György Albert szobrászművész otthonra lelt Újudvaron

– A romániai Lövétén születtem, de már elég korán, 12 éves koromban elkerültem a marosvásárhelyi művészeti szakközépiskolába, ahol nagyon sok gyakorlati tudnivalót sajátítottam el a szobrászattal kapcsolatban – emlékezett vissza György Albert. – A képzőművészeti lí­ceum után Bukarestbe kerültem, ahol elvégeztem a képzőművészeti főiskolát, majd Szatmárnémeti következett, ahol tulajdonképpen kialakult a stílusom végső formája. Romániában ugyan elismert művésszé váltam, de a diktatúra elviselhetetlen nyomása egészen Svájcig űzött, ahol mindent elölről kellett kezdenem. Szerencsére sikerült beilleszkednem, és az ott töltött évek termékenynek bizonyultak. Ugyanakkor a lelkem nem nyughatott, a honvágy egyre erősebben tört a felszínre, biztosan tudtam, hogy magyar földön szeretnék élni. Ezért egyre intenzívebben kezdtem keresni a megfelelő életteret, amit végül itt Zalában, ebben a csendes falucskában, Újudvaron találtam meg.

György Albertet Magyarországon sajnos még kevesen ismerik, ám Európa nyugati részén komoly szakmai sikereket ért el, számos munkáját vásárolták meg svájci, francia, német, kanadai, ausztrál és amerikai magán- és közgyűjtemények számára. Szobrai szinte kivétel nélkül bronzból készülnek, mint mondja: ebben az anyagban találta meg a saját szabadságát.

– A bronz, mint anyag, nagyon drámai és dekoratív, ráadásul az időtlenség képzetét kelti, így rendkívül alkalmas az örök érvényű gondolatok, érzelmek ábrázolására – mondta a szobrászművész, aki az alkotás folyamatáról elárulta: először agyagból alakítja ki az elképzelt formát, ahogy a szobrászok általában, és ezt követően erről lehet negatívot venni, majd kiönteni a kész alkotást. – Itt Újudvaron van már műtermem, de öntödét nem építettem. Ha elkészülök egy-egy mintával, majd valamelyik öntödében kiöntetem.

A újudvari kúriában kialakított galériában jelenleg 45 alkotás látható, ezek többsége a svájci időszak termése. A szobrok zöme – nyilván a hely adottságai miatt – kisméretű, de még így is magával ragadó az az érzelemgazdagság és üzenet, amit közvetítenek. A kontrasztok, az éles törésvonalak vonzzák a tekintetet, s miközben elmélyedünk a részletekben, azt vesszük észre, hogy libabőrösek lettünk.

– Remélem, hogy itt Zalában, az új választott otthonomban is sok inspiráció ér, amit aztán szoborba önthetek – mondta György Albert, akit a múlt heti galériamegnyitón rengetegen tiszteltek meg jelenlétükkel, többek között Cseresnyés Péter, a térség országgyűlési képviselője, aki „Isten hozta” felkiáltással fogadta zalai polgárrá az alkotót, majd ama reményének adott hangot, hogy Nagykanizsán és több másik dél-zalai településen is lesz lehetőség egy-egy György Albert által álmodott és készített köztéri alkotás elhelyezésére.