az események, s még több közünk lett ehhez a naphoz, ahogy a saját műsorunk részletei is eszünkbe jutottak. Délután a Petőfi Irodalmi Múzeumban folytatódott az emlékidézés. Vezetőnk az egykori sajtógép mellett arról beszélt, mi mindenben volt rendhagyó akkoriban Petőfi viselkedése, törekvése, mennyiben hasonlítható az ő alakja a mai hírességekhez. Ehhez interaktív feladat is kapcsolódott: posztert, plakátot kellett „nyomdáznunk” a magunk választotta témában saját készítésű betűkkel, illusztrációkkal.  A megújult Petőfi-tárlat a költő tárgyai, kéziratai mellett a hatására is felhívja a figyelmet. Szemléletesen láthattuk Petőfi kapcsolatrendszerét, aztán hogy miként fedezte fel a képzőművészet is a pusztát, milyen volt a mindennapok ízlése. Néhányan szívesen időztünk volna még egyik-másik teremben, de indulnunk kellett a pályaudvarra."

A zalaszentgróti tanulók emlékezetes szentendrei napjáról  Dufkáné Vincze Mária igazgató számolt be lapunknak: 

"A múzeumpedagógiai foglalkozás keretében diákjaink megismerhették, milyen volt a párválasztás Petőfi korában, 100-180 évvel ezelőtt, miért nem lehetett tisztán örömteli esemény egy fiatalnak, kik és mi alapján határozták meg egy akkori fiatal szerelmi életét. A foglalkozás során az udvarlástól indulva az esküvőn keresztül a gyermekvállalásig közösen – a tájegység több helyszínét felfedezve – tekinthették meg a maihoz képest eltérő vagy épp hasonló szokásokat. Mindig is foglalkoztatta az embereket a személyes boldogság keresése, a diákok megtudhatták, hogy a paraszti kultúrában a pusztán szerelemből kötött házasságok száma meglehetősen kevés volt. A párválasztás, házasságkötés és családalapítás még az 1900-as évek elején is alapvetően egy gazdasági egység megteremtését szolgálta. Az egyéni boldogság alárendelése egy eszmének, a parasztság mindennapjaiban és Petőfi gondolkodásában és verseiben is megjelenik. Megtekinthettük Nemesradnót 1885-ben épült kisnemesi lakóházát, ahol fontos volt a nemesi származás, minőségi és mennyiségi különbség mutatkozott a paraszti bútorokhoz képest. A skanzen különlegessége, hogy az épületekben megjelenő kiállítások, belső terek a múlt egy pillanatát ragadják meg – mintha az egykori családok, a ház tulajdonosai még mindig használnák az épületet, ott vannak a személyes tárgyaik, ruháik, eszközeik, csak épp az emberek hiányoznak.”