Dr. Csányi Vilmos előadása a VMK-ban

Mindenki tudta, hogy a kutya gondolkodik, utánoz, segít, feladatot lát el, de a magatartástudomány azt az álláspontot képviselte, hogy a kutya  olyan, akár a többi állat, ingerekre válaszol, ösztönlény. Az ELTE etológiai tanszékén 30 éve kezdtük a kutatást a kutyával – szólt a kezdetekről érdeklődésünkre a Széchenyi-díjas professzor, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. – Arra voltam kíváncsi, hogy az evolúcióban ember milyen tulajdonságokkal bírt a nyelv megjelenése előtt. Azt tudjuk, hogy már közösségekben éltek, értették, segítették egymást, de még nem beszéltek. Ez hasonlít ahhoz, amilyen közegben most van a kutya, ami 70-100 ezer évvel ezelőtt kezdett elválni a farkastól. A vizsgálatok azt mutatták, hogy 8-10 olyan tulajdonsággal rendelkezik az ember, amivel a kutya is, de a farkas nem _ magyarázta Csányi Vilmos, akinek kutatási területe az állati és emberi viselkedés, a biológiai és a kulturális evolúció.

Első példaként a kötődést említette, ami az emberek között életkoruktól függetlenül bármikor létrejöhet, míg az állatoknál ez a tulajdonság hiányzik, de ebben kivétel a kutya, ami az emberrel való együttélés miatti génváltozások eredménye. Abban is “emberi” a kutya, hogy képes dominanciaváltásra, azaz átadni a döntést. A többi állat betanítható arra, hogy mindig döntsön, illetve hogy sosem, de a váltásra nem. A vakvezető kutyáknál figyelték meg, hogy bizonyos helyzetbe elfogadja, ha a gazda felülbírálja, de utána visszaveszi a döntést, ha szükséges, mégpedig önállóan. Ennek összehasonlító vizsgálatára is sor került, számolt be a kísérletről a professzor. Vakvezetőkutyák kiképző pályájára vittek el tíz rendőrkutyát és tíz családban élőt. Az ebeknek a bekötött szemű, tehát “vak” gazdájukat kellett végigvezetni a pályán. A tíz rendőrkutyából a gazda utasítására nyolc egyenesen tartott a célhoz, nem törődve az akadályokkal, két kutya azonban a második ütközés után megállt, ránézett a gazdára,  majd vezetni kezdte, kerülte az akadályokat. A családi kutyáknál fordított volt az arány, nyolc kezdett “gondolkodni”, aztán áttért a vezetésre, az akadályok kikerülésére. Mint kiderült, a két jól teljesítő rendőrkutyával kiképzője munkaidő után is rendszeresen foglalkozott, a családnál élő kutyák közül viszont a kettő rosszul teljesítő élete java részét a kertben töltötte, nem engedték be a házba, kevesebbet voltak az ember mellett.

Csányi Vilmos előadásában szólt arról, miszerint a kutya képes arra is, hogy a gazda gondolatát kitalálja, ebben is hasonlít az emberre. No meg abban, ahogy tanul, ezt is igazolták kísérlettel, aminek volt egy érdekes mozzanata. Ha az egyébként egyszerű feladat közben  – két cserép közül melyik alatt van a labda, amit jól láthatóan a kérdés előtt rejtettek el – beszéltek a gyerekhez, illetve kutyához, magyarázták a feladatot, kérdezték a megoldást, akkor helytelen válasz született, amennyiben a labda több ismétlés után, tehát a tanítás folyamatában a “megszokott” cserép helyett egyszer csak a másik alá került. Ezt tévesztésnek gondolta a gyerek, illetve a kutya is, ezért jelölte meg a korábbi helyet. Ezt igazolja, hogy farkassal megismételve a feladatot, mindig jó választ kaptak a kérdésre, nem befolyásolta, hogy beszéltek hozzá. A beszéd értelmezéséhez kapcsolódik a világon elsőként általuk végrehajtott MR-vizsgálat is, ami igazolta, hogy a kutya az agya más-más területén dolgozza fel a szavakat és az azokat kísérő intonációt, márpedig az emberi agy is így működik. Léteznek szavakat értő kutyák is, de az embertől eltérően számukra nem különbözik a főnév és az ige, de az utóbbit gyorsabban tanulják meg. Képes a kutya arra is, hogy amennyiben a  már megtanult nevű, ismert tárgyak közé újat tesznek, és ennek a nevét mondják neki, hogy keresse meg, akkor kiválassza azt, aminek a nevét még nem tudja, ez pedig a kétéves gyerekek képességének felel meg.

Csányi Vilmos arról is beszélt, hogy kutatási eredményeiket a tudományos világ sokáig nem fogadta el, számos anyaguk közzétételétől zárkóztak el a szaklapok. A kutyák tanításával kapcsolatos vizsgálati eredményeik a Science című, nemzetközileg elismert folyóiratban először 2009-ben jelentek meg. Szokatlan módon a publikáció előtt a szerkesztőség az ELTÉ-re  küldte a magatartástudományokban jártas szakemberét, aki végignézte a kísérleteket, hogy meggyőződjön az eredményekről. Abban a cikkben használták először a szőrös gyerek kifejezést a kutyára. Azóta nincs gondjuk a publikálásokkal, világszerte alakultak kutyaviselkedéssel foglalkozó laboratóriumok. Egyebek mellett a kutya öregedését vizsgálják, mert hasonlatosan zajlik a folyamat náluk, mint az embernél, utalt végezetül egy újabb kutatási irányra a professzor.

Biztosak lehetünk benne, a hallgatóság „kutyás” része addigi meggyőződésben még jobban megerősödve távozott a másfél órás előadásról, és a többiek is más szemmel néznek négylábú barátainkra.