Hat színházi est, ezerféle élmény: ez egy hét ZA-KO

Az udvar négyszöge szűk eget zár fölénk, a falak visszasugározzák a napközben összegyűjtött meleget, a pultnál frissítők várnak. Idén a leglengébb öltözék is elegendőnek bizonyult esténként, amikor színházi élményre vágyó jóismerősök karéjában vártuk az újdonságokat. 

Az étlap Tompa Gábor válogatását dicséri, a Kvártélyház Szabadtéri Színház igazgatója évről évre igyekszik szokatlan csemegékkel szolgálni. 

Június 26-án szombaton fél kilenckor egy csendes szavú fiatalember prológja vezette fel a Másnap című zenés estet. Polimer kazettákra vett dalokat hallgatott, rendezgetett, remélte, kezdeni tud velük valamit. Mármint hogy eljuttathatja a közönséghez. Elmondta Szűcs Krisztiánnak (Heaven Street Seven), Beck Zoltánnak (30Y), lennének ezek a számok. „Apám írta a szövegeket…” Csengey Balázs, azaz Csengey Dénes fia vallomása után két gitáré lett a főszerep… és a nyolcvanas évek ihlette lírai gondolatoké, amik személyes vállalásként feszegették az akkori és azutáni határokat, Cseh Tamás dallamain szállva. 

Karcsú, kortalan. Tízéves? Húszéves? Gyerekkorából beszélő vagy visszaemlékező? Grisnik Petra színésznő bravúrosan oldja meg Grecsó Krisztián Vera című regényének színpadi adaptációját. Felnőtt is meg nem is, a monodrámába belesűríti a szöveg többi figuráját, hogy aztán egy kislány traumatikus, de ismerős gyerekkorát nyújtsa át a nézőnek. A felnőttek orrát néha bele kell verni abba, hogy egy gyerek szemével lássák az életet. A megvalósítás „tettestársa” a színésznő férje, Göttinger Pál rendező. Tanítani kéne, amit a kőszegi várszínház tavalyi felkérésére létrehoztak. És még csak hétfő volt.

Kedden is egy ember állt a színpadon, de egészen más hang és hangvétel szólalt meg: vicces vagy vicceskedő férfiolvasata a gyerekvárásnak, csecsemőnevelésnek MLM-előadás műfajába csomagolva. Lengyel Tamás rutinosan hozta a Kitolás című Szily László primérélményből szült regényének színpadi változatát. Derekas munka ennyit beszélni, közben alig bírunk arra gondolni, mi vajon mit szúrtunk el annak idején a saját porontyunkkal. 

A június 29. errefelé tipikus aratásidő. Takács Bence versmondó médiaszemélyiség Baranyai Liával szövetkezve szeretne költeménykalászokat csokorba szedni, bár nem vagyunk hozzá elegen. Ők is hozzák a kedvenc magyar verseiket, adjuk hozzá mi, közönség is a miénket, szól a pohár borral, pálinkával olajozott invitáció. A laza, közvetlen biztatás a gyanús, de távoli égzengés jóvoltából váratlanul tényleg bensőségessé lesz, hiszen felköltözünk a próbaterembe. Ez határozottan jót tesz a vállalkozó kedvnek, közeli benyomásokat szerezhetünk egymás lírafronti ízléséről. Megértjük, hogy a nagy, fontos, netán fajsúlyos Kosztolányi-, Babits-költemények illő tiszteletet igényelnek azoktól is, akiknek tengernyi vers van a fejükben. Takács Bence szerint egyébként igenis menő verset tudni, idézni. Egyetértve, hazaérve még fellapozzunk néhányat, hiszen ez a célja egy jó estének. 

Csütörtök. Irónia, groteszk, meglepő, mulatságos, erős hatás. E-Mancik Színházi Manufaktúra előadás: Válogatáskazi – avagy szomjas fiúk tolják a kakaót. Mondom, hogy meglepő. Négy harmincas színésznő, akik korábban a Szomjas férfiak sört isznak helyettem című esttel hökkentettek: Dobra Mária, Sárközi-Nagy Ilona, Szirmai Melinda, Tarr Judit. (Zongorakíséret: Nyitrai László.) Javarészt ők maguk írják a szövegeket, mi másról, mint a női lét titkos életéről. Ezúttal nem az útkeresés, párkapcsolat, házasság, gyerekvállalás a nyomvonal, hanem időben kettőt visszalépve a lányok mint gyerekek eszmélése, a gyerekek mint kamasz lányok keresgélése. A vezérmotívum persze a szerelem, hiába a bölcsi, az óvoda, az ált. isi és a gimi a színtér. Meg anyu, apu, a tanárok, a felnőttek szövete. Aki nőként tengeti, de még nem gondolta végig magát ilyesfajta súrolófényben, tegye meg, a négy színésznő kitárulkozása bátorítólag kell hogy hasson hozzá. 

Klasszikushoz megilletődötten nyúlni? Talán ez volt a péntek este nagy kérdése. Pilinszky János költő 100 éve született. A veszprémi Petőfi Színház művészei, élükön Oberfrank Pál igazgatóval alámerültek a holokauszt és a transzcendencia költőjének szövegeiben, válogatásuk komor, éteri, mélynehéz, magasan ívelő lett. Pilinszky maga is jelen volt néhány bejátszás erejéig. És Törőcsik Mari, aki senkivel nem nevetett annyit, mint Jánossal. Ezt keressük a verseiben, érdemes. 

A Pacalról lemaradtam, pedig Cserna-Szabó András műve Ficzere Béla révén talán az i-re tette fel a pontot. ZA-KO-t nekünk jövőre is.