A kézműves szakkörök megtartása a cél – Fontos lenne a képzés és az utánpótlás-nevelés

A konferencia és kiállítás elsősorban a Nyugat-Dunántúlon régóta és jól működő, nagy hagyományokkal bíró, a népi kézművesség valamely ágában működő szakkörök bemutatását tűzte ki célul, miközben az aktuális problémákat is körbejárták. S bár megoldást nem találtak felvetéseikre, arra jutottak, hogy a Hagyományok Házával közösen nézik meg a további működéshez szükséges lehetőségeket. Alapvető problémaként fogalmazódott meg, hogy egyre kevesebb fiatal viszi tovább a népi mesterségeket, a kézművesség szeretetét.

– Nagyon kiöregedtek a több mint fél évszázados szakkörök, ez pedig előbb-utóbb a kézműves közösségek megszűnéséhez vezet – ecsetelte Prokné Tirner Gyöngyi, a találkozónak helyet adó alkotóház vezetője. – Valószínű, hogy újra kell indítani a Hagyományok Házával karöltve a szakkörvezetői képzést is. Emellett szóba került, hogy nem mindig tudjuk hazai forrásból beszerezni a foglalkozásokhoz szükséges alapanyagokat. Például a hímzésekhez való, jó minőségű cérnát, fonalat, illetve a höveji csipke készítéséhez szükséges organzát Bécsből tudják beszerezni.

Az intézményegység-vezető hozzátette, a legtöbb kézműves közösség önfenntartó, legtöbb helyen a tagdíjakból a szakkörvezető tiszteletdíjára sem futja, azt egyelőre, ideig-óráig a Csoóri Sándor pályázatból pótolják. A konferencián a szakkörök indulásáról, az országos továbbképzési programról Beszprémy Katalin, a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület elnöke beszélt, míg Benedek Krisztina, a Hagyományok Háza Népi Kézművesség és Népi Iparművészeti Szakcsoport vezetője, Prokné Tirner Gyöngyi, Bereczky Csaba fafaragó, a Népművészet Mestere és Székely Erzsébet hímző, népi iparművész a régióban működő nagy múltú szakköri mozgalmakról szólt.