A fejedelem című musicalt is műsorára tűzte a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház

Az alkotóhármas összeszokott együttműködőnek számít, ők jegyzik a Zalaegerszegen szintén játszott Zrínyi 1566 című zenés játékot. További történelmi témájú színművek is vannak a tarsolyukban, így feltehetően azokkal is találkozik majd a zalai publikum.

A fejedelem sztorija II. Rákóczi Ferenc, a kuruc felkelés (1703–1711), a Habsburg Birodalom ellenében elnyerni vágyott függetlenség köré épül, de nem az objektív-elemző jellegű előadások közül való. Inkább a felkelés keltette, máig működő érzelmi hullámvasúton halad egészen addig, amíg a színpad szélére sereglő színészek, énekesek, táncosok erős hatást kiváltó „Amíg él e nép a Kárpátok között” dallal apellálnak nemzeti érzéseinkre. Méghozzá  a vesztes forradalmak emlékét megélőkre. Amikből jóval több jutott, mint a szerencsésebb nemzeteknek. Ebben az összefüggésben értelmezzük a standig ovationt. (A közönség, mélyen megrendülve hosszan és állva tapsol.) Ezt a színészek természetesen mindig megérdemlik.

Rákóczit a családja, a neve predesztinálja arra, hogy a  jobbágyságot, kisnemességet, sőt a háborúkat többnyire vonakodva vagy sehogy sem finanszírozó főnemességet egyesítse – a török és a német birodalom közé ékelődve – a nemzeti függetlenségi ambíciókban. Mondhatni belpolitikailag szerencsés a konstelláció, s a külpolitikai miliő sem rideg… eleinte. A kis nemzetek  ördögi körben járása alól azonban a kuruc harc sem kivétel: az önállóság háborújához nagyhatalmi szövetséges kell, ami viszont legott a függőség melegágya. Mióta és meddig? Rákócziban a francia napkirály, a lengyel nép, az orosz cár is lát fantáziát, legalábbis, amíg a spanyol trónért vívott német–osztrák és francia örökösödési háború tart. Azután az utrechti békében meg sem említik, hogy Magyarország Európa térképén volna. Jó, végül a francia udvar és a török porta is ad menedéket a bujdosóknak: megalázó vigasz.

A rendező főleg II. Rákóczi Ferenc Vallomások és Emlékiratok című műveire alapozott, a személyesség lehetőségei helyett mégis inkább a történelmi tablót találta alkalmasnak mondandójához.

A musical nem tart történelemórát. A főszerepek (Rákóczi Bot Gábor, Bercsényi Sasvári Sándor) dalban áradnak, a birodalmi udvarokat jelképező négyesfogat (Farkas Ignác a francia, Mihály Péter az angol, Pap Lujza az osztrák, Besenczi Árpád a jezsuita, azaz egyházi érdekeket jeleníti) intrikában utazik. A darab tartópillérét képezik ezek az élvezetes dikciók, hiszen a drámához mégiscsak szükségeltetik konfliktus, párbeszéd, verbális jellemharc. Négyőjük munkája pazar és szórakoztató. Üdítően csatlakozik M. hercegnő szeretője (Helvaci Ersan David). Ellenpontjuk az árnyalatlan szentképpé magasztosulók karéja. Pedig Rákóczi vívódik. Vitatkozna, ha nem válna belőle időnap előtt muszájvátesz. Nehezen mozogják ki a kliséket a női alakok, pedig a feleség (Debrei Zsuzsanna), a régi szerelem (Magyar Cecília) és az eredeti koránál itt „korábban élő” cigány hegedűs, Cinka Panna (Kovács Virág) történeti alakjában több az emberi anyag. Bár tetszetős a feladatul jutott háttérfestés. Hálás figura Emilé (Kiss Ernő), a zsidó kocsmáros monetáris ötletekkel segíti hősét, villanás jut Esze Tamásnak (Baj László) és a Rákócziak kötelességét vizionáló látnoknak (Bellus Attila). Árnyalatnyival mélyebbre megy Mikes Kelemen (D. Varga Ádám), a szökést segítő kapitány (Fritz Attila). A magyar urak változatait Hertelendy Attila, Ticz András festi. A hű fegyverhordozó Wellmann   György bőrében realista.

Hát így állunk mostanában a „Kárpátok között”.