A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe

A témakör jó ismerője, Gyanó Szilvia, a nagykanizsai Thúry György Múzeum néprajzos-főmuzeológusa elmondta: a népi vallásosság körébe tartozó emlékeket, a rengeteg kis szentképet, olajnyomatot, vásári szobrocskát sokáig nem méltatták figyelemre. Pedig egy-egy korszak legfontosabb vallásos megnyilvánulásai voltak – és maradtak mind a mai napig.

– Segítségükkel nyomon követhetjük az adott korszak vallásos trendjeit, de akár az üdvtörténetet is illusztrálhatjuk velük. A képi ábrázolások és az archaikus imaszövegek gyakran szinte egymást magyarázzák – fogalmazott. – Például a türelemüvegekben, vagy a régi nyomdai eljárásokkal készült Golgota- vagy Szent sír-ábrázolásokon megjelenő tárgyi világ az archaikus népi imádságokban is visszaköszön. Ezekre a mai hívő sokszor nem adhat magyarázatot, nem is érti, miért van ott az ezüstpénz, vagy a botra tűzött szivacs. Az „Arma Christi” kategóriába tartozó tárgyak, azaz a kínzatás eszközei is megjelennek ezeken az ábrázolásokon, mint például a kalapács, a töviskoszorú, a szögek, a létra, a lándzsa vagy a már említett 30 ezüstpénz és a spongya (szivacs).

Hozzátette: Erdélyi Zsuzsanna Zalában elsősorban Búcsúszentlászlón és Balatonmagyaródon gyűjtött régi imádságokat, melyek meg is jelentek több kötetében. Az archaikus (más néven apokrif) népi imádságok több szempontból érdekesek. Egyrészt a nyelvezetük régies, másrészt a Bibliában nem szereplő elemeket is tartalmaznak. Ezek is részei a vallásos néphagyománynak, mintegy kiegészítik a bibliai eseményeket. Ezek egy része, melyeket Mária-siralmaknak is nevezünk, a húsvéti történéseket, Krisztus szenvedését és halálát vetíti előre Mária szempontjából.

– Sokszor nagyon naturalisztikusak ezek a szövegek – mesélt tovább a szakember. – A régi nyomatokra is ugyanez igaz. Most más jellegű ábrázolásokat részesítenek előnyben a hívek. Inkább látjuk a szépséges Szűz Máriát imára kulcsolt kézzel, vagy a fényt árasztó fehér ruhás Krisztust katolikus otthonokban, mint a kereszthalált a maga véres valóságában, vagy az ölében halott fiát sirató anyát. Az archaikus ember, akinek az életében a halál és a szenvedés még mindennapi dolog volt, még máshogy viszonyult a húsvét üzenetéhez és más jellegű tárgyakkal vette körbe magát.