A zalaegerszegi Pozvai Andrea csuhé társasjátéka a Gazdálkodj okosan! népi változatának is tekinthető

Az ember nemcsak társas, hanem játékos lény. Ha pedig a homo sapiens e két fontos jellemzőjét összekötjük, akkor elmondhatjuk, hogy a társasjáték mindig is a kedvelt tevékenységek közé tartozott. Pozvai Andrea zalaegerszegi bőrtárgy- és népi játékkészítő és testvére, Pozvai Szilvia évek óta rendszeres résztvevője a Göcseji Dombérozó programjainak, ahol mindig szívesen hívják a fent említett kellemes időtöltésre a látogatókat. Legközelebb vasárnap délután a Nagylengyel melletti Kőhegyen találkozhatnak velük az érdeklődők. Andrea éppen tíz éve szabadalmaztatta a Göcseji kukoricás társasjátékot, amivel elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere kitüntető címet. 2001-től tagja a Zala Megyei Népművészeti Egyesületnek.

– A játék megalkotása előtt kutatómunkát végeztem, például a nagykanizsai Thury György Múzeum játékgyűjteményét tanulmányoztam, ezenkívül megnéztem a kávási tájházat, a Göcseji Falumúzeum épületeit, játékait. 2012-ben igazából második nekifutásra pályáztam a címre, előtte egy évvel a bíráló szakember javaslatára fűztem össze a különféle népi játékokat, s akkor jött a gondolat, hogy keretet adjak ennek az ötletnek. Így lett a skanzenben látható, négy oldalról kerített boronaház a játék alapja. Az volt a célom, hogy bemutassam egy egész esztendő népszokásait, az évszakok változásait, a parasztgazdaság használati eszközeit. Emellett megismerhetjük elődeink viseletét, megtudhatjuk, hogy milyen állatokat tartottak, de betekintést nyerhetünk a paraszti gasztronómiába is. Utóbbihoz Ábrahám Gézáné Vasi, zalai parasztételek című könyvét hívtam segítségül, amit gyerekkorom óta használtunk édesanyámmal, a nővérem pedig népi gasztronómiával foglalkozik, így sokat segített ő is. Természetesen nem kellett sokat keresgélnünk, mivel a játék alapja a kukorica, így olyan ételek receptjei találhatók meg, mint a kukoricakása, -gánica vagy -prósza. A léptető figurák és a különböző állomásokon látható tárgyak mind csuhéból, torzsából, kukoricaszárból készültek, tehát hasznosítottam az egész növényt. Komplex alkotás, mivel az építészet, a viselet, a népszokások mellett megjelenik a tájnyelv is. Ez a játék egy kicsit a Gazdálkodj okosan! népi változata. Nem az a lényeg, hogy valaki hamar végigérjen, hanem hogy minél több tudással gazdagodjon.

Andrea elmesélte, hogy készült már egyedi megrendelésre is a kézműves társasjátékból, így találhatunk egy-egy ilyen példányt Káváson, Budapesten és az ország több területén. 2015-ben az Országos Népművészeti Kiállításon Arany oklevéllel térhetett haza. Számára nagyon fontos, hogy minél szélesebb körben megismerkedjenek a tíz éve kifejlesztett, sokak által megkedvelt játékkal.  

Azt is megtudtuk, évek óta hagyomány, hogy a testvérek megjelennek a Dombérozón, igaz, ott egy kicsit változtattak a játék menetén. Jártak már Kustánszegen, Becsvölgyén, idén Kőhegyen találkozhatnak velük.

– Szilvi ötlete volt, hogy az egészet helyezzük egy göcseji település portájába, amivel sokkal izgalmasabb, életszerűbb lett a játék. A látogatók így személyesen is ott érezhetik magukat a múltban és ebben a környezetben, egyszóval megelevenedik a 19. század vége és a 20. század eleje. A játék mellett kézműves foglalkozásokon készíthetik el ezeket a figurákat a résztvevők.