Ismét megjelent Szálinger Balázs hexameterben írt vígeposza

„… a huszadik század eget és földet rengető förtelmességeit csak még inkább tetézi annak az igazságtalanságnak a ténye, mely igazságtalanságot Kolon vármegyének, későbbi nevén Zala vármegyének (…) kellett elszenvednie. Ennek területét többszörösen megcsonkították hol nyugati nagy-, hol pedig magyar hatalmak. Főként az 1949. évi területcsatolás ütött mély sebet Zalának a történelem keresztjére szögelt, fájdalomtól égő testén: az azelőtt hozzátartozó Balaton-felvidék egésze az ipari Veszprém megyéhez került” – olvashatjuk az előszóban a történet kiindulóhelyzetét.

Szálinger Balázs azt is megemlíti: teljesen kiveszett a köztudatból azon időszaknak a képe, amikor még a fél Balaton és három folyó (Zala, Mura, Dráva) mosta a megye partjait. Erre emlékezve vállalta a szerző „az első magyar zalai-revizionista költő nehéz szerepét”, persze nem politikai alapon, sokkal inkább a minőségi irodalom oltárán áldozva.

Az író-költő felelevenítette: a mű egy olvasmányélményének hatására született. A könyv azt taglalta: mi az egyetlen szépség a somogyi Balaton-parton? Erre a tréfás válasz úgy szólt: a zalai látványa.

– Ennek nagy része persze ma már nem Zaláé – folytatta Szálinger Balázs. – Arra gondoltam 21 évesen, milyen érdekes, hogy évszázados történelmi hagyományok is felülírhatók egy rendelettel. Mindezt humorral akartam bemutatni, amely persze nem tette komolytalanná a művet, sokkal inkább élővé. Ifjú szerzőként nagyon élveztem, hogy hexameterben írok vígeposzt, akárcsak hajdan Petőfi Sándor. Élveztem minden percét, majd később, a felolvasó esteken még én is bele-belenevettem a történet fordulataiba.

Később az ifjú költő „megtudta”, nemhogy vígeposz, de még verses epika sincs a kortárs irodalomban, így ez a műfaj érdekessé vált számára, a kötet pedig szakmai és közönségsikert aratott. Ám a Kolozsvárott kiadott Zalai passió egy életrajzi adattá vált, hiszen az akkori ezer példány hamar elfogyott, s a kötet nem volt hozzáférhető.

Szálinger Balázs most magánkiadásban ismét a közönség elé lépett a vígeposszal, amelynek témájához saját élettörténetének első mozzanata is kapcsolódik, hiszen az író-költő a Veszprém megyei (sic!) Keszthelyen született 1978-ban. Aztán 79-ben ez a járás visszatért – a fiktív történet szerint a szerző nagyapja által toborzott seregnek köszönhetően.