A legsötétebb lovag

Matt Reeves rendező viszont úgy gondolta, tud újdonsággal szolgálni a karaktert illetően és igyekezett egy kicsit más aspektusból bemutatni a Denevérembert. 

Titokzatos sorozatgyilkos járja Gotham utcáit és a Rébusz (Paul Dano) nevet használja. A tetthelyeken rendre hagy egy levelet Batmannek (Robert Pattinson) címezve. A maszkos igazságosztó minden erejével azon van, hogy elkapja a gonosztevőt, ám rá kell jönnie, hogy a szálak sokkal szerteágazóbbak, mint azt elsőre gondolta volna. 

Nehéz megfogni Reeves művét és kiemelni egy kezdési pontot, ugyanis a rendező szakít a tradíciókkal. Nincs eredetsztori, nem látjuk Bruce szüleinek halálát, hanem egy fiatal, erőszakos és bosszúszomjas Batman rója a várost. Remek húzás, semmi szükség nem volt a kötelező körökre, helyette megismerjük a jó és a rossz felet. Hősünk nem ismer kegyelmet, rideg és elsősorban a gazfickókra utazik, mások megmentése csak a plusz hozomány. Rébusz hasonlóan hidegvérű, mintha egy horrorfilm antagonistája lenne, hátborzongató figura, akivel nem szeretnénk találkozni. Ebbe a konfliktusba csöppen bele Selina Kyle (Zoe Kravitz), akinek a helyi maffiafőnökkel akad egy le­zárat­lan ügye. Reeves rengeteg másodlagos elemet sző a sztoriba, sőt erősen játszik az arányokkal. Olyannyira, hogy Rébusz a cselekmény felénél elég hosszú időre eltűnik és az alvilági szál kerül előtérbe. Talán ez a film leglassabb szegmense, de aki eleve egy pörgős mozira számít, csalódni fog. Tartottam tőle, hogy a majd háromórás játékidő hosszú lesz, és sajnos így is lett. Lehetett volna kurtítani a 175 percből, több helyen éreztem, hogy a kelleténél komótosabb a tempó. Ellentmondásnak hathat, hogy az összkép ennek ellenére mégis rettentően töménynek érződik. Talán célszerűbb lett volna az egyik mellékszálat rövidebbre venni, netán teljesen kihagyni, illetve az utolsó harmadban egyre több ambivalens gondolat és érzés keringett a fejemben. 

Reeves szerencsére tudott kárpótolni, víziója pont annyira innovatív, amennyire kell. Aki a korábbi Batman-filmekből hiányolta a címszereplőt, garantáltan mind a tíz ujját megnyalja. Minimális Bruce Wayne-t látunk és sokkal több maszkos igazságosztót. Az ő karakteríve a film egyik fő erénye. Ahogy forrófejű, bosszúra éhes harcosból valódi hőssé manifesztálódik, az parádés. Szintén remek, de gyanítom, megosztó lépés, hogy a mű elsősorban egy detektív­sztori, rengeteg nyomozással és kevés akcióval. A bunyók, üldözések, harcok működnek, kemények és intenzívek, de sokkal nagyobb a hangsúly a kirakós összerakásán. A zárás megágyaz az esetleges folytatásnak, melyben van potenciál, de a Batman önálló alkotásként is megállja a helyét. 

Reeves nem hazudott, valóban olyan formában mutatta be nekünk az ismert karaktert, ahogy eddig még nem nagyon láthattuk, még ha az alapokat meg is hagyta. A főhős motivációjának íve pazar, akárcsak a meglepően komor atmoszféra, melyre a zseniális zene csak rátesz egy lapáttal. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez az eddigi legsötétebb Batman-mozi. Az új irány kellően modern, mégis régimódi, a noir filmeket idéző, bőr alá kúszó atmoszférával. Szóval a bőregér köszöni szépen, jobb formában van mint valaha.